“A valóság azóta már-már lekörözi ezt a rémmesét” – Interjú Boross Martinnal

2020 február 11. kedd, 7:00

2017-ben mutatta be a STEREO AKT az Emlékek klinikája című politikai sci-fijét a Trafóban. Egy hosszabb szünet után újra láthatja a közönség a Jurányi színpadán az előadást.

Emlékek klinikája / Fotó: Trafó

Milyen indíttatásból született az Emlékek klinikája?

2017-ben írtuk Thury Gáborral, részben közéleti frusztrációból, részben pedig egy agymosásról szóló disztópikus vízió által inspirálva. Egyre intenzívebben tapasztaltuk azt, hogy a politikai propaganda gépezet az érzéseinkre akar apellálni, a vágyakon és félelmeken keresztül próbál megpendíteni húrokat, és szerettük volna megérteni, hogy miért él ez a társadalom ilyen hermetikusan elzárt buborékokban, amik közül a legnagyobb buborék mindig a leegyszerűsített csomagokra lesz fogékony. Egyszerű csomag alatt az olyan 2 dimenziós retorikát értem, mint hogy harcban állunk és megvédjük az országot az aktuális ellenségtől.

Minket kifejezetten az az ember érdekelt, aki – sokunk számára ismerős lehet -, el van a saját kis buborékjában, és nem veszi észre, hogy egy lefelé tartó spirálban van, amíg a közvetlen környezetét nem kezdi fenyegetni a hatalom. És mire feleszmél, már természetesen túl késő. Bár már a darab születésekor is sokat láttunk abból, hogy hová fajul a közbeszéd, de a sors iróniája, hogy a java még csak ezután jött (pl. Stop Soros kampány, bevándorlás ellenes népszavazás stb.), ezért ugyan sci-fi műfaj révén szándékosan abszurdba akartunk hajlani, a valóság azóta már-már lekörözi ezt a rémmesét.

Az előadás amúgy egy formai kísérlet is, hiszen az első felvonás akciójelenet, a második pedig egy agymosó klinikán játszódik, ahol erőteljessé válik a sci-fi jelleg, és ezek ritkán látott műfajok színházban, ezért érdekelt ez az alkotói kihívás.

Emlékek klinikája / Fotó: Trafó

Mesélj egy picit a történetről és a szereplőkről!

Főszereplőnk, Áron (Hajduk Károly), aki akaratán kívül kerül reflektorfénybe, amikor fegyveresek túszul ejtik egy népszerű talkshow stábját és nézőit. Aztán őt követjük egy agymosó klinikára is, ahol egy életre szóló döntést kell meghoznia, választhat, hogy folytatja-e az árral szemben való közlekedést, folyamatos konfliktust vállalva ezzel a családjával, a munkatársaival, vagy elfogadja az új szemet, amit kínálnak neki, ami az új társadalmi berendezkedés alapja, és amivel egyfajta boldog tudatlanságot, és kritika nélküli létet kap. Ezt úgy érik el a klinika dolgozói (Hay Anna, Kőszegi Mária, Kuna Károly és Ördög Tamás), hogy felelevenítenek a múltjából jeleneteket, és azokon keresztül világítanak rá arra, hogy zátonyra futott az élete, ezzel próbálják meggyőzi, hogy tartson velük, váljon teljes értékű állampolgárává az új rendnek.

Jót tud tenni az előadásnak egy hosszabb kihagyás?

A mi esetünkben nagyon megtermékenyítőnek érzem. Volt két szerepátvétel – Kuna Károly és Kőszegi Mária újak a csapatban -, ami egész új energiákat tud hozni az előadásba, erre már az első felújító próbán új szemmel csodálkoztam rá.

A közélet mindig ad apropót mondjuk az olyan utópia-rémmesék, mint az Emlékek klinikája felújításához.

Sajnos igen. Ha lehetne, azt kívánnám, hogy bár ne lenne aktuális az Emlékek klinikája.

Kérdezett: Bordás Katinka / Jurányi Latte
Portréfotó: Dömölky Dániel