“Fontos számunkra, hogy az előadás valós segítséget jelentsen” – Interjú Szivák-Tóth Viktorral

2020 február 25. kedd, 9:47

Pitbull Kamilla Gimnázium címmel mutat be új, középiskolásoknak szóló színházi nevelési előadást az iskolai zaklatásról a Láthatáron Csoport. Szivák-Tóth Viktor rendező és „misszió alapú alkotó” mesélt a munkafolyamatról és más munkáiról.

Fotók: Láthatáron Csoport

Hogyan kerültél kapcsolatba a Láthatáron Csoporttal? Milyen múltad van a színházi nevelési előadásokkal?

A csoport lapítója, Feuer Yvette keresett meg, akinek Tárnoki Márk – aki korábban a Láthatáron Csoport Hagyaték című előadását rendezte – javasolt engem. Márkkal közösen dolgozunk az FAQ Társulatban, majd a Kerekasztalnál, később is keresett színészként, dramaturgként, és ez mindig jó élmény volt, nem megvetendő eredménnyel. Ennek a kapcsolatnak a gyökere egy jól körülhatárolható, de nehezen meghatározható közeg, ide tartozik 5-6 olyan társulat, amelyek gyerek- és/vagy diákszínjátszó csoportokból nőtte ki magát független színházi társulattá. A legtöbb ilyen társulat maga is foglalkozik drámapedagógiával, gyakoriak a repertoárjukban a színházi nevelési előadások.

Én az inárcsi műhelyben nevelkedtem, melyből egyesületet alakítottunk: ez lett a KB35, egy kifejezetten civilekből álló, misszió-alapú alkotócsapat. Inárcson több mint harminc éve szolgálja a színjátszás a közösségépítést. Nem cél a színházi karrier megalapozása. Ritka is, hogy innen valaki ezt a pályát választja. Én magam is a kivétellel erősítem a szabályt. Sosem kerestem munkát, a közösségi kapcsolataim mindig megelőztek. Tudunk egymásról, még akkor is, ha nem is találkoztunk személyesen. Vicces, hogy Francit (Farkas Frranciska) például a Kultúra Alap tüntetés kapcsán láttam először élőben. Ott, ugye, a zaklató színház kifejezésbe préselt ideológia ellen léptünk fel. Rá két napra kaptam a felkérést, hogy készítsek a Láthatáron Csoporttal egy előadást a zaklatásról.

Miről szól a Pitbull Kamilla Gimnázium című előadás és kikkel dolgozol rajta?

Az előadás Horváth Kristóf Sulli-bulli munkacímű szövegéből indul ki. A csapat elkötelezett a társadalmi hasznosság iránt, fontos számunkra, hogy az előadás valós segítséget jelentsen az iskolai bántalmazás kezelésében azoknak a diákoknak, és nem mellékesen, azoknak a pedagógusoknak, akiket érint ez a probléma, és szeretnének olyan programokat meghívni, melyek támogathatják ezt a folyamatot. Ilyen helyzetben elengedhetetlen, hogy a teljes alkotócsapat azonosulni tudjon azzal, amit az előadás képvisel. Így közösen írtuk át a szöveget, a csapat igényeinek megfelelően: Zsigó Anna dramaturggal komoly munkánk van abban, hogy ez sikeresen megvalósulhasson. Nagy segítségünkre volt Kulcsár Gabriella, aki pszichológusként, jogászként folyamatos visszajelzéseket adott, nemcsak arról, hogy mi hiteles, hanem arról is, hogy mi hasznos az érintettek számára.

Három színésszel visszük színre a történetet, melynek helyszíne a Szent Kamilla Gimnázium. A három színész összesen kilenc szerepet játszik el, de hozzá kell tenni, hogy a teljes szereposztásban benne van egy soha színre nem lépő karakter, akit szintén a színészi játék teremt meg, és Cserepes Flóra. Ő a főszereplőnk, akit egy cserepes növény alakít. Azt gondolom, csodás partneri viszony alakult ki Cris (Pászik Cristofer), Yvette (Feuer Yvette), Franci (Farkas Franciska) és Flóra között.

Milyen volt a próbafolyamat? Mit kíván egy rendezőtől ez a műfaj?

Nehéz volt a próbafolyamat, mert ebben a szférában fokozatosan romlanak a körülmények. Hogy ez tudatos szándék-e a döntéshozók részéről, abba most ne menjünk bele. Akik talpon maradnak, elhivatásból és önkizsákmányolásból tudják előteremteni nemcsak a megszokott színvonalat, hanem a szakmai fejlődést is. De ennek súlyos ára van, rengeteg munkát kell bevállalnunk, és ez a próbafolyamatokat is szétzilálja, nem véletlen, hogy ezt betegségek is nehezítették. Nyilvánvalóan Flóra bírja a legjobban közülünk.

Kiknek szól és hol lesz látható majd az előadás?

Felnőtt közönségnek két alkalommal tervezzük megmutatni. Február 26-27-én este héttől a Három Hollóban, de ezután már tantermekben játsszuk. A két bemutató célja is az, hogy minél több olyan pedagógus, szülő lássa az előadást, akik később meghívhatják az érintett iskolákba (tévedés ne essék, szinte biztos, hogy minden iskola érintett). Később lesz úgy, hogy csak az előadást visszük el a nézőinkhez, de szerencsére lehetőségünk van egy bűnmegelőzési program keretében egy komplexebb, öt alkalomból álló program keretében is játszani, a Láthatáron Csoport Ablak című előadásával, és három drámapedagógiai foglalkozással kiegészítve. Utóbbi nemcsak a diákokat célozza meg, hanem a pedagógusokat is.

Miért fontos a színházi nevelés? Mennyire eredményes szerinted?

Egy felmérést ismerek e tekintetben, a DICE-t. Ebből egyértelműen látszik, hogy ez egy hatékony nevelési forma. Ha pedagógusként gondolkodom róla, akkor egy fontos lehetőségnek látom. Ha van egy osztályod, akkor tudod, hogy akkor lesz hatékony vele a 4-6-8 év, ha közösséggé kovácsolod őket. Ehhez keresel lehetőségeket: osztálykirándulásokat szervezel, csapatépítő hétvégéket, meghívsz drámapedagógusokat, színházba, moziba, élménypedagógiai eseményekre viszed őket, és meghívsz színházi-nevelési előadásokat. Utóbbiak azért nagyon hasznosak, mert az osztályod nemcsak passzív néző az előadás során, hanem részt vehetnek a színpadi történések alakításában. Azt pedig már régóta lehet tudni, hogy a játék, a cselekvés, a képzelet aktivizálása leghatékonyabb eszközök a tanulásban, fejlődésben, a világ megismerésében. Alkotóként azért lehet beleszeretni ebbe a formába, mert azonnali visszacsatolást kapsz arról, mit tudtál adni a nézőidnek.

Mik a terveid a bemutató után? Milyen munkába fogsz?

Mindig azt tervezem, hogy pihenek. De már tudom, hogy erre még várnom kell. A Rakpart3-ra (a Szkéné Ifjúsági és Közösségi Programjára) fogok koncentrálni, a saját társulat színházi-nevelési előadásaira, befejezem a KB35 épp készülő, meséket felnőtteknek adaptáló előadását (A sötétség országa), lesz jónéhány fellépésem a koprodukcióinkkal. Nagyon várom a Kaposvári Biennálét, ahova bejutott egy rendezésem (RÉV-KB35: Anyakicsinyítés), és lázban tart két új rendezés a következő évadra, ezek épp az álmodozás szakaszában vannak és az csodás.

Szivák-Tóth Viktor

Szoktál-e néző is lenni? Ha igen, mit nézel szívesen?

Szokogattam… Ha színházban dolgozol, nehéz eljutni előadásokra, hiszen épp dolgozol, amikor meg lehetne nézni ezeket az előadásokat… De azért eljutok. Én nagy Pintér Béla rajongó vagyok. Ha olyasmit akarok, amiben nem csalódhatok, akkor ez a biztos választásom. De nagy kedvencem a K2 is. Emellett szeretem a kockázatos élményeket is: sokat nézek fiatal alkotóktól, pályakezdőktől, induló függetlenektől. Nem a stabil magas színvonal, hanem az új gondolat, új megoldások vonzanak.

Kérdezett: Kultúr Márta