Gyurmafilm-adaptáció és Tünet-előadás a MOST FESZT 3. napján

2017 március 21. kedd, 16:10

A Mary és Max mellett (versenyen kívül) a Tünet Együttes Ez mind én leszek egykor című előadása látható március 24-én a tatabányai MOST FESZT-en.

MOST FESZT

MOST FESZT

március 24. 18:00 (Kamaraszínház)

MARY ÉS MAX
A Bethlen Téri Színház, a Manna és a Tünet Együttes közös előadása

Marynek (8) nincsenek barátai. Kaki színű anyajegye és iszákos anyja viszont van. Egy nap találomra felüti a telefonkönyvet és levelet ír Amerikába. A levél épp Maxet (44), egy zárkózott, különc, New York-i férfit talál meg, aki előbb pánikrohamot kap, majd végül válaszol…

Az üzenetváltások egyre gyakoribbakká válnak, és mindkettejük számára gyümölcsözőnek bizonyulnak. A gátlásos, ügyetlen Mary szorongása oldódását, az Asperger-szindrómában szenvedő (az emberi érzelmeket felismerni nem képes) Max pedig kedélyállapota javulását várja a kapcsolattól. Az évek során ismerőseik, szeretteik kikopnak mellőlük, és életük még sivárabbá válik, de ők ketten sosem fordítanak hátat egymásnak, reszketve kémlelik a postaládát, s apránként rájönnek, hogy örök barátság szövődött közöttük.

Grisnik Petra, Gőz István / Mary és Max

Grisnik Petra, Gőz István / Mary és Max

“Önmagában az a felállás, hogy egy fiatal rendező rendez egy idősebb színészt, még nem különleges, másrészt nem én voltam a mentor a programban. Ráadásul nem is vagyok az a beleszólós fajta, tehát mind a darab kiválasztása, mind a koncepció Peti sajátja – én persze igyekszem végrehajtani, amit mond, és hozzáadni, amit tudok. (…) Nekem elképzelésem se volt, hogyan lehetne ezt az alapanyagot színpadra alkalmazni, de aztán Peti fantáziája beindult és meggyőzött. A színpadon három különböző teret teremtünk: Mary és Max külön világán kívül van egy köztes tér, a fantáziatér, a postatér, ahol minden megtörténhet. Ebben a térben fejlődik ki a történet. (…) Én a hatvanas években tanultam pantomimet, amikor amatőr színész voltam a Miskolci Manézs Színházban. Nagy divat volt ez akkoriban az alternatív színházi körökben. Alkatilag eléggé illettem ehhez a műfajhoz, ráadásul nagyon érdekelt is, Amerikában és Mexikóban is jártam pantomimes kurzusokra. A kaposvári színházban is használtam pantomimes elemeket, csináltam ilyen koreográfiákat. Azóta persze a pantomim kiment a divatból, évek óta nem használtam ezeket a technikákat, épp ezért nagyon kellemes élmény volt, amikor Peti előrukkolt a koncepciójával” – mesélte Gőz István.

Mary: Grisnik Petra
Max: Gőz István

A történetet Adam Elliot gyurmafilmje nyomán átdolgozta: Valcz Péter. Dramaturg: Zsigó Anna. Jelmez: Horányi Júlia. Hang: Rubik Ernő Zoltán. Díszlet: Valcz Gábor. Rendezőasszisztens: Láng Zsuzsa. Szakértő: Csonka Gábor. Produkciós menedzser: Huszár Sylvia. Produkciós vezető: Gáspár Anna. Mentor rendező: Jordán Tamás. Rendező: Valcz Péter.

Grisnik Petra, Gőz István / Mary és Max

Grisnik Petra, Gőz István / Mary és Max

március 24. 20:30 (Színházterem)

EZ MIND ÉN LESZEK EGYKOR (versenyen kívüli előadás)
altatás, vallomás, performansz
A Tünet Együttes előadása

Szabó Réka, a számos külföldi fesztivált megjárt A lila hangyász (1999) és a Lomtalanítás (2006) című szólókat követően harmadik alkalommal jelentkezik régen várt egyszemélyes produkcióval, személyes leltárral. Szólójában egyszerre van jelen a kislány, a középkorú nő és az öregasszony. Az előadó arra keresi a választ, hogy ki tudsz-e jutni a toronyból, amelybe 44 éves korodra zártad magad?

“Szabó szólója vallomásos darab, épp ezért az egyik legerősebb kérdése, miként jeleníthető meg a színpadon a személyes anélkül, hogy pusztán önmagára vonatkozna. A darab javaslata az ön(re)prezentációra a szerepjáték. Ez alatt nem csak azt kell érteni, hogy Szabó Réka szőke parókában, színes nadrágban lép elénk – egy furcsán ellentmondásos, az ironizált műnőiséget mesealakos vidámsággal keverő jelmezben –, amelynek két hatalmas zsebéből minden táncmozdulatra pereg a hungarocell gyöngy, behavazva lassan a színpadot, a játék (mintha) búra alá helyezett terrénumát. De az is a szerepjáték része – az előadás keretszerű helyzeteként –, hogy az előadóművészi és az anyai szerepekhez tartozó, egymással versengő szimbiotikus viszonyok itt egymásra helyeződnek, és gyerekként lesz megszólítva a közönség. Most mi számítunk, miénk az idő, a gondoskodó figyelem, a szék alá rejtett ajándékcukorka. A játékban titkos szabályaink is lesznek: ha meghalunk, mindig arra kell figyelni, hogy tátva maradjon a szánk, mert így valaki beleöntheti az élet vizét, mondja Szabó, és színpadra tesz egy flakon vizet. (…)

Szabó Réka / Tünet együttes: Ez mind én leszek egykor (fotó: Mészáros Csaba)

Szabó Réka / Tünet együttes: Ez mind én leszek egykor (fotó: Mészáros Csaba)

Repül a nadrág, bugyi, melltartó és hirtelen ott áll előttünk az öregség groteszk, kísérteties alakja – képre váltva egy emléket egy fürdőben látott idős, de fitten tornázó hölgyről, akiről Szabó még az előadás elején mesél nekünk. Mintha a fürdőbeli élmény ismétlődne a kopaszon és meztelenül előadott jógagyakorlatban, amely átrendezi a testet: szerves tájképként látjuk a hátat; a láb közül kibukkanó tar fej miatt úgy tűnik, épp önmagát szüli meg a test. A gyakorlat végén a táncosnő a hátára fekszik, mozdulatlan. Tátva a szája. Hosszú ideig nézzük őt, míg valakinek a nézőtéren leesik a tantusz, és színpadra siet vizet önteni Szabó szájába. A szóló így egy jelmezbáli helyzetbe való újjászületéssel érhet véget, Szabó Nina Simone Feeling Good című számára öltözik át Hamupipőkének, és haját kiengedve, „fiatalon” táncolja körbe a színpadot” – írta kritikájában Varga Anikó a Revizoron.

 
 

Kapcsolódó anyagok