“Véget ért a kalandunk” – DESZKA 7. nap

2017 április 04. kedd, 12:54

Az utolsó napra záró előadások, a Nyílt Fórum két szövegrészletének felolvasása és a fesztivál epilógusa jutott.

 

A Gördeszkát Gimesi Dóra Az időnk rövid története zárta. Múlt és jövő találkozása a színpadi jelenben, vagy ahogy a műfaji meghatározás mondja: öregekről fiataloknak bábokkal. A nagyszülők és unokáik közötti kapcsolat varázslatos világa jelenik meg, miközben az öreg báboknak életet adnak a fiatal színészek. Az arcokon és a testben benne van a jámbor tapasztalatok esszenciája, az idő elmúlása viszont fizikai határokat szab. Talán utolsó nagy kalandjukként indulnak útnak Budapestről Velencébe az idősek, hogy végső nyugalomra helyezzék egyikőjük társának hamvait. Azonban még ebben a korban is érhetik meglepetések ezeket a csodálatos figurákat, amiket humorral tudnak kezelni, hisz a lelkük még fiatal.

Az időnk rövid története (Fotó: Éder Vera)

Az időnk rövid története (Fotó: Éder Vera)

A Nyílt Fórum debreceni záróakkordja egy filmes és drámai szöveg parafrázisának bemutatkozása volt. Kucsov Borisz a Félelem és reszketés Las Vegasban-t helyezte át Szabadkára, amolyan képregényes, pulykatalléros, vajdasági humorral átitatott köntösbe. A Félelem és reszketés Szabadkán bizarr, tragikomikus képet fest egy olyan világról, ahol Nemzeti Gondolatrendőrséget kell létrehozni, mert a fiatalok megfigyelése nemzeti feladat. Ők a legveszélyesebbek, mivel még átlátnak a szitán, és kevesebb veszteni valójuk van. Bán Zsófia Örökség (Lehr) című songokkal tarkított családi drámája egy olyan családfőt állít középpontba, aki éveken át feljegyezteti, hogy mikor éppen mennyit és mire költött a lányainak. Lehr jelenleg kórházban van, mert a demencia egyre erősebben jelentkezik nála. Éppen a végrendeletét véglegesítené, de ebből a három lány saját történetváltozata sem marad el.

A fesztivál utolsó előadását a Kolozsvári Állami Magyar Színház játszotta. Dragomán György Kalucsni drámáját, Visky András állította színpadra. Miklósi Dénes aprólékos díszlete egy olyan miliőt teremtett az előadásnak, amivel a ’80-as évek emlékei jelennek meg. A keretbe foglalt dobozszínpad egy átlátszó plexi mögött teremti meg a játékteret. Így a rendezői koncepció mellett, miszerint egy múzeumi atmoszférát konstruálnak az előadás köré, megfigyelői attitűdbe helyezik a nézőt. Akik egyszerre tanúi és lehallgatói ennek az élő múzeumi eseménynek. A kalucsni egy többrétegű dolog, hiszen amellett hogy esetlegesen megvéd, elfedi a valóság piszkát, egy hamis illúziót teremt arról, ami ténylegesen történik. Egy bizarr történet Dragomán drámája, a múlt sebeinek továbbélése egy lehetetlen rendszer miatt, ahol egyszerre cselekszenek ösztönből és meggondolatlanul a helyzetben rejtőzködő tehetetlenség miatt. A nagymama a múltban hiába hozott áldozatot, a kor szellemisége az unokát is áldozattá avanzsálja, mivel ő az egyetlen, aki megmentheti a szüleit. Ezekben az években viszont nem a tiszta játszmák voltak jellemzőek. Így az áldozat semmit nem ér, a szabadság csak képletes, a sérülés örök. Mindezt a történetet rendkívül finom és realista játékkal láthatjuk ebben a valós múzeumi környezetben, amit titkosszolgálati akták részletei ölelnek körbe két oldalról.

Kalucsni (Fotó: Biró István)

Kalucsni (Fotó: Biró István)

Ezzel ért véget a tizenegyedik DESZKA fesztivál. Számtalan tragikus és felemelő pillanattal, szép és fájó emlékek elmesélésével, kacagással és elhomályosult tekintettel. Most egyéves pihenését tölti majd a fesztivál, de nem a kortárs dráma. Jövőre jön a kortárs magyar dráma tizenkettedik ünnepe, addig is minden szépet és jót!

A beszámolót készítette: Szakál Dóri
Forrás: Csokonai Színház