POSZT: A Retromadárral versenyeznek a marosvásárhelyiek

2017 május 15. hétfő, 11:29

Június 11-én a Tompa Miklós Társulat lép színpadra a POSZT versenyprogramjában. A Retromadár blokknak csapódik és forró aszfaltra zuhan c. előadást Radu Afrim rendezte.

Tompa Miklós Társulat: Retromadár blokknak csapódik és forró aszfaltra zuhan

Tompa Miklós Társulat: Retromadár blokknak csapódik és forró aszfaltra zuhan

Ajánló a darab elé:

Ma már retro mindaz, amit valamikor a ’70-es években az emberek mindennapi valóságként éltek meg tömbházlakásaikban, a múlt rendszer emblematikus és a mai napig álló vívmányaiban.

Egy tömbház, avagy blokk – lépcsőházaival, emeleteivel, lakrészeivel, a vékony falakkal, a szomszédokkal és a házkulcsot a nyakukban hordozó gyerekekkel – amolyan emberi hangyaboly sok egyéni sorssal. Persze ezek, a blokkba bezsúfolt életek nem zajlanak konfliktusmentesen…

Radu Afrim, a Tompa Miklós Társulat két nagysikerű produkcióját Az ördög próbáját (2013) és A nyugalmat (2014) jegyző rendező legújabb előadása a ’70-es évek Romániáját idézi, és egy olyan korba repít (vissza), amikor az emberek abban a blokklakásban éltek, amit kiutaltak nekik, amikor a kazetofon szenzációszámba ment, az ökologikus és a depresszió pedig nem képezték a mindennapi szókincs részét.

Kritikus szemmel az előadásról:

Nincsen olyan emberi nézőpont, ahonnan egyszerre lehetne egy tömbház minden lakásának életébe betekinteni. Nézőként nem is láthatunk mindent, bár sokszor párhuzamosan ott történik minden a szemünk előtt. Elbámészkodva a harmadikon, könnyen lemaradhatok például arról, hogy min akad ki Jóska anyja, amikor rányitja fiára az ajtót a második emeleti lakásban. Arról viszont nem maradok le, amit előre elmesélnek. Márta akkor meséli el, hogy miként ér össze először a kezük Sergiuval, amikor Sergiu még csak épp új lakóként beköltözik a tömbházba. Aztán később látjuk, hogyan tekerik ketten a kazettát, ceruza, kisujj, összeér. Időben ér itt össze a történet, abban az időben, ami néha nincs (tabló, tömbházablakok és életek szimultaneitása), néha meg sajátosan megnyúlik (Lajost a felesége már látja is, amint majd jön haza, és jön is, de amikor kiderül, hogy még csak szerda van, akkor Lajos megnyugtatóan visszateker a jövőbe). Mintha egy folyamatos presque-vu érzést vetítenének: a szereplők tudják, hogy valami mindjárt megtörténik, átlépnek a jövőbe: „Két lépéssel a divat előtt jártam.” – „Én már az ajánlatod előtt igent mondtam.” – „Azért pofoztál fel, amit holnap fogok elkövetni.” – „Nem félek, ez a 70-es évek. Az ózonréteg még nem lyukadt ki.” Életük, tárgyaik, ruháik, gondolataik is ebből az általunk, nézők által valós közelmúltként felismert jövőből kapják meg a retró jelzőt. A jövő itt nem a vágyak, célok, képzelet ideje, hanem az a konkrét idő, ahonnan az emlékezés mostani életükre lehetségessé válik: s hogy biztos legyen, hogy emlékeznek majd rájuk, ők előre emlékeznek arra, amire majd emlékezni fognak. (jatekter.ro)

Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat
Retromadár blokknak csapódik és forró aszfaltra zuhan

Fordító: Sándor László
Díszlet- és jelmeztervező: Irina Moscu
Videomapping: Andrei Cozlac
Light design: Aszalos Attila
Koreográfus: Ruszuly Ervin
Rendező: Radu Afrim

 
 

Kapcsolódó anyagok