„Gyermekek a színpadon és a nézőtéren” – Beszámoló az V. Pécsi Családi Színházi Fesztivál 1. napjáról

2017 május 30. kedd, 16:00

Május 28-án a Pesti Magyar Színház Valahol Európában című előadása előtt köszöntötte a közönséget Rázga Miklós, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója és Nagy Viktor, a musical rendezője.

Ahogy az már hagyomány, idén is a közönség soraiból kértek segítséget a megnyitóhoz. Az önként jelentkezők közül Fazekas Bence volt az, aki hivatalosan megnyithatta június 3-ig tartó fesztivált. A meghívott előadások sora garantálja, hogy minden korosztály, a család minden tagja talál kedvére valót, életkorának és érdeklődésének megfelelőt. Az V. Pécsi Családi Színházi Fesztivál rendhagyó módon egy “nulladik” nappal indult május 27-én. A Pécsi Nemzeti Színház ezen a napon tartotta A mumus című mese-musical premierjét, mely a fesztivál zárónapján még egy alkalommal látható lesz.

Rázga Miklós és Nagy Viktor

Rázga Miklós és Nagy Viktor

Pesti Magyar Színház
Valahol Európában
musical
Rendező: Nagy Viktor

Az előadásban Mahó Andrea, Pavletits Béla, Reviczky Gábor mellett a Madách Musical Tánc- és Zeneművészeti Iskola növendékei, a Pesti Magyar Színiakadémia növendékei és számtalan gyermekszereplő is színpadra lép. Fiatal koruk ellenére otthonosan mozognak a nagyszabású produkcióban. A Pötyit alakító Kornis Annával, a váltott szereposztásban Szeplőst játszó Szirtes Marcellel és Berecz Uwe-val beszélgettünk arról, hogyan kezdődött színpadi karrierjük, mit gondolnak a történetről, az általuk megformált karakterekről, Revicky Gábort pedig az ifjúsági színházról kérdeztük.

Kornis Anna, 15 éves:
“Apukám ismerőse dolgozik az egyik tv csatornánál, felvételek előtt próbaképpen a gyerekek énekelhettek a kamerák előtt, ráadásul pólót is adtak érte. Nagyon szerettem volna egy olyan pólót, ezért én is kipróbáltam milyen ott énekelni. Az ének iskolája szerkesztője ott volt és megkérdezte nem szeretnék-e jelentkezni a műsorba. Anya nem nagyon akarta, de végül sikerült rábeszélni.
Ennek a műsornak köszönhető, hogy Szente Vajk, mikor szereplőket keresett a Shrekhez felfigyelt rám és meg is kaptam a kis Fiona szerepét. Aztán jött még a Muzsika Hangja, a Legyetek jók, ha tudtok, A két Lotti, most pedig a Hegedűs a háztetőn következik, amit Alföldi Róbert rendez.  A színház mellett szerepeltem a Sztárban Sztár meg egy kicsi című műsorban Feke Pállal, ami azért is tetszett nagyon, mert nem csak énekelni, hanem színészkedni is kellett. Mikor kisebb voltam, mindig azt mondtam, hogy „énekes táncos színész szeretnék lenni”, most már tudom, hogy ezt musical színésznek hívják. A Valahol Európában történetével a musical iskolában már foglalkoztunk, ezért nem volt ismeretlen nekem. Ebben az előadásban nagyon szerettem volna Pötyi lenni, mert kedvencem a balerina dal, közel áll hozzám, mert balettozok is. Az osztálytársaim egyszer eljöttek megnézni, és azt mondták, amikor a zongora tetején táncolok, az nagyon én vagyok. Amikor nézőként megyek színházba, akkor is a musicaleket szeretem, a Broadway darabokat. Nagy kedvencem az Oroszlánkirály.

Pesti Magyar Színház: Valahol Európában

Pesti Magyar Színház: Valahol Európában

Szirtes Marcell, 11 éves:
“Nyolc évesen kezdtem színészkedni. Az énektanárom látta, hogy gyerekszereplőket keresnek a Mary Poppins előadáshoz, elmentem és 100 fiú közül kiválasztottak a szerepre. A Valahol Európban Szeplőse kicsit távol áll tőlem, mert rossz, mindenkit fel akar akasztani, és csúnyán beszél. Én eddig csak úri gyerekeket játszottam, mint például Michael Banks a Mary Poppinsban. Nehéz volt kitörni a komfortzónámból, csak az utolsó pillanatban jött meg, hogyan is kell alakítani ezt a szerepet. Amikor Kuksi meghal, akkor fordul át valami, Szeplős akkor lesz újra gyerek. Nagyon megható, ahogy a gyerekek, mikor elveszítenek valakit, még jobban összetartanak. Készültem a szerepre, gondolkoztam, próbáltam utána olvasni, megnéztem a filmet is. Kicsit nehéz volt, nagyon taglalós, de tetszett.

Berecz Uwe, 12 éves:
“Amikor először játszottam színházban 6 éves voltam, arra emlékszem, hogy nagyon sokáig tartott a próbafolyamat. A Valahol Európában előadásban én is Szeplőst játszom, (váltott szereposztásban Szirtes Marcellel), nekem nem volt annyira nehéz mint Marcinak, nem áll tőlem távol a rosszalkodás. Szerintem az előadás legfontosabb üzenete az összetartozás, hogy együtt bármit túl lehet élni, bármit meg lehet csinálni. Ezek a gyerekek árvaházban éltek, nem voltak szüleik, nem tudnak még olvasni sem, és mégis hat rájuk a zene, amit a karmester által megismernek.”

Pesti Magyar Színház: Valahol Európában

Pesti Magyar Színház: Valahol Európában

Reviczky Gábor:
“Nem véletlenül készítenek a színházak kimondottan gyermekeknek szóló előadásokat. Nagyon fontos, hogy már gyerekkorban lássanak színházat, de nem szabad, hogy ez alacsony minőségben történjen, az a színház részéről felérne egy öngyilkossági kísérlettel, hiszen a jövő nézőjének veheti el a kedvét. A Pesti Magyar Színházban nagyon jól működik ez, nagyon jó ötlet volt, hogy egy ifjúsági színházi arculatot kapjon. Napról napra teltházas előadások vannak, vidékről is érkeznek a nézők. A Valahol Európában is egy ilyen előadás. Nem biztos, hogy ugyanilyen nagy sikerrel futna Nyugat-Európában, de Magyarországon, ahol még mindig találkozhatunk ilyen élethelyzetekkel, ahol ezek a szituációk nem ismeretlenek, nagyon közel áll a nézőhöz. A legfontosabb üzenete a fiatalok felé, hogy nem érdemes magunkat elhagyni, hiszen minden ember értékes, és fel kell hívni mindenki figyelmét a saját értékeire, szeretettel. Ezt teszi a mi előadásunk is.”

Komáromi Jókai Színház
Nyolckor a bárkán
zenés mesejáték
Rendező: Méhes László

Ulrich Hub 2005-ben írta művét a karlsruhei Badeni Állami Színház felkérésére, azóta tart a színdarab diadalútja: 2006-ban az év gyermek- és ifjúsági drámájává választották Németországban és Hollandiában is, egy évre rá megjelent a regényváltozat, amely 2008-ban az év mesekönyve lett.
Magyar nyelvű ősbemutatóként, Koleszár Bazil Péter fordításában, 2013-ban először a Békéscsabai Jókai Színház tűzte műsorára, az előadás a 2014-es Pécsi Családi Színházi Fesztiválon is látható volt. Majd a Pécsi Nemzeti Színház is bemutatta Koleszár Bazil Péter rendezésében, most pedig a Komáromi Jókai Színház hozta el a fesztiválra. A komáromi produkciót Méhes László rendezte.

Komáromi Jókai Színház: Nyolckor a bárkán

Komáromi Jókai Színház: Nyolckor a bárkán

Sipos Edittel, a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola hittanárával beszélgettünk a darab pedagógiai jelentőségéről:
“A főiskolán olyan hallgatókat oktatok, akik tanulmányaik végeztével hittanárok, lelkipásztori munkatársak lesznek. Hivatásom révén sokat foglalkozom gyermekbibliákkal, bibliai történetek gyermekeknek szóló interpretációjával. Németországban találkoztam egy módszertani projekttel, ami a Nyolckor a bárkán történetét dolgozza fel. Ez az anyag részletesen foglalkozik Ulrich Hub meseregényének valamennyi aspektusával. Amellett, hogy egy irodalmi alkotást vesznek a kezükbe, a gyerekek megismernek egy bibliai történetet és közismereti tantárgyak témáit is érintik. Tanulhatnak általa például az állatvilágról, megtudják mi az a déli sark. A teológiai kérdések mellett filozófiai, etikai problémákra is reflektálhatnak. Nagyon fontosnak tartom, hogy beszélgessünk a gyerekekkel klasszikus nagy kérdésekről, hiszen nekik is megvannak a saját kérdéseik, amik őket foglalkoztatják. Nem kész válaszokat kell adnunk nekik, hiszen azok általában nem értelmezhetőek számukra. A saját szintjükön, a saját élettapasztalataik, megélt élethelyzeteik tükrében képesek megérteni ezeket a témákat, és képesek a saját válaszaik megfogalmazására. Őket is foglalkoztatja a jövő, a közösség, a barátság, az összetartozás. Nagyon jó, ha olyan formában találkoznak ezekkel, ami kedves, vicces, szórakoztató, hiszen nincs arra szükség, hogy túlzott komolysággal kimerítsük őket. Egy színházi előadás, vagy olvasmány után nagyon érdekes az, hogy mire emlékszik belőle, mert az lesz az a téma, amire már megérett, amit valóban meg is értett. Ebben a mesében három pingvin gondolkozik életről és halálról, komoly erkölcstani dilemma előtt állnak, miszerint szabad-e hátrahagyni egy barátjukat. Az, hogy végül felcsempészik a bárkára, valójában csalás, de az életben is számtalanszor találkozhatunk olyan helyzettel, melyben a két rossz közül a kisebbiket választjuk, az erre használt szakkifejezés a „duplex effektus”. Ez a módszertani anyag nem tartalmaz katekizmusszerű gyűjteményt, inkább a továbbgondolkodásra késztet, hiszen ahogy említettem a saját tapasztalataikon szűrik át az olvasott vagy látott történetet, és ezek a tapasztalatok változnak, így az adott válaszok is változhatnak. Ez a német projekt egy nagyon jó példa, ám azt gondolom, hogy számtalan pedagógus használ saját maga által készített hasonló segédanyagot Magyarországon is, de ezeket sajnos nem publikálják. Nagyszerű lenne egy a színházak és a pedagógusok közti erre irányuló együttműködés. “