POSZT: Móricz-adaptációval versenyez a miskolci színház

2017 június 06. kedd, 16:23

A Kivilágos kivirradtig  jún 12-én kerül színpadra a POSZT versenyprogramjában a Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínházában, Rusznyák Gábor rendezésében.

Miskolci Nemzeti Színház: Kivilágos kivirradtig (fotó: Máthé András)

Miskolci Nemzeti Színház: Kivilágos kivirradtig (fotó: Máthé András)

Ajánló a darab elé:

A Kivilágos kivirradtig Móricz munkái között is mestermű. A XIX. század utolsó éveinek egyik István-estéjén elevenedik meg előttünk. Parányi emberek mozognak, bolhák, homokszemek a nagy magyar Alföldön. Fecsegő, sokbeszédű, de munkára, tervekre már képtelen dzsentri-világ, amely végérvényes bukása előtt ellágyultan, anekdotázva vigasztalja önmagát. Mert minden álom összetörik ezen az éjszakán: az adósságban fuldokló házigazda állását veszti, miközben mozgékonyabb gazdálkodásra, pénzre vágyó új emberek törnek be a mozdulatlanságba merevedett magyar alföld grófi birtokaira. A fiatal gróf szerelmében reménykedő legkisebb leány is kénytelen beérni a falu „zsidajával”. Ezeknek a szétmálló életeknek, kilátástalan sorsoknak, a boros kedélyeskedésbe, az ősi magyar életkedvbe, sok-sok nevetésbe fojtott szorongásoknak értő-ostorozó rajza ez a mű.

Miskolci Nemzeti Színház: Kivilágos kivirradtig (fotó: Máthé András)

Miskolci Nemzeti Színház: Kivilágos kivirradtig (fotó: Máthé András)

Rusznyák Gábor rendező a Kivilágos kivirradtigról:

“Egy felhergelt, egymásnak ugrasztott embertömeg a ma társadalma. Lehet azt mondani, hogy ezt a szerepet játszatják velünk, de talán tehettünk egy lépést az általánostól a konkrét felé, mert egészen más gyűlölni mondjuk egy népcsoportot, mint mondjuk gyűlölni a szomszédunkat. Generációkon átível, apáról fiúra száll a zsidógyűlölet. Tévhitek, vélt vagy valós sérelmek. Kibeszé­letlenség. Mindig lesznek, akik ilyen-olyan okból ezt kihasználják, ellenségképeket kreálnak – akár a zsidóságból. Ha a húszas éveket nézzük, az irritáció talán a legmegfelelőbb kifejezés. A zsidóság megerősödött, sokan kiemelkedtek, egy szintre kerültek a magyar nemesekkel, akik többségükben képtelenek voltak haladni, fejlődni a korral. (…) Persze sok minden más körülöttünk, mint a húszas években, de az emberi mentalitás, a gondolkodásmód a maga összetettségével, az nem igazán változik. Maga Móricz is hajlott az antiszemitizmusra, de amikor látta a fejleményeket a zsidóság körül, akkor ezt magában akarta lerendezni. Végiggondolta, hogy van valami, ami irritálja, de mi is az, miért, lefojtsa, vagy kibeszélje? A nézők is lefolytathatják magukban ezt a párbeszédet. Amikor valamit nagyon nem szeretünk, akkor van-e energiánk, akaratunk körüljárni, megvizsgálni, adunk-e egy esélyt neki, hogy mögé lássunk?” (eszak.hu)

Miskolci Nemzeti Színház: Kivilágos kivirradtig (fotó: Máthé András)

Miskolci Nemzeti Színház: Kivilágos kivirradtig (fotó: Máthé András)

Kritikus szemmel az előadásról:

Karácsonyi családi összejövetelre, mulatozásra, sőt eljegyzésre készül egy vidéki birtokon a tiszttartó, amikor arról értesül, hogy ki van rúgva, illetve áthelyezték – a gróf mintagazdaságot akar, amihez nem ő a megfelelő ember. Lemondani már nem lehet a murit, a vendégek feltartóztathatatlanul érkeznek, úgy kell tenni, mintha mi sem történt volna. De ez sem segít. Az igazi kérdés nem az, hogy van-e állás, illetve hogy hol van és milyen. A baj a szellemben, a mentalitásban, az életformában és életfelfogásban van. Ma úgy mondanánk, a modernizációra való képtelenségben. (Zappe László, Fidelio)

“Keszég László rendezése nemes veretű, konzervatív karakterű drámai matériát hoz színre. A magyar színi hagyomány szilárd, elszakíthatatlan része az ilyen típusú szcenírozás. Keszég már az elvont, időtlen, némiképp konstruktivista színpadképpel is jelzi, hogy nem aktualizáló, modernista drámát és színjátékot kíván bemutatni. (A díszlet Árvai György munkája.) Az előadás első része meglehetősen statikus, emelkedett nyelvezetű szószínház, ugyanakkor exponálja ama izzó drámát, amely a második felvonásban fölszikrázik.” (Kovács Dezső, Revizor)

“Ha a színlap előzetes ismerete nélkül ültem volna be, a látottak alapján arra tippeltem volna, hogy Mohácsi János rendezte az előadást. Az egyszerre mozgó, beszélő embertömegek, a visszatérő mondatok és szóviccek, a hegedűjével szellemként színpadra botorkáló Kovács Márton, a végén a részben a Mohácsi-szöveggel megszólaló Csárdáskirálynő-dal mind-mind ebbe az irányba mutatott. Plágiumról természetesen nincs szó, amit látunk, az inkább tisztelgés, de talán ez az előadás egyetlen kritikája – vagy épp dicsérete. Attól függ, honnan nézzük.” (7óra7)

Miskolci Nemzeti Színház: Kivilágos kivirradtig (fotó: Máthé András)

Miskolci Nemzeti Színház: Kivilágos kivirradtig (fotó: Máthé András)

Móricz Zsigmond:
Kivilágos kivirradtig
A Miskolci Nemzeti Színház előadása

Főszereplők:
 GÁSPÁR TIBOR, NÁDASY ERIKA, CZAKÓ JULIANNA, BODOKY MÁRK,
SZIRBIK BERNADETT, HARSÁNYI ATTILA, FANDL FERENC

Díszlettervező: KHELL ZSOLT
Jelmeztervező: TIHANYI ILDI
Zene: KOVÁCS MÁRTON
Ügyelő:VARGA RENÁTA
Súgó:FEKETE ZSOLT
Rendezőasszisztens: KRISTON SZABOLCS
Rendező: RUSZNYÁK GÁBOR

Az előadás június 12-én 21:00 órától látható a Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínházában.