“Itt minden egy irányba mutat” – Interjú a Bánkitóról Schnabel Zitával, a színházi programok kurátorával

2017 július 16. vasárnap, 7:11

A Bánkitó Fesztiválon egyre komolyabb színházi programkínálattal találkozhatunk. Az előadások kurátorával, Schnabel Zitával beszélgetett a Pótszékfoglaló a tematikát jelentő korrupció szerteágazó voltáról, az előadások közösségteremtő erejéről és a fesztivál családiasságáról.

Részlet az interjúból:

 

(…) Milyen szempontok motiváltak, amikor az idei Bánkitó Fesztivál színházi anyagát összeválogattad?

Most csinálok másodszor válogatást, a tavalyi téma a határ volt, idén a korrupció köré csoportosulnak az előadások. Ezt a témát sokféleképpen körbe lehet járni: mert nem csak politikai korrupció létezik, hanem az emberek magánéletében is napi szinten jelen van az elnyomás, az érdekek hálója, de érzelmi szinten is megtapasztalhatjuk. Tehát a korrupció korántsem egy szűk téma, mint ahogy azt elsőre gondolhatnánk. Decembertől kezdve néztem a korrupció “szűrőjén” át előadásokat, illetve gondolkodtam, hogy melyek lehetnek azok az alkotó műhelyek, amelyeket e téma kapcsán lehívnánk Bánkra. Ezek azért másféle találkozások ezekkel a témákkal. Egyrészről ezek iszonyatosan felháborító és nyomasztó dolgok: óriásplakátokon szembesülni a kirekesztéssel, a félelemkeltéssel, ráadásul ekkora intenzitással. Másrészről viszont, amikor ezeknek a kérdésköröknek más aspektusai is felszínre tudnak kerülni, és ki lehet őket beszélni, akkor ezért nagyon hálásak tudnak lenni a nézők.

Schnabel Zita

Schnabel Zita

…ahogy “színház az egész világ”, úgy “korrupt az egész világ”, nemde? És ha így közelítünk, akkor rendkívül széles az a skála, amelyből egy ilyen tematikához válogatni lehet, nem?

Nagyon sokszínűen reflektálnak erre a hívószóra az előadások… Csupán egy-két példát kiemelve: ha klasszikus politikai korrupcióról van szó, akkor mindjárt ott van a TÁP Színház Korrup Schőnje, ha a korrupcióra, mint rendszerszintű elnyomásra tekintünk, akkor fontos előadás a Mentőcsónak Egység-STEREO Akt koprodukciója, a Cím nélkül – ami a hajléktalansággal, a fedél nélkül élő emberek sorsával foglalkozik. Az ő életükben maximálisan hús-vér valójában van jelen a korrupció: a strukturális elnyomás, a hivatalok visszaélései – olyan dolgok forintosítása, melyek egy középosztálybeli embernek nem kerülnek pénzbe. Vagy a SÍN és a MU Színház koprodukciója, a CMMN SNS PRJCT, ami egy előadáson keresztül szól a művészet értékéről: mennyi annak a darabnak az értéke, amit épp nézünk? Egyáltalán: mi az, hogy eszmei érték? – nagyon érdekesen reflektál ez az előadás a kultúra pénzzé válthatóságára. Vagy ott van a Dollár Papa Gyermekei: Bárcsak minden olyan egyszerű lenne, mint amilyen meghízni volt című előadása, ami kifejezetten a Bánki-tóra készülő bemutató, és pontosan arról szól, hogy az emberek személyisége hogyan torzult el a saját korrumpálódásuk során. Valójában persze az összes előadás erre rímel. Pont ebből adódóan és ezért nem is volt nehéz összeválogatni ezt a nagyon gazdag és színes 16 előadást. És akkor még nem is beszéltem Hajdú Szabolcs: Ernelláék Farkaséknál című előadásáról…

…ami egy baromi jó darab arról, hogy hogyan tudnak családon belül, az érzelmek által korrumpálódni az emberi viszonyok, kötelékek.

Pontosan! Zseniálisan jó példa ez az előadás arra, hogy a pénz és az érzelmek hogyan tudnak összeroncsolni biztosnak hitt, szorosnak gondolt családi nexusokat.

Hogyan látod: mennyire jó ötlet egy rövid, nyári fesztivált tematizálni? A befogadói oldalról milyen visszajelzéseket kaptál korábban?

Bánkon ez, szerintem, igazán jól működik. Azokból a véleményekből, amelyeket “elkapok”, világosan ez derül ki – és nem csak azokat a véleményeket igyekszem meghallani, melyeket szemtől szembe mondanak. A nézők tavaly nagyon érzékenyen rezonáltak a határ témájára. Érdekes volt látni, ahogy kifejezetten erősítették egymást az előadások. Ez az idén, remélhetőleg, még inkább így lesz. Azonban nemcsak a színházi programok vannak egymással párbeszédben, hanem az egész civil és kult “részleg”. Hiszen a civil és a képzőművészeti programok is mind a korrupció mentén szerveződnek, azokkal együtt, közösen válogatódtak össze – itt minden egy irányba mutat, amit a nézők egy másodperc alatt levesznek , és értenek is.

…és nem az ilyenkor a reakciójuk, hogy: “ezt kapom egész évben az óriásplakátokon, az online sajtóban, a híradókban, és most, amikor eljövök lazítani nyáron egy fesztiválra, akkor nem megint ugyanezekről szeretnék hallani!!” Vagy ezek szerint ilyenkor még nyitottabbá, fogékonyabbá válnak e témákra?    

Ezek azért másféle találkozások ezekkel a témákkal. Egyrészről ezek iszonyatosan felháborító és nyomasztó dolgok: óriásplakátokon szembesülni a kirekesztéssel, a félelemkeltéssel, ráadásul ekkora intenzitással. Másrészről viszont, amikor ezeknek a kérdésköröknek más aspektusai is felszínre tudnak kerülni, és ki lehet őket beszélni, akkor ezért nagyon hálásak tudnak lenni a nézők.

A teljes interjút itt olvashatják.

A PÓTSZéKFOGLALÓN napi beszámolót is találnak a Bánkitóról!

 

 
 

Kapcsolódó anyagok