“Felváltva nevetünk és hallgatunk el döbbenetünkben” – Blogbejegyzések a Thealterről 1. rész

2017 július 23. vasárnap, 15:33

Radó Lili és Elefánti Emma írása a Thealterről.

Radó Lili: Két koporsó, két nővér
(Caroline Harding: Nővérek c. előadásáról)

Két mikrofon.

Egy koporsó.

Pár szétdobált vodkásüveg.

Caroline Harding: Nővérek (fotó: Révész Norbert, thealter.hu)

Caroline Harding: Nővérek (fotó: Révész Norbert, thealter.hu)

Hosszan elhúzódó sejtelmes zene és még talán annál is sejtelmesebb fények, no meg egy testvérpár.

Ezzel a pár mondattal körülbelül le is festettem azt a látványt, ami az egész darabot végigkíséri.

A THEALTER nyitó darabja tökéletesen szemlélteti, hogyan alkoss valami maradandót minimalista térben egy bravúros dialógussal.

Caroline Harding: Nővérek (fotó: Révész Norbert, thealter.hu)

Caroline Harding: Nővérek (fotó: Révész Norbert, thealter.hu)

Csak úgy pörögtek az események, vallomások. Szerelmi bánat, elfojtott és kevésbe titkolt depresszió, halál és hiábavaló, reményvesztett élet.

„Elfojtott minket, mint gyom a füvet” – hangzik el az egyik főszereplő szájából.

Letisztultnak ugyan letisztult volt, ám annál inkább kétségek között hagyta a nézőt, nem is egyszer. Kitől jött a koporsó? És vajon mi lehetett a célja mindezzel? A végén nem csak jelképesen, de valójában is hasznát vették?

Caroline Harding: Nővérek (fotó: Révész Norbert, thealter.hu)

Caroline Harding: Nővérek (fotó: Révész Norbert, thealter.hu)

És akkor most kinek lenne több gyónni valója? Bár ezt a kérdést nem tették fel, ott lebegett az egész darab fölött. Több kérdésre a nézőnek kellett megtalálnia a választ, és miközben a karakterek precízen kidolgozottak voltak, néha ők maguk se tudták, mit miért, kinek vagy minek a hatására tesznek.

Egy jelenet különösen megfogott, amikor az egyik főszereplő tervbe veszi, hogy a templomban fogja mostantól keresni életének (az alkohol lelkes fogyasztásán kívül) egyetlen megmaradt örömforrását, a szexet. Méghozzá hatvan, na jó, legfeljebb hatvanöt éves férfiak ágyában, ám ez nem kevés gyakorlást igényel. Így aztán testvérét kéri meg, hogy segítsen, és játssza el a kiszemelt „férfit”. Amikor kinyitja a száját, mindenki meglepetésére csak egy dörmögő férfihang hagyja el a torkát, a lenyűgöző hangjáték perceken át tart.

Caroline Harding: Nővérek (fotó: Révész Norbert, thealter.hu)

Caroline Harding: Nővérek (fotó: Révész Norbert, thealter.hu)

Egy elszegényedett család, egy boldogtalan, de legalább házas, és egy még boldogtalanabb, de még csak nem is férjezett asszony, négy halott (bár az egyikről ők maguk se tudják, hogy meghalt-e), egy k… alacsony férj, három gyerek és két koporsó. Ez a Nővérek gyorsmérlege.

(Caroline Harding: Nővérek)

 

Elefánti Emma: Itthon
(Pintér Béla és Társulata: Szívszakadtig c. előadásáról)

Ez az az előadás, ami minden egyes részletében mai és valós. Minden karaktere, minden mozzanata más-más kellemetlen visszásságot idéz fel bennünk: az elméletben nagyon toleráns aktivista, a technikai és emberi erőforrásaiban egyaránt romokban heverő egészségügyünk vagy az előítéletes, megkeseredett apa figurája.

Pintér Béla és Társulata: Szívszakadtig (fotó: Révész Norbert, thealter.hu)

Pintér Béla és Társulata: Szívszakadtig (fotó: Révész Norbert, thealter.hu)

Ez az az előadás, ami a nagy ügyekhez a kisemberek felől közelít, ezért tudunk olyan könnyen azonosulni egy-egy figurával – aztán felszisszenünk persze, mert a vizes lepedő senkit se kerül el.

Pintér Béla és Társulata: Szívszakadtig (fotó: Révész Norbert, thealter.hu)

Pintér Béla és Társulata: Szívszakadtig (fotó: Révész Norbert, thealter.hu)

Ez az az előadás, amire alapvetően az abszurd jelzőt húznánk. Hiszen olyan nincs, hogy életmentő műtét közben az orvosok az előző napi komolyzenei koncertről elmélkednek. Olyan sincs, hogy egy beteget nyitott mellkassal szállítsanak át egyik kórházból a másikba. Ez tehát az az előadás, aminek az adja meg az erejét, hogy helyzeteit tekintve valójában teljesen realista, hiába kellene egy egészséges közösségben abszurdnak lennie.

Pintér Béla és Társulata: Szívszakadtig (fotó: Révész Norbert, thealter.hu)

Pintér Béla és Társulata: Szívszakadtig (fotó: Révész Norbert, thealter.hu)

Ez az az előadás, ahol felváltva nevetünk és hallgatunk el döbbenetünkben. Nevetünk, miközben folyamatosan ott motoszkál bennünk a gondolat, hogy semmi nevetnivaló abban, amit látunk. És elhallgatunk döbbenetünkben, mikor megtörténik a baj, és rájövünk, hogy mi végig csak nevettünk ahelyett, hogy bármit is tettünk volna. Ahogy szoktuk.

A fesztivál elkezdődött, és ez az az előadás, ami után megérezzük, hogy itthon vagyunk.

(Pintér Béla és Társulata: Szívszakadtig)

Fotók: Révész Róbert