“A kortárs nem bünti” – 3 nap a DESZKA Fesztiválon

2018 április 12. csütörtök, 12:25
A hétfői, keddi és szerdai nap krónikáját olvashatják.

Kálmán-nap

HÉTFŐ

A hétfő reggel a Tiszavirág című bábjátékkal kezdődött. Dupla előadás volt a Kálmán-napból, volt Magyar akácMenekülők, az estét pedig Elza, vagy a világ vége zárta. A politikában és a házasságban felmerülő gondokat a női karakterek, női sorsok tették érdekessé.

Lendületes bábjátékkal indított a hétfő. A bátor és erős Tiszagyöngy királylány szerelemre vágyik, azonban egy gonosz boszorka varázslata miatt kalandok sorát kell átélni. Királyfikat ment, karddal harcol, a jég hátán is megél. Kitartása gyümölcsöző lesz, rátalál a boldogság és a szerelem. Az előadáshoz alapul Tombácz János pásztorember két meséje szolgál, aki igazán modern és üdítően rebellis lányalakot jelenít meg.

Hajdu Szabolcs és a Látókép Ensemle kétszer is játszotta a Kálmán-napot. A kamaradarab a stúdiószínpad üres terét otthonos nappalivá alakította át. A közönség egészen közel foglalhatott helyet a színészekhez, amely intim hangulatot teremtett és lehetővé tette azt, hogy a teatralitást mellőzve őszinte, hétköznapi hangon szólaljon meg a történet. Mindnyájan vendégségben voltunk Kálmánéknál. Két házasság problémái, konfliktusai elevenedtek meg előttünk, amelyet a szereplők rezignált beletörődéssel, apatikus közönnyel kezeltek. A színészek rendkívül magas színvonalú játéka végig hiteles volt. Az előadás ereje nem a színházi megoldásokban, hanem a valós érzetét keltő cselekményben és a letisztult játékstílusban volt, habár több dinamikai váltás is indokolt lett volna az előadás egészében.Délután a MODEM-ben láthattuk a Magyar akác post-fact dokumentumszínházi előadását, amely sok meglepetést tartogatott. Volt benne ismeretterjesztő rész, amelyből megtudtuk, hogyan került Észak-Amerikából Magyarországra az akác, majd milyen módon lett hungarikum. Emellett politikai bejegyzések, kiragadott beszédrészletek is megjelentek vetítés formájában. A magyar akác útja odáig vezet, hogy egy mozgalom szimbólumává válik. A színészek egy-egy tálca mézes kenyérrel és szörppel vendégelték meg az érdeklődőket az előadás közepette.

Az estét Elza és az örök társadalmi harc: az Elza, vagy a világ vége zárta. Babits Mihály Elza pilóta, vagy a tökéletes társadalom című disztópikus regényének adaptációja a kultúra és a háború egymáshoz való viszonyulását vizsgálja. Mi történik a kultúrával a céltalan háború közepette? A bátor, okos, fiatal címszereplő hittel, szenvedéllyel száll harcba, hogy a józan ész győzedelmeskedhessen.

Kocsis István – Megszámláltatott fák

KEDD – HÁBORÚ ÉS NÉZŐTÉRI AKTIVITÁS 

A bábjáték mellett új színnel, a komplex színházi nevelési előadással bővült a Gördeszka programja. A nap túlnyomó részében a drámaiság dominált, amelyet kiegyensúlyozott a reggeli és késő esti előadás interaktív, szabadabb szerkesztése.

A száműzött herceg közben a gyerekek részeseivé váltak az előadásnak. A díszlet rajzaikkal egészült ki, amelyeknek fontos szerepe volt később is. A szereplők mintegy duplikálódtak ezáltal; ami velük megtörtént, az megjelent a rajzokon is. A bábok mellett tehát a rajzok is eszközként jelentek meg. A bemutatott mesevilág szövevényes egységet alkotott.

Délután az Újszínház kétrészes drámája, a Megszámláltatott fák kelt életre a kamaraszínpadon. A háborús időszak lelket őrlő nemcsupán a civilek, de a katonák számára is. Ranke őrnagy személyében Viczián Ottót láthatjuk – aki a szinte őrületbe jutó katonatisztet megkapóan alakítja. Mi történik azzal a német tiszttel, aki az értelmetlen öldöklés ellen harcol? A történet talánlassú, hiszen főként a lélektani mozzanatok dominálnak, a tényleges cselekmény a második felvonásban bontakozik ki igazán. Hasonló arányban láthatjuk a háború különböző lehetséges áldozatait: ártatlan, fegyvertelen civileket és fegyveres, parancsot teljesítő, öldöklésre felszólított katonákat.

Este a Szegedi Nemzeti Színház Utánképzés (ittas vezetőknek) című produkciójával szórakoztatta az érdeklődőket. Az előadás magját történetmozaikok adták. A szereplők egyenként elmesélték, ki hogyan került a „terápiára”, milyen esemény miatt veszítette el a jogosítványát. A történetek közötti rést humoros és ironikus megjegyzések töltötték ki. Az erősen szövegközpontú színpadi megvalósítás passzívan állt a végig látható, monumentális díszlethez. A személyes történeteket rövid videók illusztrálták. Ez általában lehetőséget biztosít arra, hogy a színészeknek ne kelljen túl sokat a karakterek kidolgozásán gondolkodni, rutinból dolgozhatnak, s így több energiájuk marad a rengeteg szöveg memorizálására. Háy felszínes karakterei sajnos a második felvonásra sem lettek érdekesebbek. Az előadást záró didaktikus konyhafilozófia képes volt súlytalan, ám mégis zavaróan sematikus befejezést adni.

Más hangnemet ütött meg a Debreceni Egyetemi Színház Vígkarma társulatának Übü FC – A döntő című előadása. Játékuk erősen improvizatív és kompromittáló. A már ismert figurákból és az eredeti Übü drámából csak a hatalomvágy és abszurditás maradt meg és vált szervezőerejévé az előadásnak. A nap interaktívan zárult, hiszen a nézők szurkolóvá váltak; együtt skandáltak, éltették a hazai csapatot és szidhatták az ellenfelet. Az uszítás a másik csapat ellen, a balett-terem adottságait kihasználva, a tükörben látható nézőknek szólt. „Olyanok ők, mint mi, mégis mások.”

Darvasi László – A 3 emeletes mesekönyv

SZERDA –  “A KORTÁRS NEM BÜNTI”

A tegnap eseménydús volt. A DESZKA Fesztivál programjait a Költészet napja alkalmából egyéb programok is színesítették. Portrébeszélgetésen voltunk Háy János íróval, valamint versantológiai feldolgozást is láthattunk.

A koradélutáni Cinegekirályfi előadáson a cselekmény táncszínházi jelenetekben elevenedett meg. Gergő, a 9 éves kisfiú álomvilágába kalandozhattunk.Tóth Mátyás élettel teli, magával ragadó bábperformansza nyitotta a napot A 3 emeletes mesekönyvvel. Ez az előadás kisebb történetmozaikokból (a háromemeletes lakóház gyermekeinek meséiből jellemzően) épül fel, ahol komoly témák is szóba kerülnek, mint a szerelem és a válás, a halál és a titok misztériuma, a család szeretete. A mesekönyv életre kelt, személyiséget kapott, saját utat járt be, ő volt maga a színész. A könyv írója csak animáció és hang formájában volt jelen. A díszlet zseniális látványvilága és funkcionalitása tette lehetővé, hogy a bábos igazán kibontakozhasson. Az előadás elsősorban iskolásoknak szól, de többrétegű értelmezhetősége révén a felnőttek is nagyon jól szórakoztak.

A szakmai beszélgetésen izgalmas párbeszéd alakult ki a „házi bölcsek”, a Griff és Vojtina bábszínházak alkotói, valamint Háy János között. Megfogalmazták, miért is olyan nehéz a kortárs dráma helyzete. „A kortárs nem bünti” – mondta Árkosi Árpád, a színházaknak nagyszerű lehetőséget kellene látni abban, hogy új ötleteket, kortárs drámákat vihetnek a színpadra. Háy János elmondta, szerinte okosabb lenne az ún. kortárs remekműveket újra felhasználni a drámaírás futószalagra kényszerítése helyett. A szakemberek mind megállapították, a bábszínház manapság innovatív szemlélet képvisel, rendkívül kreatív és progresszív munkát végez – mintául szolgálhatna a felnőtteknek szóló előadásokban időszerű szemléletváltáshoz is.

A délutáni programok a Költészet napja apropóján a kortárs lírára koncentráltak. Koradélután a Szívlapát antológia színházi feldolgozását láthattuk. A színészek e kötetből válogatták ki kedvenc szövegeiket, ezeket gyúrták egésszé Mercs János irányításával. Az egyes versek és fejezetek közötti váltásokat különböző zenei motívumok jelezték. A bemutatót beszélgetés követette az alkotókkal, szerzőkkel. Áfra János költővel és a Csokonai Színház művészeivel Pogrányi Péter beszélgetett. Az előadás koncepciójáról értekeztek, majd a moderátor Áfrát kérdezte: milyen módon lehet megszólítani a középiskolás generációt, hogyan kerül kapcsolatba egy gimnazista a kortárs szövegekkel? Áfra az interaktivitás fontosságát hangsúlyozta. A színház legyen közvetlen és kommunikatív, ezzel is segítve azt, hogy minél több fiatal kerüljön kapcsolatba a kortárs irodalommal – akár rendhagyó irodalomóra keretén belül.

Hatházi András -Tom Dugdale- Tizenöt próbálkozás a színészetre (Fotó – Czinzel László)

Későeste a Tizenöt próbálkozás a színészetre, Hatházi András monodrámája kacagtatott, de a humor mély gondolatokat és igazságokat oldott felszínre a színészmesterség mibenlétéről. Lenyűgöző előadás, amely az elején talán kevésbé vagy lassabban ragad magával. Talán azért volt ez így, mert nézőként könnyű zavarba jönni. Szószerint levetkezik a lélek és a test is a szemünk előtt. A különböző játékok hagyományai izgalmasan alkotnak egy egészet. Például különösen szórakoztató volt látni a némafilmes hagyomány találkozását Laertes, Ophelia vagy éppen Hamlet személyével. Ki is a színész valójában? A színjátszásnak mint hivatásnak mély rétegeibe láthatunk bele nézőként, amely egyszerre hozott zavarba, ugyanakkor tiszteletet parancsolt és nevetésre késztetett.Este hét órától Háy Jánossal, a XII. DESZKA Fesztivál díszvendégével beszélgetett Szirák Péter. Háy ismét elmondta, hogy határozottan nem színházi ember, szigorúan csak nézőként van jelen a színházakban. Mesélt a pályájáról, indulásáról, milyen nehézségekkel jártak a fiatalkori váltások, például a vidékről Budapestre való költözés. Említett néhány szerzőt, akik mintát adtak művészetéhez indulásakor. A beszélgetés közben több verset is hallhattunk tőle.

Deszkalandozók: Lengyel Zsanett, Papp Gréta, Tölli Zsófia