Sors és felelősség – Az utolsó napok a DESZKA Fesztiválon

2018 április 15. vasárnap, 12:16

25 előadást és számos kísérőprogramot láthat a XII. DESZKA Fesztivál, a kortárs magyar drámák seregszemléjének közönsége április 6. és 14. között Debrecenben. Összefoglaló a találkozó utolsó három napjáról.

Massza / Fotó: Mezősi Kristóf

RÉV Színház: Massza / Fotó: Mezősi Kristóf

CSÜTÖRTÖK

Az emberi sorsoké volt a főszerep a Deszka hetedik napján. Reggel a Massza, majd dupla előadással a Kapufa és öngól című dráma szórakoztatta a közönséget. A kettő között portrébeszélgetés volt Kiss Csabával.

A komplex színházi és nevelési előadások célja, hogy különböző, minket érintő problémáról lehessen szabadon beszélgetni a nézőkkel – többnyire iskolás fiatalokkal. Ez általában úgy történik, hogy őket is bevonják a történet alakításába, majd lezárásként együtt értelmezik a látottakat. Kalapos Éva Massza című könyvéből készített ugyanezzel a címmel előadást a RÉV Színházi és Nevelési Társulat, amely fő témája az internetes zaklatás. Akárcsak a nézők, a szereplők is gimnazisták. Az aktuális menő fiúk, Győző és Subi, és a szemükben különc Patrik között alakul ki egy lány miatt a főkonfliktus, amely felett később elvesztik a kontrollt. Győző és Subi offline és online is zaklatják osztálytársukat. A fiatalok mindennapjait és a korcsoport problémáit szépen gyúrja egy egész masszává a társulat, a diákszlenget sem mellőzik. Az előadás egyes részeinél a jelenetek megállnak, kimerevedik a kép, hogy a gimnazisták elgondolkodhassanak, megfogalmazhassák véleményüket az adott szituációról. Feladatokat kapnak; például Patrik lelkivilágát kell lemodellezniük, vagy Győző „jó és rossz arcát, oldalát” kell érvekkel felkészíteniük – folytassa a személyes hadjáratot, vagy béküljön ki Patrikkal? A jelenetek bűnügyi jelentéssel érnek véget – súlyos ára lehet az iskolai félreértéseknek is. A cyberbullying nem csupán lelki, de testi sérüléseket is vonhat maga után.

Körmöczi-Kriván Péter: Kapufa és öngól / Fotó: Vígh László Miklós

Körmöczi-Kriván Péter: Kapufa és öngól / Fotó: Vígh László Miklós

Délután Szirák Péter beszélgetett Kiss Csaba drámaíróval. A beszélgetésen szó esett Kiss pályájáról, és leginkább arról, hogyan indította el a DESZKA fesztivált. Készülő kötetének ötletét is megosztotta velünk: egy űrszondáról fog szólni, amit azért lőttek ki, hogy egy üstököst megvizsgáljanak vele. A szondát 10 évre kikapcsolták energiagazdálkodás miatt. Aztán nemrég visszakapcsolták, de a mai kutatók már nem értették meg a kommunikációhoz használt nyelvét. Ezzel arra akar rávilágítani Kiss, hogy nagyon fontos a tudás átadása, erre is jó például a DESZKA. Mivel az ötlet nem szokványosan drámai jellegű, Kiss úgy gondolja, hogy kevés rendező fogja megkeresni azzal, hogy „Csaba, hozd az üstököst!”.

Az este további részében szerelem és dráma fonódott egybe a Kapufa és öngól című előadásban. Ebben a nem szokványos szerelemben a lány, Szuzi, már távozott az élők sorából, Boynak pedig vérrögöt találtak az orvosok a fejében. Ez az alaphelyzet lehetőséget teremt arra, hogy kilépjünk a hagyományos történetvezetés szabta keretekből. A halálról nyíltan tud beszélni a progresszív látványvilággal rendelkező darab. Időtlen, mégis újszerűen körbejárt témája a fiataloknak és az idősebbeknek egyaránt érdekes lehetett. Az ember esendősége, valamint a szerelemben való egylényegűsége jelent meg a színpadon. Bármikor történhet olyan esemény, amely hirtelen megváltoztatja világunkat. A végfőcím pedig kopogtatás nélkül toppan be.

Csokonai Színház: Rózsa és Ibolya / Fotó:Máthé András

Csokonai Színház: Rózsa és Ibolya / Fotó:Máthé András

PÉNTEK

Debrecen nem csak az alkotómunka helyszíne, valóságreferenciáival az egyik előadásban is szerepet kapott, sajátos Tar Sándor-i köntösbe öltözött. „Ebben a városban járunk” – hangzott el a Szürke galamb első perceiben. Reggel a Rózsa és Ibolya című mesejáték, a Csokonai Színház családi darabja szórakoztatott minket. Késő este Vakok az embert a maga általánosságában vizsgálta.

A Rózsa és Ibolya egy alternatív dimenzióba repítette a fesztiválközönséget. A köd-effekt által a felhők között, Tündérországban érezhettük magunkat. Itt bontakozott ki a címszereplő Rózsa és Ibolya szerelme. A tündérek és a földiek közötti konfliktust a két fiatal simította el. A történet több klasszikus mesére, irodalmi alkotásra, legnyilvánvalóbb példaként a Rómeó és Júliára emlékeztetett. A próbatételek mégsem voltak szokványosak, mindig tartogattak egy-egy új ötletet. Ez és a jelenetek vizuális megvalósítása a felnőttek számára is érdekessé tette az előadást. A mesét visszatérő dalok egészítették ki, amelyek olyan fülbemászók voltak, hogy a tapsvihar közepette is visszhangoztak a dallamok. „Esküvő, esküvő!” – harsogták a gyerekek az előadás után is.

Délután Sándor L. Istvánnal és Szűcs Mónikával, a Selinunte Kiadó munkatársaival ismerkedhettünk meg. Ki olvas manapság drámát? – indította a bemutatkozást a kiadó. „Drámát kiadni egyébként is misszió” − magyarázta Sándor L. István: jelenleg szűk az olvasórétege a kortárs drámának. A Selinunte színházi kiadó, főként drámák, forgatókönyvek kiadására specializálódtak. Az érdeklődőknek azt javasoljuk, weboldalukon (selinunte.hu) tájékozódjanak a kiadványaikról.

Stúdió K: Szürke galamb / Fotó: Schiller Kata

Stúdió K: Szürke galamb / Fotó: Schiller Kata

Este a Tar Sándor regénye alapján készült Szürke galambot láthattuk a Stúdió K előadásában. Az eredeti szöveg narratívája mellett az adaptáció mozgásra épült: magából építkező fizikai színházként írható le a jelenség. A színészek egy-egy jellemző mozdulattal és apró jelmezbeli utalással tudtak egymástól teljesen különböző karakterek bőrébe bújni. Ilyen módon Négerre jellemző volt a sok akrobatika (szó szerint falra mászott, cigánykerekezett), Albert félőssége egyfajta lábrángásban volt tetten érhető. A bűnözők arcát sosem láttuk, tagbaszakadt mozgásuk azonban összetéveszthetetlenné tette őket. Aki olvasta a regényt, ráismert a jelenetekre: Tar Sándor könyvbéli alakjai valóban életre keltek. A cselekmény talán túl szövevényes lehetett annak, aki nem ismerte az alapművet. Ám a színészek virtuozitása és az előadás játékossága túlmutatott a puszta történeten, élvezetes lehetett az előadás mindkét nézőtípus számára. Élőzenés rádióbejelentkezések törték meg a jeleneteket. Díszlet gyakorlatilag nem volt, a kellékeket okkal használták – üdítő kreativitás és határozott, konstruktív színházi szemlélet jellemezte az előadást.

A Vakok kollázsa a foglyul ejtett nézőt dichotómiákkal bombázta. A befogadást is ez a kettősség jellemezheti – vagy zseniális, vagy céltalan és szörnyű – a köztes régióban nem lehet vélekedni róla. Klubzenével, boncolással, drogokkal és véget nem érő monológokkal operált a kolozsvári társulat. Talán túl nagyot szerettek volna meríteni: túlzottan el szerettek volna gondolkodtatni, túlzottan elrettenteni, túlzottan magunkra csodálkozni, túlzottan nem koherens darabokból egységet teremteni. Túlzottan nem lehet tehát eldönteni azt, melyik vállalkozás járt ezek közül sikerrel.

SZOMBAT

Vétel – Utolsó napjához érkezett a nagy múltú fesztivál. Egy évet kell várnunk arra, hogy ismét ilyen sok kortárs előadást láthassunk. A XII. DESZKA Fesztiválon huszonöt produkciót fogadott be Debrecen. Fővárosi, vidéki, hivatásos, amatőr, magyarországi, külhoni és külföldi társulatok is jelen voltak.

A hivatalos fesztiválprogramot Az elveszett szaloncukor története zárta, a pécsi Bóbita Bábszínház karácsonyi darabja. Igaz, így áprilisban már a tavasz tombol, a gyerekek mégsem bánták a téli hangulatot. Az előadás univerzális értékeket közvetít. Hit, remény, barátság – évszaktól és ünneptől független fogalmak. Egy testvérpár nem hétköznapi kalandjába kaptunk betekintést. A kihívások, próbatételek jeleneteit bravúros bábtechnikával keltették életre a színészek.

A szakmai beszélgetésen az előző nap tapasztalatain túl a „házi bölcsek” arról is beszéltek, milyen élmény volt számukra ez az egy hét, pontosabban kilenc nap. Megköszönték a Csokonai Színház vezetősége, Ráckevei Anna és Gemza Péter, valamint a dolgozók áldozatos munkáját. Külön hangsúlyozták, milyen fontos szerepet tölt be a Gördeszka, a fesztivál ifjúsági- és gyermekrészlege. Az össz-színházi szakmának ez az egyetlen olyan fóruma, ahol egymás munkásságába igazán beleláthatnak a különböző területeken alkotó szakemberek. Egyéb színházi fesztiválok ugyanis vagy csak a felnőtteknek szóló előadásokat ölelik fel, vagy csak a gyermekeknek szólót. Más szempontból is úttörő vállalkozás a DESZKA, hiszen a kortárs magyar drámának sincs hasonló platformja. Tehetséges drámaíróink és színészeink legtöbbször kísérleti alapon állítanak ki egy-egy kortárs darabot. Ugyanakkor a DESZKA a fokmérője annak, milyen nagy az érdeklődés a közönség részéről is az új hangra, a jelenre reflektáló művekre.

Mi nagyon élveztük a DESZKA-hetet és a színvonalas előadásokat. Reméljük, jövőre is együtt Deszkalandozhatunk!

Vége. Over and out.

Deszkalandozók: Lengyel Zsanett, Papp Gréta, Tölli Zsófia

Deszkalandozók: Lengyel Zsanett, Papp Gréta, Tölli Zsófia

 
 

Kapcsolódó anyagok