“Még a kalózoknak is lehet választási lehetősége” – Beszámoló a VI. Pécsi Családi Színházi Fesztivál 5. napjáról

2018 június 01. péntek, 14:42

A zalaegerszegi társulat egy formabontó Pán Péterrel érkezett, a pécsiek pedig az évadban közel negyvenszer játszott A mumus című előadást mutatták be a fesztivál ötödik napján. A rendezőkkel és a szerzővel Nagy Eszter beszélgetett az előadásokról.

Hevesi Sándor Színház: Pán Péter / Fotó: Pécsi Családi Színházi Fesztivál

Hevesi Sándor Színház: Pán Péter / Fotó: Pécsi Családi Színházi Fesztivál

Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszeg
PÁN PÉTER
Játék
J.M. Barrie műve alapján írta: Selmeczi Bea
Rendező: Bereczki Csilla

Bereczki Csilla: Célom volt, hogy olyan anyaggal dolgozhassak, ami univerzális, amit a felnőttek és gyerekek úgyanúgy értenek és ugyanúgy találnak benne számukra fontosat.  Mindenkiben megvan az örök gyerek, és legtöbbünk nem akar felnőni, de sajnos muszáj. A darabból engem az alap történet és az abban rejlő lehetőségek érdekeltek. Számomra legfőbb motívumok az árvaság, az örökbefogadás, és a család volt. A szereposztásban is érvényesül egyfajta szimbólumrendszer, apa és anya szerepét alakító színészek Hook kapitányként és Sellőként is láthatók. Minden apa és anya ugyanaz, minden ember keresi a gyökereit.

Nem akartam musicalt rendezni, a zenének, amit Keresztény Tamás szerzett az előadáshoz inkább dramaturgiai funkciója van. A mesék jellemzője egyfajta körkörösség, az önmagába visszatérés, ehhez a zene egy jó eszköz.
Szerettünk volna minél hétköznapibban fogalmazni, ami úgy tűnik sikerült, hallottunk a nézőtéren kiskamaszokat, akik megjegyezték: mintha anyámat hallanám. Érdekes látni, hogy hogyan reagálnak a különböző korosztályok.

A diplomamunkám a Pettson és Findusz volt a Budapest Bábszínházban, ami alapvetően kicsiknek szól, de azt vettem észre, hogy felnőtt ismerőseim visszajárnak nézni az előadást. Kérdeztem őket, hogy miért, mire elmondták, hogy felszabadulnak, jó hatással van rájuk. A történet azon részével tudnak menni, ami a főszereplők egymásra találása, az hogy hogyan lesz belőlük egy család, elkapja őket ennek a flow-ja.

Egy másik rendezésemet a Momo-t Budaörsön, 12 éves kortól ajánlottuk, de valami félreértés folytán egyszer ovisok is jöttek. Féltünk, hogy nem fogják érteni az elvont fogalmakat, nem tudják például mi az, hogy idő, de rájöttünk hogy felfogják, csak nem mindegy hogyan tálaljuk ezeket. Olyan jelrendszert, színházi formát kell választanunk, ami adott korosztályban működik.

Hevesi Sándor Színház: Pán Péter / Fotó: Pécsi Családi Színházi Fesztivál

Hevesi Sándor Színház: Pán Péter / Fotó: Pécsi Családi Színházi Fesztivál

Selmeczi Bea: Berecki Csilla nem szeretett volna Pán Péter történetéből egy újabb édes, cukormázas előadást készíteni, ezért arra kért fel, hogy az eredeti könyvből adaptáljam a történetet, és így legyen egy saját változatunk. A könyv egy tipikus angolszász, viktoriánus hangulatú mű, nekünk viszont célunk volt, hogy a magyar hétköznapokhoz hozzuk közelebb. Különböző fordításaink voltak és az eredeti angol nyelvűt is elolvastam, így készült a mi darabunk.

A közismert, sok helyen bemutatott színdarab a második könyvből, azaz a Peter Pan és Wendy címűből készült, míg a mi előadásunkhoz felhasználtuk az első könyvet a Peter Pan a Kensington Parkban címűt is. Ebből tudjuk meg, hogy ki is Pán Péter valójában, és hogy tudatosan megy el otthonról, mert nem akar felnőtté válni. Elmegy, mert nem akar a családi hagyományokat követve apu cégében dolgozni, de aztán hiányozni kezdenek a szülei. Nincs jó, vagy rossz döntés, de azt tudni kell, hogy a döntéseknek következménye van, ezzel érdemes számolni.

A könyv azt sugallja, hogy van több út, van választási lehetőség, többféle döntés. A mi előadásunkban erre azzal is ráerősítünk, hogy még a kalózoknak is lehet választási lehetősége, hiszen Smee végül visszatér Sohaországból Peterrel és Wendyvel.

Pécsi Nemzeti Színház: A mumus

Pécsi Nemzeti Színház: A mumus

Pécsi Nemzeti Színház
Rákos Péter – Bornai Tibor
A MUMUS
Mese-musical
Rendező: Tóth András Ernő

A mumus című előadást közel negyvenszer játszották az évadban a Pécsi Nemzeti Színházban, minden alkalommal telt ház előtt.

Tóth András Ernő rendező az eladásról:

Nem gondolom, hogy másképp kellene hozzányúlni a gyerekeknek szóló előadáshoz, mint egy felnőtt darabhoz. Talán annyi a különbség hogy nem kell elakadni, könnyen továbblendülnek a történések, megengedőbb a dramaturgia. Az író bár többet bíz a fantáziára, de nagyon világos viszonyrendszereket ábrázol. A történet egy családról szól, sztereotípiák mentén halad, ismerős családi helyzeteket, feszültségeket mutat fel, ezáltal a gyerekek is, a szülők is magukra ismerhetnek.

Úgy gondolom, butaság lett volna a sztereotípiákat elkerülni, bár egy kicsit igyekeztünk visszahúzni, a szerző erősebben hangsúlyozta ezeket. Általában a gyerekek muzikálisabbak, mint a felnőttek. Az előadásnak nem bonyolult a zenéje, a gyerekek három taktus után meg tudják ismételni, és akinek van gyereke, az tudja, hogy ez milyen örömet okoz számukra. A zene szórakoztat, feloldódnak benne.

Kérdezett: Nagy Eszter