“A sokszor hallott történetek is új életre kelhetnek” – Blogbejegyzések a Thealterről 3. rész

2018 augusztus 07. kedd, 10:58

Az alábbiakban a Thealter Fesztivál blog jr. elnevezésű kritikusműhelyében születő írásokat olvashatják.

Fotó: thealterphoto2018

Zárug Berni: Pocakdimenzió
(Tünet Együttes: Burok)

Fogdossuk a fejünket. Rázkódjunk jó sokat, hogy teljesen ellazulhassunk. Ezután járkáljunk kicsit a térben. Egészen addig, amíg elkészülünk. Amíg készen állunk arra, hogy eljussunk ODA. Ennyi.

Így narrálja Dányi Viktória hatalmas pocakjával a színpadon történteket. Ha egy előadásról van szó, elvileg tényleg ennyi lehet. Van azonban valami, amihez közel sem kell akkora tehetség, amekkorával a négy táncos (Furulyás Dóra, Nagy Csilla, Virág Melinda, Dányi Viktória) rendelkezik, teljesen elementáris, természetes dolog, viszont egy olyan biológai és egyben pszichedelikus utazás, hogy szinte képtelenség felkészülni rá. Félreértés ne essék, a Buroknak nem is ez a célja, nem egy szülés előtt álló kismamáknak szóló tájékoztató, bár ebben a kategóriában is helyt állna.

„A szülés két ember, a szülő nő és a születő gyermek szoros és intim együttműködése, amikor a kicsi utat tör, az anya pedig utat enged neki a világba.” Ilyen és ehhez hasonló érzékletes definíciókat találunk, ha rákeresünk, mi is ez a csodának nevezett dolog, mely állítólag minden nő életének legszebb pillanata.

Fotó: thealterphoto2018

Azt viszont, hogy valójában mekkora szenvedés az a két vagy akár tizenegy órás út, amíg végre körülvesz minket a delíriummal átitatott megkönnyebbülés  ami a Tünet Együttes értelmezésében a Disney-hercegnők cukormázas ugrabugrálásához hasonlítható , nem igazán részletezik sem a szakkönyvek, sem az internetes források. Talán azért nem, mert valójában lehetetlen pontosan meghatározni.

Szabó Réka rendezése azonban ezt mégis megkísérli. Három anyuka őszinte, zseniális abszurd humorral fűszerezett történetét hallgatjuk. Egyikőjük a fürdőszobában, viszonylag könnyen, mondjuk úgy: pikk-pakk kitolja a babát. A másikuk, bár alterebb szülést tervezett, egy Jézus-, egy Buddha-szobor és a biztonság kedvéért Szűz Mária társaságában (hogy legyen valaki, aki azért mégiscsak átélt már ilyet), „unalmas módon” otthon, fekve hozza világra a picit, órákig tartó vajúdás után. A harmadik nő nem elég, hogy tizenegy órán keresztül szenved a kórházban, mindeközben a „segítőkész” nővérek folyamatos instrukciókkal idegesítik, utasítgatják.

Miközben a három nő minden értelemben egyre jobban megnyílik, folyamatosan közvetítik az átélt dolgokat az egyre durvább fájásoktól az olyan tündéri pillanatokig, mint amikor Virág tizenöt hónapos kislánya saját nyelvén kommunikál anyukája pocakjával a vajúdás előtt.

„Azt mondjátok el, milyen, amikor kicsusszan” – kéri a negyedik táncos, aki egyszerre játszik, kellékeket pakol, fényt és hangot is kezel. Ezt elmondani nem lehet. Legalábbis szavakkal, ezért különböző mozgásvariációkat, kis koreográfiákat hoznak az érzés kifejezésére a táncosok, hogy azt, amit eddig kívülről szemléltünk, most belülről vázolhassák nekünk. Mindegyik egyedien gyönyörű, de dinamikájában mégis azonos.

Mindhárman kínlódva jutnak el az elengedésig, a Frozen-ből ismert Let it gofeelingjéig, de végül, amikor a kamerahasználattal hangsúlyozott mosolygó arcukat nézzük, és azt hallgatjuk, milyen érzés volt nekik a kicsiket először magukon érezni, megértjük: fájdalom ide vagy oda, gyorsan vagy órákig szenvedve, egyikőjük számára sem kérdés, mennyire megérte mindez.

És tényleg elég volt ennyi, hogy eljussanak ODA: egy csodával mutatták meg a legnagyobb csodát.

Fotó: thealterphoto2018

Bali V. Gergő: Edward halálát nem kell félnetek jó lesz
(Újvidéki Színház: II. Edward vészterhes uralkodása és siralmas halála)

Ha történelmi témájú előadásra érkezik a néző, gyakran előkerül a kérdés: “Mi újat mutat ez majd? Nem poros-e a téma, mint nagyanyám szőnyege?”

Szerencsére értő szemek és ügyes kezek között az ismert és sokszor hallott-látott történetek is új életre kelhetnek. Nem történt ez másképp a II. Edward esetében sem.

Christopher Marlowe máig aktuális darabját Lénárd Róbert vette magához, hogy a királynak és körülményeinek egy eddig homályban hagyott érzelmi és értelmezési szintjén mutassa be nekünk.

A politikában, az ismert emberek körében a mai napig hosszas viták kiváltója, szőnyeg alá söpört evidencia, hogy bizony ők is emberek, akik szórakoznak, alkoholt vagy drogot fogyasztanak, szexelnek, urambocsá a heteroszexuálistól eltérő nemi  orientációval bírnak. Mindez már önmagában botrány tárgyát képezi.

Edward sajnos még inkompetens is volt az uralkodásban, és ez a két fő vonal, ami köré a darab rendeződik.

Fotó: thealterphoto2018

A kétségek, Edward élete és a rábízott nép, ország (túl)kompenzálása, az intrika és a halál. Egy szerető és gyarló, kihasznált király, aki zavarodottságában messzire elmegy. Puskás Zoltán hűen hozza mindezt hiteles és pontos játékával.

A medencével körülvett zuhanykabin a díszlet középpontjában ügyes döntésnek bizonyul helyzetek, szereplők kiemelésére és vizuális lehetőségek sokaságát is magában rejti a tolóajtó.

A sokszor stilizált forma – gondoljunk akár díszletre, kellékre vagy színészi játékra – jó barátságban van az előadás realista elemeivel is.

A darab elején feldobott problémák folyamatosan pörögtek a fejemben, mindig új lökettel ösztökélve. Az orgiák, a narkó, a szabad gondolkodás, a szabad szerelem, olyan elemek és problémák, amelyek színpadi megmutatása közhelyes megoldások felé viheti az alkotót, itt azonban szépen simult a történetbe. Nem jó és rossz figurák harca folyt, ehelyett mintha minden szereplő objektíven igyekezett volna gondolkodni, bizonyos szempontból megértőek voltak a királlyal.

Az újvidéki II. Edward a komolyságot könnyen emészthető, tiszta, de látványos ötletekkel feloldó, történelmileg pontos, szociálisan és érzelmileg megindító előadás minden felnőtt számára.

Fotó: thealterphoto2018

Bogya Tímea Éva: Mese a meg nem született megmentőről
(Trafó – FÜGE – Titkos Társulat: Tótferi)

Titkos Társulat Tótferi előadása kezdő képében máris egy egyetemes helyzettel találkozunk: két kéregető koldust látunk. Jazzt játszanak, jó a hangulat, majd érkezik a Szögén asszon. Újabb figura, akit szintén mindenki elő tud hívni az emlékezetéből.

Ilyen és ehhez hasonló ismerősségekkel játszik a Kárpáti Péter által írt és rendezett előadás. A szerző-rendező a különböző mondakörökből és meseciklusokból sajátos univerzumot kreál, olyat, amiben a fantasztikum keveredik az obszcenitással, így hozva létre egy kortárs magyar sci-fire hajazó népmesei világot.

Fotó: thealterphoto2018

De az embert ne tévessze meg a megjelenés, mert ennek a világnak a mozgatórugója a két zenész-koldus: Atyám Teremtőm (Fekete Ádám) és Szempétör (Szabó Zola), az amerikanizált istenek, akik a világot járva tesznek csodákat. Kettejük dinamikája hasonlóan működik a filmekben is használt komikus párosokéhoz, van egy főnök, Atyám Teremtőm, és egy kicsit kétbalkezesebb sidekick, vagyis Szempétör.

A történet akkor kezd el bonyolódni, amikor a két álruhás istenségnek szállást ajánl az öregasszony – Stefanovics Angéla a megtévesztésig hozza a figurát –, ekkor indul a csodák sorozata.

Előbb csak kis tételekben, például amikor a tészta megszaporodik, majd beindul a rock’n’roll: hat füstölt vaddisznó a padláson, fürdőszoba és szoláriom, az elveszett férj megkerül, az asszony megfiatalodik – igazi hungarikum, hogy ez a pálinkában való megmártózás után történik meg –, sőt teherbe esik. És mindez csak fokozódik, mikor kiderül, hogy a születendő gyermek nem más, mint Tótferi, a világ magyarjainak megmentője.

Tótferi megszületésének nehézségein árnyjátékkal vezetnek végig, ezzel azt a metafizikai dimenziót tudják megjeleníteni, ahol eldől, hogy ki hova születik. Tótferi (Georgita Máté Dezső) árnyéka óriás testépítőként jelenik meg, ahogy a Dokterrel (Viktor Balázs) vitatkozik.

Az ilyen, és ehhez hasonló összeegyeztethetetlen helyzetek egymás mellé helyezése adja az előadás egyik fő humorforrását. Emellett bátran támaszkodik arra, hogy a nézők elfogadják a színpadi konvenciókat, például négy színészre (Georgita Máté Dezső, Kárpáti Liza, Kárpáti Pál, Viktor Balázs) mutatnak, amikor hat levágott és besózott vaddisznóról beszélnek. És abba is bele kell törődnünk, hogy itt nem lesz klasszikus happy end: a beígért születés nem történik meg.

Fotó: thealterphoto2018

Mohai Aletta: Hamis szerelmesek
(Tea for Two workshop Sardar Tagirovskyval – 1. nap)

Sardar Tagirovsky tréningjének első napja udvariaskodásoktól mentes, először rögtönzöttnek tűnő, de valójában nagyon tudatosan felépített és energikus volt.

Az alapszabályok lefektetése után – melyek legtöbbje a testi épség megőrzésére irányult – el is kezdődött a komoly munka. Sardar jelenleg egy zsámbéki projekten dolgozik Álom újratöltve címmel, melynek alapja a Szentivánéji álom, így a tréningen is ennek a drámának a világát használják.

Első feladatként a színészek felfedezték a terem veszélyforrásait, hogy aztán biztonságossá tegyék azokat. Majd össze-vissza mászkálás következett, közben szabadon beszélgethetett bárki bárkivel. Egyre növelték a sebességet, futottak, ugráltak, szökelltek, plasztikusan kikerülve a másikat, aztán túlzott, teátrális, hamis kiáltásokkal fejezték ki, ha éppen szembetalálkoztak valakivel.

Sardar arra kérte a színészeket, legyenek hamisak, ripacsok. Kiszakította őket a zárt, tanult iskolai rendszerből, ahol arra tanítják őket, hogy minél őszintébben és természetesen játsszanak. A rendező rossz színészkedésre kérte őket, mert rossznak lenni szabadság: ha nagyon őszinte akarsz lenni, sokkal hamisabb leszel, vagyis pont attól leszel hamis, hogy görcsösen félsz tőle.

A lényeg, hogy a színész szeresse annyira a szakmáját, hogy ne féljen attól, hogy rossz lehet. Állandó szerelemben kell élnie, játszania, hiszen a szerelmes embert nem érdekli a saját viselkedése. A legőszintébb, mert nem tud semmit tenni az érzése ellen. Így beletörődik, szenved, hisztizik, de bármit is csinál, az őszinte lesz.

Ezek a gondolatok beépültek a tréning alapelvei közé, és ezek atmoszférájában játszották végig a négy órát. Mit is játszottak?

Egyiküknek kézmozdulatsort kellett kitalálnia, melyet a rendező utasításai szerinti érzelmekkel kellett bemutatni, ezeknek a rétegzett érzelmeknek pedig alárendelni a testet, akár egy bábot. Meghatározó pontja volt a tréningnek a színész önmagával való küzdelme.

Aztán a kézmozdulatsort továbbadva egymásnak a nevüket mondták, hol kísértetiesen, hol énekelve, áttértek a Szentivánéji álom szereplőire, a testükkel is zenéltek (dobbantottak, tapsoltak), a végkifejlet pedig egy ősi, energikus éneklés lett. Persze ez nem ilyen szakaszosan zajlott le, hanem egy hosszú, emberpróbáló folyamat során, s mindebben az volt a turpisság, hogy a szokásos bemutatkozós formaságok helyett indirekt módon, játék közben ismerték meg a játékosok egymás nevét, mozgását, szakmai jellemzőit.

Azt, hogy mennyire hatásos ez az ember-összeszoktató módszer, az is bizonyítja, hogy az udvaron történt rögtönzött hangszeres zenélés milyen harmonikusan tudott működni. Az osztályterem, ahol próbáltak, bizonyos pontokon valóságos csodalényekkel teli, szentivánéji erdővé változott. A színészek a határaikat feszegetik. Az egészet áthatja és végigkíséri egyfajta ősi zeneiség. Vajon milyen lesz a folytatás?

Dohy Anna: Hozott anyagból dolgozunk
(Tea for Two workshop Lénárd Róberttel – 1. nap)

Minden kezdet nehéz. Nekivágni egy workshopnak szöveg és koncepció nélkül pedig egyenesen merész vállalkozás. Mégis neki kell fogni valahol, kezdjük tehát az ismerkedéssel.

A társaság hamar megnyílik, pár perc után csak úgy záporoznak a motivációs törekvésektől és korábbi csalódásoktól fűtött vallomások. Sokan vannak épp útkeresésben, kudarcos egyetemi felvételik éppúgy vezéreltek ide résztvevőket, mint a tanulási lehetőségek kitartó kutatása.

A színésszé válás rögös útjáról egyelőre több szó esik, mint a Szentivánéji álomról — bár Lénárd Róbert ígérete szerint egyébként sem a drámai szöveg fogja alkotni a workshop gerincét.

Hozott anyagból dolgozunk. Házi feladatként minden résztvevőnek készülnie kellett egy szerelemről szóló tudományos szöveggel. Mint kiderült, a tudományos szöveg kategóriája mindenkinek mást jelent: a szerelem biológiájától a “7+1 tudományos tény a szerelemről” jellegű cikkeken át a tanácsadó könyvekben megfogalmazott bölcsességekig terjedő széles paletta kínálkozik a további munka alapanyagául.

Megismerkedünk a szerelmi érzet kiváltásáért felelős hormonok latin nevével, boldog párok árulják el nekünk a jó párkapcsolat titkát, és azt is megtudjuk, hogy a szerelem egy házasságban többet árt, mint használ.

Holnap majd kiderül, vajon a személyes történetek és traumák, vagy pedig a több-kevesebb iróniával kezelt szövegek mentén halad-e tovább a munka. Meg az, hogy vajon elő fogjuk-e venni Shakespeare-t.

Forrás: thealter.hu