“Kimondani a tabukat felszabadító élmény” – Blogbejegyzések a Thealterről 2. rész

2018 augusztus 07. kedd, 10:07

Az alábbiakban a Thealter Fesztivál blog jr. elnevezésű kritikusműhelyében születő írásokat olvashatják.

Bogya Tímea-Éva: Trojka meets Tolsztoj meets Jacko
(Trojka Színházi Társulás: Anna Karenina)

Lakásszínház helyett a Szegedi Nemzeti Színház Balett-termében játszotta a Trojka Színházi Társulás a Soós Attila rendezte Anna Karenina (befejezetlen történet – Love is the answer) című előadását. A terem falát borító tükrök sokszor hozzá is adtak a karakterek színpadi jelenlétéhez, a helyzetek drámaiságához, ahogy, mondjuk, három Karenin (Mátrai Lukács Sándor) tekintete nehezedett Annára (Gryllus Dorka).

Sokan ismerik a történetet, s ha nem is olvasták a regényt, de szinte biztosan látták már feldolgozását. És mégis, az előadás képes olyan érzékenységgel életre kelteni a történet lelkét, hogy az ember azt érzi, ilyennek még sosem látta azt. Ez az Anna Karenina könnyedén megsimogatja, majd megszorítja a lelked.

A színészek játéka precíz, kidolgozott. Lenyűgöző életszerűséggel vannak elrejtve a ki nem mondott szavak az arc rezdüléseiben vagy a kéz mozdulataiban, amelyeken keresztül elmélyítik a karakterek jellemeit. Az előadás elemi összetevői a szerepösszevonások, melyek a praktikus kényszeren túlmutatva külön színházi élvezetet nyújtanak. Főleg akkor, amikor egy színész két teljesen ellentétes személyiséget is megformál.

Fotó: thealterphoto2018

Minimálisan változik a jelmez (tervező: Szlávik Juli), és Mátrai Lukács Sándor, megigazított nyakkendővel és szemüvegesen a szent Karenin, aztán szemüveg nélkül, kigombolt ingben máris a lator Sztyepa. Nagy Dóra átalakulása látványosabb, ő egyszer az alázatos Dolly, majd a megmondós Betsy. Soós Attila a gyermeklelkű Levin, az elkényeztetett Szásenka (ezt a szereplőt a társulat dramaturgja, Balassa Eszter írta a szövegbe), vagy a félénk Szerjozsa.

Az átalakulások a színészi játékra építenek: a néző viselkedésük, gesztusaik alapján választja el a karaktereket. Az átalakulások nem csak ebben nyilvánulnak meg, hiszen az előadás végére az összes szereplő élete drasztikusan megváltozik, ezekkel a változásokkal együtt alakul a színészek játéka is, így például Kitty (Eke Angéla) lázadó bakancsos tiniből elegáns ruhákban járó feleség és édesanya lesz.

Az érzelmi telítettség már a kezdéskor jelen van, Anna és Vronszkij (Bárnai Péter) a tér két végében állva, egymást nézve teremti meg azt a bizonyos pályaudvart és azt a bizonyos pillantást, ahol az egész kezdődött, és amiben már benne volt a vég. Nem létezik számukra közös boldog élet, hiába költöznek vidékre. Egészen elkeserítő, ahogy Anna behúzza a tükröket eltakaró óriás fekete függönyöket, miközben arról mesél Dollynak, hogy mennyire boldogok (akinek folytonos terhessége szó nélkül maradt az előadásban).

A klasszikusan keserű történetet feldobják a váratlanul érkező Michael Jackson-dalok és a táncbetétek, amikkel együtt állnak össze az egymásba fonódó, egymásra épülő jelenetek egész estés előadássá. Az, hogy a vintage bőrönd és a szegecses zokni egy térben van, nem kuszálja össze a korokat, sőt harmonikusan tudnak létezni egymás mellett, egyszerre kerülve közel napjainkhoz, de mégis távolmaradva egy álomszerű igazságban.

Fotó: thealterphoto2018

Dohy Anna: Káromkodásból katedrálist
(Újvidéki Színház: Hasszán aga felesége)

Kimondani a tabukat felszabadító élmény. Kiüvölteni, kirobbantani a társadalmi bugyrok jól eltemetett mélyéről, felszakítani mosdatlan sebekből, sőt kinevetni, mindez felér egy terápiával.  De vannak-e még ledönthető tabuk? Vannak-e még áthágatlan határok, amelyek feszegetésével a nézők utolsó idegszála is próbára tehető? Képes lehet-e egy elsősorban provokációra építő rendezés emberi drámát állítani a színpadra?

Urbán András ezúttal bebizonyította, hogy képes. Miközben nagy energiákkal szaggat cafatokra tabukat és dobhártyákat, nem feledkezik meg egy összetett konfliktusrendszer felépítéséről sem, amelyben — ha mélylélektani karakterfejlődésnek nem is lehetünk tanúi — éles és pontos vonalakkal rajzolja körül a legaktuálisabb kulturális, politikai, társadalmi, vallási és szexuális kérdések mélyén gyökerező traumákat.

Tetszik vagy nem, elevenünkre tapint: aligha ült olyan néző a teremben, akinek ne lett volna oka fennakadni az előadás némely pontján. Urbán András mindezt feszített dramaturgiai keretben, helyenként saját stílusát csaknem paródiáig fokozva, a humort sem nélkülözve tálalja.

Fotó: thealterphoto2018

Hasszán aga feleségének története szinte csak sorvezetőként szolgál. A szereplők egyszerre mutatják be és magyarázzák az eseményeket, miközben a szerencsétlen sorsú nő életének helyszínei és szereplői áttetszővé válnak, és láthatóvá teszik az előadás aktuálpolitikai erőterét. A katonai táborban arctalan férfiak maszturbáló hordájától a szülés ideológiai szükségszerűségeit tagadó asszonyokon át a múlt bűneinek szuggesztív elhazudásáig rövid monológok és hosszabb megzenésített jelenetek váltogatják egymást.

Minden dobszólónál újabb energialöket csapja arcon a már amúgy is leterített nézősereget. Ledarált jelmondatok, elhadart politikai jelszavak nehezítik el a Kisszínház levegőjét, fokozatosan immunissá válunk az egyre inflálódó brutalitásra, miközben egyre-másra felmerül a kérdés, hogy az előadás világában vajon a kiszolgáltatott nő vagy az elállatiasodott férfi szerepe a megalázóbb. Akkor már legyünk inkább gyerekek — szól a tapsrendet félbeszakító dal.

Az előadás hatalmas megkönnyebbüléssel üvölti szembe a propagandát, amelyet  nyolcvan perc erejéig elsöpör és megsemmisít a zabolátlan energiarobbanás. És ha közben bele is tipor némely néző lelkébe, ha fel is borít feldönthetetlennek látszó tabukat, az előadás több üres provokációnál. Hiszen amíg a tabudöntögetés hatni képes, addig a tabu létezik: vagyis a színháznak feladata van.

Fotó: thealterphoto2018

Zárug Berni: #aztamindenit
(FAQ Színház: Izland-Magyarország)

Mázli, hogy a bejegyzés tételmondatát az Izland-Magyarországról kifele jövet két hang alapján ítélve idősebb  nő már megfogalmazta helyettem: „Jók voltak, nagyon jók voltak, és humorosak voltak. Ebben minden benne volt. Helyes. Ide mindig érdemes jönni, nem?”.

Hát, de. Vagy legalábbis az eddigi előadásokat, és az ilyen lelkes reakciókat tekintve biztosan.

Fotó: thealterphoto2018

Az FAQ politikai dokumentumszínházféle produkciója úgy mutat meg, hogy közben nem ítélkezik, úgy parodizál, hogy közben nem kényszerít rád saját véleményt, nem jobb- vagy baloldali, nem győz meg, hogy előadás után rohanjunk bárhova külföldre szóló repülőjegyért, de közben abban sem vagyunk tökéletesen biztosak, hogy mi nem akarjuk az állítólagos „izlandi álmot” hashtaggel vagy anélkül.

Csak egy dolog biztos, hogy Barcsai Bálint rendezése megkérdőjelezhetetlenül a bizonytalan valóságot tolja az arcunkba, hiszen minden egyes mondata a hétköznapi életből származik (Facebook-posztok, utcán, villamoson, buszon hallott beszélgetések, Tumblr bejegyzések): mindenki kezdjen vele, amit akar. A hat színész odatesz elénk mindent, ami mi vagyunk. A jól megformált karaktereken, szituációkon és dalokon túl ott van a tükör, csak bele kell nézni.

Az Ultima Thule innen nézve a béke szigete. Ez a lecsapódott valóság épp annyira csak illúzió, mint a víz – apropó, víz: egészen kegyetlennek tartom, hogy míg én fuldoklom a negyven fokban, előttem pancsikoljanak a jacuzziban, nevermind  visszatükröződő fodrai a plafonon Aurora Borealisként.

Fotó: thealterphoto2018

Ha nem menekülsz, és tenni próbálsz, hisz demokrácia van, lekussolnak, ha elmész, nem fogadnak be, nem tudod megértetni magad, nincsenek barátaid, és hiányzik a Túró Rudi. Távolról minden szép, a szomszéd füve mindig zöldebb, fogalmazhatunk bárhogy, tény, hogy sehol sincs kolbászból a kerítés, de ha kolbászból lenne, akkor az lenne a baj, hogy vegák vagyunk: a magyar nemzeti búslakodás művészete a lényeg.

Záráshoz megint másoktól „lopok” gondolatot, de hát az előadás is ezt teszi. Drága Magyar Alkotók! Nem tilthatjátok meg nekem, hogy nagyon szeressem ezt az előadást! Mert nagyon szeretem ezt az előadást!

p.s. THEALTER-es legyezőt mindenkinek!

Forrás: thealter.hu

 
 

Kapcsolódó anyagok