“A szakmáért és a nézőkért dolgozunk” – Interjú Szűcs Gáborral a POSZT-ról

2019 június 05. szerda, 6:19

Színész, rendező, programszervező, a POSZT produkciós igazgatója – Szűcs Gábort kérdeztük a színházi találkozó múltjáról és jelenéről illetve arról, hogy az elmúlt években sikerült-e “lakott területre hozni” a fesztivált.

Szűcs Gábor / Fotó: POSZT

2016-ban, amikor Magyar Attilával és Kővári Zsuzsannával átvettétek a fesztivál vezetését, úgy fogalmaztál: „Lakott területre kell hozni a POSZT-ot”. Hogy látod, ez mennyiben sikerült?

Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy sikerült. 2015-ben gyakorlatilag a megszűnés fenyegette a fesztivált. Egy hasonlattal élve, az elsődleges kérdés az volt: vajon ezt a vendégséget nem kéne-e feloszlatni. Ugyanis, ha közvetlen életveszélybe kerül a násznép, lehet, hogy nem arról kell gondolkodni, hova tovább a lagzival, hanem gyorsan el kell felejteni az ünnepséget. Persze a POSZT-ot nem lehet és nem is érdemes elfelejteni, és már négy évvel ezelőtt is jól látszott, hogy meg lehet menteni az összeomlástól, ki lehet navigálni a szakmai konfliktusok miatt keletkezett válságból. Talán az sem baj, ha a fesztivál körül folyamatosan fodrozódnak a habok, fel-felcsapnak az indulatok, ez is jelzi a jelentőségét. Pusztán az a tény, hogy közel 400 előadás 14 helyért verseng, magában hordozza a konfliktus lehetőségét. Nem csoda, ha a színházi alkotók egy része rendre felháborodik a válogatáson, hiszen érzékeny, hiszen művész és lehetetlennek tartja, hogy az ő éves premierkínálatából egy darab sincs, ami méltó volna a POSZT versenyprogramban való részvételre. Tapasztaljuk, hogy a sértett színházak az új évadban egy ideig nem regisztrálnak friss előadást, de miután lecsengett az első érzelmi hullám, mégis úgy gondolják, hogy szívesen részt vennének a következő fesztiválon. Azt is örömmel nyugtázzuk, hogy a Szakmai Tanácsadó Testület tevékenységének köszönhetően megszületett a POSZT írott szabályzata, és folyamatos konzultáció zajlik különböző kérdésekben. Ez azért lényeges, mert ha nem tudjuk kibeszélni a problémákat, azok bizony önmaguktól ritkán oldódnak meg, és akkor tényleg csak egy meteorit tud rajtunk segíteni. Szerintem az egy utópia, hogy a szakmában egyszer majd mindenki maximálisan elégedett lesz a POSZT-tal, de úgy érzem, rengeteg kompromisszumot sikerült megkötni, ami jó irányba tolta a fesztivált.

Múlt évben a POSZT menedzsmentjével és stratégiai partnere, az Aktor Produkció NKft.-vel összefüggésben olyan hírek jelentek meg, melyek alkalmasak voltak arra, hogy rossz fényben tüntessék fel a munkátokat, állítván, hogy a saját cégetekbe játszottatok át 118 millió forintot. 

Már a munka kezdetén világos volt számunkra, hogy az úgynevezett szakmai feszültségeknél sokkal nagyobb problémával szembesülünk, méghozzá azzal, hogy a POSZT pénzügyi háttere már az alapítástól kezdve stabilan bizonytalan. Tehát arra kellett felkészülnünk, hogy évről-évre az utolsó pillanatban fog kialakulni, mennyiből gazdálkodhatunk, és miközben a túlélés érdekében növelni szeretnénk a bevételeket, biztosítanunk kell a fesztivál likviditását is azáltal, hogy körülbelül 10-15 millió forint pluszt emelünk be a költségvetésbe. Erre szolgált az az unortodox megoldás, hogy megalapítottuk az Aktor Produkciót, ami jogszerűen igényelhetett tao támogatást a POSZT-on játszott előadások után. A POSZT rendszerelméletileg alkalmatlan arra, hogy tao pénzt fogadjon, így az alapításától kezdve 10-12 millió forint hullott ki a rendszerből. Ez túl sok pénz ahhoz, hogy ne hajoljunk le érte. Ezért döntöttünk úgy, hogy létrehozunk egy projektcéget, ami nem összeférhetetlen a tao-törvényben és az előadóművészeti törvényben foglaltakkal, és ami segít ezt azt összeget visszanyerni, amit az Aktor a POSZT-tal kötött szerződésben vállaltaknak megfelelően és közhasznú nonprofit Kft. lévén a fesztiválra fordít. Jelentem: visszanyertük, így a központi támogatás csökkenéséből adódó veszteséget az Aktor idén 21 millió forinttal tudja kompenzálni. Az Nkft. létrehozásával értelemszerűen felmerül a kérdés, hogy milyen varázslat folyik itt a háttérben, mégiscsak adóforintokról van szó, úgyhogy irgalmatlan mennyiségű szerződést és kimutatást küldtem át azoknak a szakmai és civil szervezeteknek, akik a történet iránt érdeklődtek.

Szűcs Gábor

A kultúr-tao eltörlése miként befolyásolhatja a ti helyzeteteket?

Erre még nem tudom a pontos választ, de az biztos, hogy a többlettámogatás megítélésében szintén a regisztrált előadóművészeti szervezetek indulhatnak, azok, akik korábban taóztak, köztük az Aktor. Hangsúlyozom, a fesztivált működtető POSZF Kft. nem lenne jogosult az említett támogatásra.

Jövőre kerül sor a 20. POSZT-ra, és a POSZT tulajdonosi körében többségbe került Zsolnay Örökségkezelő Kft. vezetője, Vincze Balázs közölte, a jubileumi év alkalmából további 10 millió forinttal emelné meg a fesztivál támogatását, tehát összesen 40 milliót biztosítana. Azt is kiemelte, Pécsnek fontos a POSZT. Ettől függetlenül szó van arról, hogy legyen belőle újra vándorfesztivál. Vidnyánszky Attila, az egyik szakmai tulajdonos, a Teátrumi Társaság elnöke egy tévéműsorban elmondta, szívesen látná, ha a POSZTot minden évben más városban rendeznék meg, pl. Kaposváron. Te mit szólsz ehhez?

Ez az ötlet évek óta újra és újra felmerül. De, hogy lehet-e még a POSZT-ból KOSZT, az a jövő zenéje… Egyelőre más feladványokkal foglalkozunk.

A sok feladvány közepette mennyire tudjátok élvezni a munkátokat?

Mindenki tudja, hogy annak idején Jordán Tamás mennyi személyes és művészi energiát mozgatott meg, hogy a POSZT elindulhasson. Mégis, amikor a Merlin Színház színpadán először beszélt a pécsi fesztiválról, kapott hideget-meleget, és egyszer sem hangzott el az, hogy „köszönjük”. A POSZT múltja hemzseg a hasonló történetektől. Na már most, ki vagyok én a Jordánhoz képest? Úgyhogy el lehet képzelni, milyen üzeneteket kapunk néha a kollégáimmal. Ha valakinek valami problémája támad és/vagy úgy érzi, hogy az igazgatójával nem tud, a rendezőjével nem akar konfrontálódni, akkor csak jön és belerúg egyet a POSZT-ba. Ezt a működési mechanizmust nyilván nem a legkellemesebb megfigyelni. De ettől eltekintve a munkánk olyan, mint egy klassz intellektuális játék, mint a sakk – csak annak érdemes csinálni, aki a játékot élvezi, tehát aki elsősorban nem vállveregetést vár.

Mi az, amivel a POSZT bírálói a legtöbbet foglalkoznak?

Általában vannak, akik a fesztivált mint bizniszt vizsgálják és megfeledkeznek arról, hogy ez egy színházi fesztivál. És akad, aki pont azt hagyja ki a számításból, hogy a POSZT-nak nagyon komoly anyagi vonzata van, a társulatok nagy része nem grátisz jön játszani.

Sokszor elhangzott, hogy a POSZT „már nem az, ami régen volt”, nincs az a nyüzsgés, szakmai pezsgés… Ezt hogy látod?

Ez részben pénzkérdés, részben pedig arról van szó, hogy az indulás óta eltelt közel húsz évben 180 fokos fordulatot vett a világ és a szakmai életünk. Megváltozott a színházi világ dinamikája. Jelen pillanatban a nyár már mást jelent egy színházi ember számára, mint régen. Egy csomó alkotó nem tud úgy részt venni a fesztiválon, mint azelőtt, mert nyáron is dolgozik színházban, filmben, sorozatban, szinkronban, fesztiválon, saját projekten, meghívták egy műsorba, egy közönségtalálkozóra, egy tárlatvezetésre, egy divatbemutatóra, egy jótékonysági estre és így tovább. Gyakori, hogy egy művész lejönne, de más elfoglaltsága támad vagy hogy ingázni kényszerül Pest és Pécs között, mert abban a két napban, amit a POSZTon tölt, máshol is van feladata. Az a fajta nyüzsgés, ami a fesztivált jellemezte egy egészen más világban, más körülmények között, egyszerűen nem kérhető számon.

„A POSZT asztalánál nincs ti és mi, csak a szakmaiság” – mondtad a Tanácsadó Testület megalakulásakor. Ezt most is ki tudod jelenteni?

Igen. A Tanácsadó Testület azért működik jól, mert a tagjait senki nem kényszeríti arra, hogy egy asztalnál üljenek. Sőt. A mandátumunk lejártakor kiváló alkalom kínálkozott arra, hogy aki akar, az felálljon és azt mondja, srácok, én most kifarolok ebből a történetből, de erre nem volt példa.

Ha ki kéne emelned a legnehezebb és a legjobb dolgot, amivel a POSZT kapcsán találkoztál, mit mondanál?

A legnehezebbnek az első három hónap tűnt, a legjobb dolog pedig az, hogy sikerült jelentősen növelni, szinte megduplázni a nézőszámot.

Úgy értettem a kérdést, hogy téged személyesen mi érintett meg, mi próbált meg a leginkább…

Én egy játékos típus vagyok, tehát nekem fantasztikus élmény, ha játszunk egy játékot és nem vesztésre, hanem nyerésre állunk, és azt látom, hogy közben a lépéseink jó eséllyel javítják a mi térfelünkön lévő, a POSZT-ért velem vállvetve küzdő számtalan kolléga sorsát.

Mennyire költözött be a magánéletedbe a POSZT, mennyire tudsz elszakadni a munkától?

Én Gárdonyban lakom, és ha egyszer elindulok az otthonom felé, már azon gondolkodom, mi a helyzet a tanyámon. Ez segít megőrizni az ember józan eszét, hiszen napi 12 órában az ország legnagyobb színházi találkozójáért, a szakmáért és a nézőkért dolgozunk.

Tóth Berta / Színház.org