“Együtt mozgunk a nemzetközi színházi világgal” – A POSZT-válogatók válaszoltak

2019 június 10. hétfő, 7:24

A 19. POSZT versenyprogramját Gulyás Gábor esztéta, a Ferenczy Múzeumi Centrum igazgatója és Zalán Tibor József Attila-díjas író, dramaturg állította össze. A Figyelő kérdezte őket arról, mit tapasztaltak az elmúlt egy évben végzett munkájuk során.

“Különböző megközelítésben lehet beazonosítani trendeket” – mondta Gulyás Gábor.

„Mindennek a darabválasztás az alapja. Ebből a szempontból elmondható, hogy az utóbbi időben népszerűvé váltak azok a művek, amelyek társadalompolitikai kérdéseket feszegetnek, vagy aktuálisnak gondolt ideológiai, politikai ügyek megmutatására alkalmasak. Vannak erre ideális, ma is divatos drámaírók, például Bertold Brecht, akit Németországon kívül talán nálunk játszanak a legtöbbet, miközben egyébként más olyan szerzőket, akik hasonlóképpen preferálják a politikai tartalmat, évek óta nem szerepeltetnek a magyar színházak” – fejtette ki a válogató.

Zalán Tibor író és Gulyás Gábor esztéta. Fotó: TÓTH GERGŐ / Népszava

“Természetesen vannak olyan erős újraértelmezések, amelyeknek az alapja sokszor valamilyen újrafordítás, és ezek többnyire indokoltak, de az átírás divattá is vált. (…) Feltűnők a formai trendek is, mint például a mikrofon használata – nem csak zenei betéteknél. Volt olyan időszak, amikor a projekció, a projektoros vetítés számított nagyon elterjedtnek, most a kézi mikrofon használata lett egészen gyakori, tíz előadásból kilencben előfordult” – tette hozzá Gulyás Gábor, aki arról is beszélt, hogy ritka az olyan előadás mostanában, ahol klasszikus módon használnák a függönyt. Minden színházban van függöny, de tízből kilenc előadás úgy indul, hogy amikor beül a néző, már ott vannak a színészek, és történik valami.

Az ítészek a homoszexualitás ábrázolásában is jelentős változást tapasztaltak, jó néhány olyan klasszikus előadást láttak, amelybe beleszőttek valamilyen homoszexuális, főképpen leszbikus szálat. 

Azt tapasztalták, hogy a klasszikusok mellett nagy arányban jelennek meg a kortárs szerzők. Azt lehet látni, hogyha valaki nagy sikert ér el Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban, akkor a hazai színjátszás gyorsan reagál. “Ez szerintem jó, mert azt jelenti, hogy együtt mozgunk a nemzetközi színházi világgal. Azonban visszatérő panasz, főként kortárs drámaírók részéről, hogy kevés magyar szerzőt játszanak a színházak. Én ezt nem tudom megerősíteni, hiszen csak a regisztrált előadások között több mint ötven ilyen volt” – számolt be Gulyás Gábor.

Zalán Tibor szerint a magyar színházak egységesek abból a szempontból, hogy rögtön rá lehet ismerni egy magyar előadásra. “Ebből a szempontból a magyar előadások egy bizonyos titkos írásvezető mentén haladnak. Ez jó is meg nem is. Az általam megfigyelt trendek közül kiemelném, hogy nagyon sok a színész-rendező, és érdekes módon (vagy éppen nem) ezek a rendezések többnyire nem tartoznak a legjobban sikerült produkciók közé. Zárójelben jegyzem meg: valamiért a rendezői szakma közprédává vált. Ha a színész invenciózus rendező, ha rendezői ismeretei is vannak, akkor abból még jó előadás is kerekedhet; másként csak görcsös igyekezet” – nyilatkozta.

Meghatározó tényező minden együttesben a színészek összetétele. “A színészállomány nagyon erősen meghatározza az előadás minőségét, de nem minden esetben” – állapította meg Zalán Tibor. “A Rozsdatemető például az utolsó pillanatban futott be a fesztivál programjába, és visszagondolva, ott revelatív a színészi játék. Nyilván számít Fejes Endre meg a színpadra alkalmazó Tasnádi István profizmusa is, de döntésünkre elsősorban a társulat rendkívüli teljesítménye volt befolyással. Ennek az ellenkezője szintén megtörtént. Amikor a dunaújvárosiakat megnéztük Vácon, akkor olyan erős ütést kaptunk, hogy a fal adta a másikat. Összességében, ha lehet erről így beszélni, nagyon vegyes a színészgárda, nagyon változók a teljesítmények. Ami elmondható, mindenhol jó, “egyben lévő” csapatot találtunk, ami megnyugtató lehetett számunkra. Jó karban vannak a színészeink, kevés esetben mondtuk azt, hogy a valamelyikük alulteljesített” – árulta el Zalán Tibor.

A versenyprogram összeállítói szerint 14 nagyon jó előadás került be a programba – a kritikusok mint minden évben, az idén is méltatlankodtak -, de bíznak benne, hogy a fesztivál végére többen lesznek, úgy látják, hogy izgalmas program alakult ki.

A válogatókkal készült beszámoló teljes terjedelmében a Figyelőben olvasható. (2019.06.06 – 78,79. oldal)