“Ha ott sem jobb? Akkor a kútba ugrom” – Ferencz Hedvig a Thealterről jelenti

2019 augusztus 04. vasárnap, 8:49

Az alábbiakban Ferencz Hedvig írását olvashatják, amely az idei Thealteren bemutatott etnodráma, Gábor Sára író-dramaturg Kutyaportéka – kisvárosi kórkép c. darabját veszi szemügyre.

Gábor Sára etnodrámájában kimozdították és megfelelő(bb) helyre pozicionálták a kutyaportéka kifejezést. Az előadás címe, akárcsak maga a történet, valós interjúanyagból, szociológiai kutatásból ered, s így enged be minket még jobban a szereplők közé. Akik előszeretettel kutyaportékázzák a nagyot mondó, csak szavakkal segítő vezetőket, miközben alapvetően a többségi társadalom nevezné semmirekellőnek és mihasznának a roma közösséget általánosan.

Ez az előadás azonban minden klisét megkerülve, felhasználva és átformálva tálal valamit, ami nyilvánvaló, mégsem hisszük, mert így kényelmesebb. Ebben a darabban ez az a közösség, amelyik jobban használja a „kutyaportékát”, jogosan mozdítja ki, s mozdít ki ezzel bennünket is a kényelemből.

Mi leszünk a mihasznák, ahogy ott ülünk, ahogy amúgy élünk. Passzivitásunk és érzéketlenségünk révén kutyaportékák vagyunk, s ezt csakis akkor és úgy láthatjuk, ahogy ez az előadás kézen fog, vezet és otthagy. Hirtelen ott vagyunk: mi küzdünk a mindennapokkal, a bőrszínnel, a szőke hajjal, egymással, az orvossal, vallással és iskolával. Mi próbáljuk eredménytelenül nyitva tartani az ajtókat, melyeket sorra ránk csuknak. A kitörést pedig csak a kútba ugrás jelentheti.

A tehetség a közmunkás mellénye mögött bújik meg, a gondoskodás és anyai szeretet az ártatlan tudatlanság, a tenniakarás pedig a körülmények elgyengítette jellem mögött. Minket pedig ezzel szembesítenek: megbújhat. Mert amíg valóban nem halljuk a darab szereplőjétől, így, ebben a formában, talán nem is gondoljuk, hogy valóban van az a pont, ahol a (büdös) kútba ugrás is kiút.

És nem az élet nehézségei elől, amelyeket folyton hajtogatunk, hanem onnan, ahol eleve nincs élet, nincs esély, sem idő, sem tér a próbálkozásnak. Mert bejöhetsz a városba, kiszakadhatsz a környezetből, amelyről tudod, hogy nem jó. Az új közegben viszont te nem vagy jó, már te vagy, aki mellől ki akarnak törni. A törekvés nem fér meg, nem működik, így viszont ott a kérdés: vajon ha egy részlet nem illeszkedik az egészhez, pedig minden napját erre teszi fel, nem az egésznek kellene-e más formát ölteni?

Gábor Sára, Barcsai Bálint és Bazsalya Balázs szociológiai kutatáson alapuló előadása ezt a kérdést (is) színpadra helyezte, minden mondattal, táncmozdulattal, hegedűszóval, kiáltással. Amikor pedig végül csend ereszkedett közénk, talán mindenkiben elindult a válaszadás, önmagának, a közösségnek – kisebbnek, nagyobbnak – és egymásnak.

(Gábor Sára: Kutyaportéka – kisvárosi kórkép)

Fotó: thealterphoto2019