Levendula, az első csók és a város zaja – Kapszulainterjú Dimitri de Perrot-val

2019 október 09. szerda, 15:01

A CAFe Budapest szervezői arra kérték a fesztivál fellépőit és alkotóit, hogy állítsanak össze egy különleges virtuális időkapszulát és pakolják bele mindazt, amit itt, most, ma fontosnak gondolnak, és szívesen megőriznének az utókornak.

Ezúttal Dimitri de Perrot svájci zenész-rendező, zenei és fényinstallációkat alkotó „összművész” mesélt a számára kedves és fontos művekről. MYOUSIC című előadását október 11-én láthatjuk a Trafó Kortárs Művészetek Házában.

Dimitri de Perrot / Fotó: Augustin Rebetez

Melyik kortárs képzőművészeti alkotás kerüljön az időkapszulába, és miért?
Fischli és Weiss A dolgok menete (Der Lauf der Dinge) című rövidfilmje. Az Independent kritikusa szerint olyan, mint egy thriller, egy művészfilm erejével. Mintha egy Hitchcock-filmet néznél, csak éppen emberek helyett tárgyakkal.

Melyik kortárs zeneműnek kell mindenképp helyet kapnia a kapszulában?
Az egymással kapcsolatba lépő, egymás mellett elhaladó emberek hangjából, a leveleken neszező nyári szellőből és a városi környezet zajaiból, egyszóval a mindennapi élet hangjaiból készített, végtelenített tracket zárnám időkapszulába. Gondolj bele, milyenek voltak ezek a hangok húsz éve, és milyenek ma!

Ha egy – de csak egyetlenegy – könnyűzenei album / pop- vagy rockzenei alkotás kerülhetne az időkapszulába, melyik legyen az?
Sok nagyszerű dal és lemez van, de én ma azt mondanám, hogy Lou Reedtől a Walk on the Wild Side legyen az.

Melyik kortárs irodalmi alkotást választanád, és miért?
Junichiro Tanizaki Az árnyék dicsérete (In Praise of Shadows) című esszéjét. Jellegzetesen japán, mégis valamiképp nagyon egyetemes, univerzális, ahogy a mindennapi, egyszerű jelenségekre figyel. Sokat tanultam belőle ember, fény és árnyék viszonyáról.

Ha meg lehetne őrizni egyetlen illatot az utókornak, minek az illata legyen?
Legyen olyan, mint a kezemnek egy levendulabokor megérintése után.

Ha meg lehetne őrizni egyetlen ízt az utókornak, minek az íze legyen?
Az első csóké.

Ha csak egy filmet tehetnénk az időkapszulába, melyik legyen az?
Vegyünk egy Hitchcock-filmet, mondjuk a Hátsó ablakot 1954-ből, és vessük össze a már említett A dolgok menete (Der Lauf der Dinge) című rövidfilmmel 1987-ből. Kiváló időkapszula-élmény.

Dimitri de Perrot – MYOUSIC / Fotó: Augustin Rebetez

Mi lenne az a három hétköznapi, akár személyes tárgy, amit betennél az időkapszulába?
Egy tűzgyújtó készlet, egy svájci bicska és egy üveg csapvíz. Nem tudhatjuk, mi vár ránk 20 év múlva, jobb minden eshetőségre felkészülni!

Milyen tanácsot adnál ma 16 éves, tinédzser önmagadnak?
Menj suliba!

Mit üzennél jövőbeli, 20 évvel idősebb önmagadnak?
Igyál egy kávét! (Valójában nem kávézom, de soha ne mondd, hogy soha!)

Ha az emberek 10 év múlva visszagondolnak a CAFe Budapest keretében látható előadásodra, mi legyen az a 3 szó, ami szeretnéd, ha eszükbe jutna erről a projektről?
Bármi legyen is az a három szó, remélem, hogy egy kérdéssé áll össze a fejükben, ami még akkor is foglalkoztatja őket.

Forrás: cafebudapestfest.blog.hu