“Elsősorban az előadások koherenciája érdekelt” – Uray Péter a POSZT-válogatásról

2020 április 06. hétfő, 7:00

Idén húszéves a Pécsi Országos Színházi Találkozó, amelynek a versenyprogramját minden évben március elején-közepén hirdetik ki. Az már a járványügyi vészhelyzet előtt is kérdéses volt, hogy lesz-e egyáltalán POSZT, és ha igen, hol. Uray Pétert, az idei találkozó egyik válogatóját Turbuly Lilla kérdezte a kutszelistilus.hu-n.

A KútszéliStílus cikkéből:

“76 színházban jártam és 199 előadást láttam. Eredetileg két segítőnk lett volna, Dér András Kozma Andrást, a Nemzeti Színház dramaturgját kérte fel erre a feladatra, de András egy idő után, besűrűsödő munkái miatt kérte felmentését a segítői munka alól. Sándor L. Istvánt én kértem fel. István korábban válogató is volt, dramaturgiai észrevételei, hihetetlen tapasztalata és ugyanakkor rendkívül tapintatos kommunikációja sokat segített nekünk, különösen a finisben, az utolsó három hónap dilemmáinak elsimításában” – mondta Uray Péter.

“A válogatás elején gondolkodtam azon, hogy létezik-e olyan ‘alapvetés’, ami szerint kellene nézni az előadásokat. Vannak-e hallgatólagos elvárások egy jubileumi fesztiválra történő válogatás esetében, s egyáltalán, születtek-e az évadban olyan munkák, amelyek minden kérdést kizáróan találják meg a helyüket ezen a fesztiválon? Engem elsősorban az előadások koherenciája érdekelt, az, amikor minden egy irányba tart. Amikor egy előadás sokáig dolgozik a nézőben. Pontoztuk az előadásokat, és arra jutottunk, hogy 10 pontos előadás valószínűleg nincs. Az etalon (ha van ilyen), amire elmondható, hogy korérzékeny, erős a dramaturgiája, kiválóak a színészek, a látvány, az is csak 9,5 pontos lehetett. Ehhez pro és kontra jött az, hogy bennünk mennyire dolgozott később a produkció, hogy magunk között lehetett-e polemizálni a látottakkal, hogy feltárult-e utólag valami a koncepcióval, vagy magával a színpadi jelenséggel kapcsolatban, amitől végül megjelenhetett az arcunkon az a mosoly, hogy igen, ez bent van!” – mesélte az idei seregszemle válogatója.

Uray Péter / Fotó: fnc.hu

“Sok gondolattal, szándékkal bíró, erős előadást láttunk, amelyek bár nem szerepelnek a versenyprogramban, abszolút említésre méltóak lennének! Erről itt most nem beszélhetek, mert a későbbiekben még lesz lehetőségünk a Fesztiválprogramba javasolni produkciókat, de amíg arról nem születik döntés, felelőtlenség lenne nevesíteni bárkiket is. Az alternatív társulatoknál, tudottan nehéz helyzetük ellenére, fontos és mélyreható előadások születtek Budapesten és vidéken egyaránt” – hangsúlyozta az alkotó.

Arra a kérdésre, hogy milyen állapotban van a magyar színház az egy év tapasztalatai alapján, Uray Péter így válaszolt: “Ez nehéz és fájdalmas kérdés! Láttunk erős évadot maga mögött tudó, jelentős munkákat kiállító színházakat, jó állapotban lévő társulattal… és közönséggel! – de kétségtelenül sok a probléma. Azt látom, hogy rengeteget számít, hogy van-e vezetői koncepció, az igazgató és a művészeti vezető követel-e minőséget, látják-e magukat a magyar és a nemzetközi felhozatalban, s érdekli-e őket egyáltalán, hogy merre tart, merre tarthatna a színház 2019-2020-ban. A rendezők (és a művészeti vezetés) nem mindenhol követik az előadásokat. A színészek rendkívül érzékenyen reagálnak minden kihívásra! Egy társulaton belül létkérdésnek érzem, hogy foglalkoznak-e azzal, hogy ki hol tart, mire lenne szüksége, mind a darabválasztás, mind a szereposztás tekintetében! Nem tudom elfogadni azt a választ, hogy ‘naivitás ezt számonkérni a jelen helyzetben’, mert ahogy láttunk magával ragadó színészetet, ugyanúgy láttunk szomorú helyzetben levő kollégákat, akik kétségbeesetten próbálnak megőrizni valami keveset abból, ami még maradt az eredeti szándékukból, lendületükből és ragyogásukból!”

Turbuly Lilla interjúja itt olvasható.