Takács Nóra Diána: “Nem tudom humor nélkül kezelni az életet”

2016 november 13. vasárnap, 7:08

“Nem tudom humor nélkül kezelni az életet” – indokolja az Örkény Színház színésznője, miért csempészett némi öniróniát a Három nővérben a megkeseredett vénlány, Olga alakjába. Takács Nóra Diánát a HVG kérdezte! Lapszemle.

“A folytonos fecsegésemnek köszönhető, hogy színész lettem. Iskolásként be nem állt a szám az órákon. A tanárok megpróbálták sállal bekötik a számat, de hiába. Mindez nem hagyott bennem mély nyomokat, ahogyan az sem, hogy kitűnő tanulóként vagy ötven fekete pontom volt. Végül az osztályfőnököm elküldött egy szavalóversenyre” – emlékezett vissza az első színpadi sikerére Takács Nóra Diána.

Takács Nóra Diána, fotó: Nagy Gergő

Takács Nóra Diána, fotó: Nagy Gergő

A kérdésre, mennyire testhezálló a szerep Olgáé a Három nővérben, a színésznő úgy felelt: “Olga 28 éves, és mindenről lemaradt már az életben, én 35 vagyok, én sem vagyok férjnél és nincs gyermekem. Annyi a különbség kettőnk között, hogy ő megkeseredett, fásult, én viszont egy pillanatig sem vonom kétségbe, hogy ez még mind meg fog velem történni. Olgához hasonlóan sokat tudok a magányról, én is odafigyelek magam körül az emberekre, magamra veszem a terheket, és mindig mindent meg akarok oldani. De nem tudom humor nélkül kezelni az életet, ezért most némi önirónia is belecsempésződik Olga alakjába az önsajnálat mellett” – vallotta Takács Nóra Diána.

Tenki Réka, Takács Nóra Diána, Zsigmond Emőke a Három nővér előadásán / Fotó: Gordon Eszter

Tenki Réka, Takács Nóra Diána, Zsigmond Emőke a Három nővér előadásán / Fotó: Gordon Eszter

Annak kapcsán, hogy igazgatója, Mácsai Pál egyszer úgy fogalmazott, “nagyon különleges a tehetsége”, elmondta: “Sokszor megkérdezik tőlem, hogy ilyen alkattal nem nehéz-e színésznek lenni. Szerintem éppen azért szeretnek a nézők, mert pont úgy nézek ki, ahogyan ők is a hétköznapokban. Egyébként a lelkem és a fizikumom nagy ellentmondásban van, ami nem csoda, hiszen amikor belenézek a tükörbe, rá is szoktam csodálkozni: ki ez? Minimum 20 kilóval könnyebbnek érzem ugyanis magam. Alapvetően borzasztóan naiv ember vagyok, sokkal jobbat feltételezek mindenkiről, mint amilyennek később bizonyul. Soha nem játszottam naivaszerepet, akkor sem, amikor még sovány voltam, a pikírtség és az irónia mindig túltengett bennem. Amikor az Örkénybe kerültem, Mácsai azt mondta: majd 40 évesen jönnek az igazán nagy szerepek, akkorra érik egybe a lelki és a fizikai alkatom. Hát nyolcat minimum tévedett, mert szerintem előbb adódtak már nagy lehetőségeim: 32 voltam, amikor Ágikát eljátszhattam a Tótékban, sőt A mizantrópban még korábban kaptam meg Éliante szerepét. De általában a furcsa helyzeteket oldották meg velem, így lettem például Baudelaire, a kutya a Bohéméletben. Mostanában leginkább csak amiatt aggódom, rám jön-e a jelmez. Mácsai pedig minden egyes alkalommal kétségbeesik, amikor egy picit is lefogyok” – árulta el a színésznő.

A teljes interjú a HVG-ben olvasható!

(HVG 2016.11.03 – 42,43. oldal)

 
 

Kapcsolódó anyagok