Znamenák István: “Ha a szövegeit mondom, Eörsi jelen van”

2016 november 16. szerda, 8:18

Az 56 utáni börtönéveket megidéző Emlékezés a régi szép időkre című szöveg lett az alapja az Örkény Színház nemrég bemutatott előadásának. Znamenák István Eörsi estjéről mesélt a Librariusnak.

A librarius.hu cikkéből:

“Ismertem és elég jóban voltam Pistával, nagyon jó munkakapcsolatunk alakult ki Kaposváron, ahol ő dramaturgként dolgozott. Több mint tíz évet töltöttünk ott együtt, és az alatt a tíz év alatt mindig megkaptam tőle az aktuális könyveit, szóval, elég jól ismertem az írásait, ezt meg főként. Nagyon szerettem őt” – emlékezett Znamenák István.

znamenakistvan

Fotó: Gordon Eszter

A színész elmondta, Eörsi István hitt az elveiben, hű volt a szabad vélemény-nyilvánítás elvéhez és ahhoz is, hogy mindig az igazságot kell mondani, nincs értelme bármiről is hazudni. “A másik, amihez hű volt, és maradt világéletében, az az állandó kaján derű, amivel a világot szemlélte, és ahogyan beszélt róla, ebben a könyvében is. Egészen elképesztő, hogy valaki így emlékszik vissza a börtönben töltött időre, már maga a cím is őrületes, hogy hogyan és honnan tudta nézni, ami vele és körülötte történt. Mi csak irigykedhetünk, mert a legegyszerűbb dolgokat se tudjuk máshonnan nézni, mint az önmarcangolás szintjéről, és nem tudjuk úgy kezelni azokat, ahogyan Ő kezelte. (…) Irigykedve nézem, hogyan lehet valaki ennyire szabad. Csodáltam és ma is csodálom ezeket az embereket. (…) Az biztos, hogy nekünk erről fogalmunk sincs, halvány sejtelmünk sincs róla, milyen ez a szabadságélmény. Hogy a francban van az, hogy az a hang mindig azt mondja, hogy engedd el, mosolyogj és akkor jó lesz?” – mondta Znamenák István.

“Egyáltalán nem akartam Eörsi Pista lenni, ez egyáltalán nem volt cél. Ha mégis rá lehet ismerni, az a személyes érintettségem. Elég csak felidéznem azt a tucatnyi esti beszélgetést a kaposvári büfében bepálinkázva, vagy a közös útjainkat Budapestre este az autóban, amikből elég sok volt, vagy azt az állandó szenvedélyt, ami benne működött mindennel kapcsolatban. Ha éppen aktuálisan látott valamit – mondjuk egy főpróbát nézett végig, amiben ugyan nem dolgozott, csak lejött megnézni, mint a színház dramaturgja, mindig olyan hévvel és olyan lehengerlő okossággal tudott hozzászólni és beszélni bármiről. Ha ezeket felidézed, nem tudod magadon kívül tartani ezt az embert. Ráadásul én nagyon szerettem őt, rendkívüli módon tiszteltem és tisztelem ma is, és ez biztosan beszivárog. Amikor ez az előadás készült, akkor mégiscsak az történt, hogy én bármennyire is nem akartam Eörsi-klón lenni, ott voltak, ott vannak előttem a gesztusai, hallom a hangját, mondjuk, ahogy a Kádár-történetet meséli, amit egyébként számtalanszor elmesélt, és nem tudom, nem lehet nem úgy mondani. És ilyen értelemben az összes többi szövegben is ott van. Amikor a szövegeit mondom, akkor ő jelen van” – fogalmazott Znamenák István.

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok