Mucsi Zoltán: “Szakmunkás végzettséggel elég jó kört futottam”

2016 november 20. vasárnap, 8:09

A színészt a Playboy kérdezte.

A Playboy cikkéből:

A megjegyzésre, miszerint elég későn indult be a karrierje, a színész így felelt: “A híres Szentivánéji álom című előadással kezdődött, aztán jött a Roncsfilm, a Gengszterfilm, a Jancsó-filmek. Közben két évig Németországban is dolgoztam: egy nemzetközi csapattal készítettünk egy másik Szentivánéji álom-előadást. Volt a társulatban lengyel, angol, francia, horvát, izraeli, orosz és német színész, és mindenki a szerepe 80%-át a saját nyelvén játszotta. Düsseldorfban mutattuk be, aztán körbeutaztuk vele Németországot, még az ottani színházi fesztiválon is nyertünk vele díjat. Utána még csináltunk egy másik Shakespeare-t Hamburgban, de abban már csak én maradtam meg a német színészek.”

mucsi

“Ha őszinte vagyok, akkor tényleg nincs okom panaszra. Abonyból indulva, futballistatervekkel, szakmunkás végzettséggel elég jó kört futottam úgy, hogy gyakorlatilag véletlenül estem ebbe a szakmába. (…) Amíg Pesten szakmunkásképzőbe jártam, évi 300 előadást néztem meg. Annyira utáltam az iskolát, hogy ma már nem is tudok magyarázatot adni arra, miért nem hagytam abba. Csak úgy tudtam átvészelni, hogy heti hat napon színházba és koncertekre jártam. A Popfesztivált legalább hússzor láttam, de mindent megnéztem, nem válogattam. (…) A szakmunkásiskola után visszamentem a szülővárosomba, Abonyba, aztán Szolnokra, és elkezdtem dolgozni géplakatosként, majd hírlapkézbesítőként, aztán leérettségiztem, és szólt egy barátom, hogy ő jár egy színjátszókörbe, tartsak vele. Egy évig voltam ott, és nagyon biztattak, ezért amikor a Szolnoki Szigligeti Színház meghirdette, hogy segédszínészeket keres – ami a statiszta úri neve -, akkor jelentkeztem. Felvettek, és szép lassan elkezdtem araszolni előre. De közben végig úgy éreztem, hogy ugyan a mennyországban vagyok, de nekem kénszagom van és kopog a patám. Sem kulturálisan, sem műveltségben nem éreztem magam oda valónak. Ennek ellenére értek apró sikerélmények: az egymondatos szerepből lett kettő, majd három mondat, aztán már rendes szerep” – mesélte Mucsi Zoltán.

A színész a népszerű Kapa-Pepe párosról is szólt, a szerepeket Scherer Péterrel közösen alakították. “A két kis szerencsétlen, aki megőrjíti egymást, mégsem tud egymástól elszakadni; akit megaláznak a munkahelyén; aki agybajt kap a feleségétől; aki nem mer beolvasni az iskolaigazgatónak – ez mindannyiunk életében jelen van. Azokból az alapvető emberi érzésekből építkezünk, amelyek valamilyen módon mindenkit jellemeznek. Mindenki volt már megalázott helyzetben, mindenki érzi úgy néha, hogy az élet igazságtalan vele. A humor akkor jó, ha már fáj. Ha olyan, mint a való élet, csak elviszed a széléig, hogy muszáj legyen nevetni rajta. Ilyenkor a humor gyógyszer, mert ha megoldás még nincs is, de már tudunk röhögni magunkon, és így tettünk egy lépést visszafelé a depresszióból és a reménytelenségből” – hangsúlyozta Mucsi Zoltán.

A teljes interjú a Playboyban olvasható.