Mészáros Sára: “Nagyon érzelmes alkat vagyok”

2016 november 26. szombat, 20:44

A halottember, Háy János darabja bonyolult emberi viszonyokról, szeretetről, háborúról, idegenségérzetről mesél. A Szkénében megelevenedő drámai önvallomásról a főszereplőt, Mészáros Sárát kérdezte a szintezisonline.hu és a Revizor.

A Revizor felvetésére, miszerint a pályája során nagyon sok érzelmileg erős karaktert alakított, úgy fogalmazott:A halottember előtt egy másik darabon is dolgoztam Bérczes Lászlóval, ott keveset szólalok meg, de van benne egy hosszú monológom arról, hogy a darabbeli nő elveszíti a kislányát. Kisgyerekes anyuka vagyok, s annyira rossz volt ezt kimondani. Az utolsó pillanatig halogattam a szöveg megtanulását, sokat bőgtem rajta. Azt éreztem, forszírozni kell, hogy ezek a civil érzelmek kijöjjenek belőlem, és a szerepemet tudjam hozni. Eleve nagyon érzelmes alkat vagyok, ami talán segít abban, hogy könnyen ráhangolódjak a szerepeimre. A halottember őrületesen erős darab, benne a háborúval, a társ elvesztésével, a gyerekkel. Meg a végén a csavarral, hogy visszatér a halottnak hitt férj.”

halto

A halottember egy majdnem-monológ. Arról, mennyire nehéz szinte egyedül végigvezetnie az előadást, Mészáros Sára a szintézisonline-nak elmondta: “Valójában sokáig féltem az ilyesfajta helyzetektől, a húszas éveimben vissza is mondtam egy hasonló felkérést. Úgy éreztem, hogy nem vagyok elég izgalmas ahhoz, hogy egyedül eltöltsek ennyi időt a színpadon. Kicsit még itt is nyomasztott ez, és ilyen értelemben már-már félelmetes is volt a szituáció, és ha a dolgok praktikus részét nézzük, az sem megnyugtató, hogy ilyen óriási mennyiségű szöveget kell állandó támasz nélkül elmondanom. Ezért is örültem nagyon, hogy beépült egy kar az előadásba, mert így van valami, amibe tudok kapaszkodni”.

A történet egy olyan asszonyról szól, aki már meggyászolta a háborúban elveszített férjét, a férfi azonban egy napon felbukkan. “Számára ennek feldolgozása maga a lehetetlenség. Hogy hibás-e a férfi? Akkor már inkább a háború, az egész élet, mindaz, ami eltépte őket egymástól. János le is írta a szövegkönyv első oldalára, hogy ő a maga részéről minden olyan férfira gondol itt, aki kilépett valamiből, de szeretne ugyanúgy visszatérni. Itt, a mi esetünkben ennek a feleségnek a gyász során akkora hegyet kellett kavicsonként elhordania, hogy azt már nem lehet újraépíteni. (…) A mostani életünkkel, a fiatalabb generációkkal ott tud összeforrni ez a történet, hogy bár Magyarországon ma nem élünk konkrét háborúban, de az elhagyás gesztusával lépten-nyomon találkozunk. Bárki megélheti itthon is” – nyilatkozta Mészáros Sára.

A darabról szólva hozzátette:Háy János nyelvének van egyfajta megfoghatatlan szépsége, aminek a titka a művészi egyszerűségben rejlik. (…) A mély rétege erős kapaszkodó volt számomra, segített megérteni azt, hogy ebben az önreflexív nőben mi is lakozhat legbelül”.

A Revizor arról is érdeklődött, Mészáros Sára szívesen  jönne-e Kaposvárról a fővárosba. A színésznő úgy felelt: “Ó, én nagyon vidéki csaj vagyok. Persze sok minden itt zajlik, de az életem nem tudnám itt elképzelni. Az, hogy Bérczessel együtt dolgozom, hogy ragaszkodott hozzám, hitt bennem, az nagyon jó. Az utóbbi négy évben mindig volt közös munkánk, mindegyik nagyszerű, de azt hiszem, kettőnk kapcsolatában A halottember a legnagyobb horderejű. Ha létezik olyan, hogy megtaláltam egy embert, ő az. Bérczes-fan lettem, szeretem az agyát, az ízlését, a bizonytalanságokat, amikkel dolgozik. Azok is nagyon tudatosak benne, nem akarja rögtön a kijelölt utat kőbe vésni. Inspirálódik a színészeitől. Nagyon jó, hogy egy nyelvet beszélünk. (…) Bérczes László főleg olyan típusú előadásokhoz nyúl, mint A halottember. Ez az ő ízlése, az élveboncolás egy darabban, egy szerepben, amit én nagyon szeretek.”.

A Revizor anyagát itt olvashatja.

A Szintézisonline interjúját itt érheti el.

 
 

Kapcsolódó anyagok