“A K2 a változatosságot igénylő nézők színháza szeretne lenni”

Benkó Bence és Fábián Péter válaszolt
2016 november 27. vasárnap, 18:40

A k2 színház legújabb bemutatója ezúttal a nézőt állítja középpontba, a Cájtstükk, avagy a bizonytalanok ugyanis a közönség elvárásain keresztül igyekszik meghatározni saját szerepét és funkcióját. A kérdéskört, hogy mire is lehet jó a színház, Benkó Bencével és Fábián Péterrel igyekezett körüljárni a Szintézisonline.

A Cájstükk próbái során a Kárpáti Pétertől ellesett improvizációs technikát fejlesztették tovább. Ennek kapcsán Fábián Péter elmondta, sok tekintetben különleges volt a próbafolyamat, hiszen kipróbáltak olyan formákat, amelyeket eddig még sosem. “Korában még egyszer sem sikerült ilyen bátran meglépnünk, hogy egy előadás ennyire szövegcentrikus, és emiatt statikus is legyen. Kárpátitól valóban ellestünk néhány dolgot, de külön kis univerzum jött létre nálunk”.

A kérdésre, mitől lesz érdekes számukra egy előadás a 21. században, Benkó Bence úgy felelt: “Mostanában rengeteget beszéltünk a társadalom passzivitásáról, egészen pontosan arról, hogy mi is vezet ahhoz, hogy az ember ne tegyen semmit. Nagyon sok olyan dolog történik a világban, ami valamiképpen arra mutat rá, hogy túl sokan váltak cselekvésképtelenné. Eközben pedig mindenki előszeretettel beszél arról, hogy mennyire szenved, és úgy általában is, milyen rossz úton halad a világ. Nem biztos, hogy igazuk van, de az a lényeg ebben, hogy nem tesznek semmit. Miért? Félnek? Mitől? Mi az, ami így ráragadt a társadalomra? Egy burok vagy önmagunk féltése?”

wqeq

Fábián Péter pedig hozzátette: “Ehhez szorosan kapcsolódó fogalom még a felszínességnek az a típusa, amely intelligensnek álcázza magát. A véleménynyilvánítás túlegyszerűsítése és az árnyalatok kilúgozódása a társadalmi párbeszédből egészen kétségbeejtő jövőtlenség felé mutat. Nagyon fontos erről beszélünk, és megfejtetnünk, hogy ez miként is fékezhető meg.”

Benkó Bence arról is beszélt, előadásaikban arra törekszenek, hogy a „kákettős” nyelv ne legyen pontosan definiálható. “Voltaképpen úgy tudnánk meghatározni, hogy próbálkozunk különböző stílusokkal, nyelvekkel, és eközben az előadásokra óhatatlanul ráragad valamiféle sajátosság, amibe mi is szerelmesek vagyunk, de mindig magunkra kell szólunk, hogy ne ragaszkodjunk ehhez. Az nálunk koncepcionális kérdés, hogy folyamatosan új irányba induljunk el.”

Fábián Péter pedig kifejtette: “A változatosságot igénylő nézők színháza szeretnénk lenni. Az volna a legjobb, ha ez lenne a brandünk, és úgy tűnik, hogy erre van is kereslet. Azt akarjuk elérni, hogy a K2 olyan színházzá váljon, ahol a közönség nem tudja pontosan, hogy mire számíthat, de mindenképpen valami olyasmire, aminek köze van a jelenhez. Igazából ez a mából kiindulás az örök origó”.

A teljes interjút itt olvashatja.

k2 Színház eddigi előadásainak többségi sajátossága, hogy mindegyiket a társulat két vezetője, Fábián Péter és Benkó Bence írta meg/át/újra. (Züfec, A villánykövesdi vőfély, M.ország gyermekei, Röpülj, lelkem!, A kisharsányi vőlegény, Bakfitty, Át az Ingoványon, A nagyharsányi menyasszony, Cájtstükk.)
Ha téged is érdekel, hogyan írnak ma drámát kortárs színházcsinálók, ráadásul egyszerre ketten, találkozzunk pénteken az ELTE-BTK A épületének alagsorában. Részvételi szándékod jelezd a k2szinhaz@gmail.com e-mail címen.

 
 

Kapcsolódó anyagok