“Bízom benne, hogy mi talán nem hülyülünk meg” – Sodró Eliza a Radnótiban

2016 november 27. vasárnap, 8:42

A Radnóti társulatának új tagját a Magyar Narancs kérdezte.

A Magyar Narancs cikkéből:

“Nagyon harcos osztály voltunk, petíciókat írtunk, aktívak voltunk, de mindig falakba ütköztünk. A rektorhelyettes időnként megfenyegetett minket, hogy mindenki fegyelmit kap, senki sem fog diplomázni. Olyan volt az egész, mint egy befejezetlen Bulgakov-dráma. Vagy valami őrült Kafka-novella. Aztán amikor negyedévesek lettünk, és szétszóródtunk különböző színházakhoz gyakorlatra, már csak az volt a cél, hogy valahogy megszerezzük a diplomát, úgyhogy kussoltunk. Mindig hálás leszek azoknak a tanároknak, akik ott maradtak, és segítettek nekünk végigcsinálni” – mesélte a kaposvári egyetemi évekről Sodró Eliza.

eliza

Sodró Eliza / Fotó: Szlovák Judit, Radnóti Színház

Első társulata a szombathelyi Weöres Sándor Színház volt, ahol eleinte szorongott, hogy be tud-e illeszkedni. Nem merte elmondani az ötleteit, óriási volt a különbség az egyetem és a színházi közeg között. “Az egyetemi vizsgáinkon mindent magunk csináltunk, szöveget, jeleneteket, díszletet, jelmezt – ráláttunk az egészre. Szombathelyen először furcsán néztem, minek ül annyi ember a rendező mellett, nem értettem, miért súg a súgó, amikor én tudom a szöveget. Egyszer megkértem az ügyelőt, ne mondja be a nevemet a hívóba, ha én jövök, mert az olyan ciki; mindenki azt fogja hinni, nem tudom, mikor kell színre lépnem. De idővel valahogy beleszoktam a munkamegosztásra épülő rendszerbe” – tette hozzá.

Idén ősztől a Radnótiban játszik. “Jordán Tamás minden évben egyszer elengedett Pestre dolgozni, dolgoztam a k2 Színházzal például. Alföldi Róbert pedig látott egy szombathelyi előadásban, így amikor megrendezte a Leart a Radnótiban, ki akart próbálni. Akkor játszottunk együtt Kováts Adéllal, aki tavasszal felhívott, és kérdezte, hogy leszerződnék-e. Hirtelenjében alig hittem el.”

Sodró Eliza szerint a kortársai még nem ártottak egymásnak annyit, hogy elmélyüljön bármiféle szakadék. “Bízom benne, hogy mi talán nem hülyülünk meg. Nagyon tehetséges generáció ez. Kár lenne érte” – fogalmazott.

A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.

 

 
 

Kapcsolódó anyagok