Gubík Ági: “A bizonytalan kezdethez kell visszatérnem”

2016 november 30. szerda, 8:20

A színésznőt a Spirit Színház Pasolini tétel című előadása kapcsán kérdezte a ContextUs.hu.

A ContextUs.hu cikkéből:

“Jelentkeztem a pozsonyi Színművészeti Főiskolára. Érdekes módon Budapest eszembe se jutott, annyira külföldnek tűnt ez a világ: idegennek, elérhetetlennek. Bár ezt a színészi ambíciót nem vették igazán komolyan sem a szüleim, sem én, mint ahogy azt sem, hogy felvehetnek. De éreztem a késztetést, hogy meg kell próbálnom. Felvettek első nekifutásra, és ez meghatározta az életem. (…) Az a fajta bizonytalanság, amit éreztem, sokszor előjött pályakezdőként, de ez nem baj. A folytonos útkeresés, önmagunk keresése, a kérdőjelek, a tétovaság meglepő dolgokra képesek. Szenvedélyesen akartuk ezt azt egészet az évfolyamtársaimmal, az ösztöneink még igazán jól működtek. Sokszor egész éjszaka próbáltunk, bezárkózva próbatermekbe, hogy a portás ne vegye észre. Nagy csodák jöttek létre piciny termekben. A bizonytalan kezdethez kell egyre inkább visszatérnem, úgy érzem” – mesélt a kezdetekről a Felvidéken született Gubík Ági.

gubik2

Fotó: Gubík Ági Facebook-oldala

Első filmje, a Till Attila rendezte Pánik kapcsán, amiért elnyerte a 39. Magyar Filmszemle legjobb színésznőnek járó díját, úgy fogalmazott, az elismerés jóleső dolog, de nem szabad annyira komolyan venni. “Utána ugyanúgy tovább kell menni, mint ahogy a kudarcokat sem szabad „mellre szívni”. Ez tényleg nagy igazság, hogy egy színésznek sem a sikert, sem a sikertelenséget nem szabad véresen komolyan venni. Egyszerűen csinálni kell és játékként felfogni” – tette hozzá a színésznő.

A kérdésre, melyik áll közelebb a szívéhez, a színház vagy inkább a film, így felelt: “A színház és a film egyaránt fontos, az a lényeg, hogy igényes munka legyen. Tehát hogy nehéz, bonyolult szerepeket játsszak, árnyalt dolgokat kérjenek tőlem, hogy ne nagy ecsetvonásokkal kelljen dolgozni. Egy színésznek azért csak a lehetőségek szerint lehet választani abból, ami vele szembejön. Éppen Nagy Sanyi kollégámmal beszéltünk erről, hogy milyen érdekes, hogy vannak olyan színészek, akiknek nem kell mindent elvállalni, mert olyan anyagi körülmények között élnek, hogy válogathatnak a szerepek között. Bár azt kell mondjam, hogy előrevivő tapasztalatokkal gazdagítja a színészt az a fajta állapot, amikor sok mindent el kell vállalni, hiszen mindenből tanulunk. Vállalom azt, hogy szappanoperában is játszom. Hiszem, hogy mindent lehet úgy csinálni, hogy az építő legyen.”

A Spirit Színháznál hosszabb idő után dolgozik újra együtt volt férjével, Telihay Péterrel. A Pasolini-tételről szólva elmondta: “Egy család életéről szól a történet, ahol csupán egymás mellett élnek a családtagok és nem egymással. Aztán egyszer csak jön egy idegen, és fenekestül felforgatja az addigi nihilt. Én a feleséget játszom. Arról szól, hogy a családban és a világban mennyire magányosak vagyunk, mennyire elszigetelődöttek az emberek egymástól, és hogy mennyire szükségünk van arra, hogy valaki vagy valami szenvedélyeket, érzéseket ébresszen bennünk. Tehát azt az űrt, ami egyébként a világunkban van, felbolygassa, betöltse”.

A teljes interjú itt olvasható.