“Valamiért én lettem a rendező…” – A Prima Primissima-díjas Marton László válaszolt

2016 december 05. hétfő, 7:28

Magyar színház- és filmművészet kategóriában Marton László érdemelte ki az idei Prima Primissima díjat. A rendezővel még novemberben készített interjút a kultura.hu. Lapszemle.

A kultura.hu cikkéből:

“Talán kilenc- vagy tízéves lehettem, mikor láttam az első Shakespeare-ciklust, de gyerekkoromban inkább a zene érdekelt, ezért úgy gondoltam, hogy valamilyen zenei pályára megyek. Bevallom, a karmesterség is megfordult a fejemben, és végül hosszú idő eltelt a zenével való foglalkozással, mire az érdeklődésem a színház irányába fordult. Ez már a gimnazista éveimben volt, amikor a Piarista Gimnáziumba jártam, ahol volt egy irodalmi kör, melyben valahogy, valamiért én lettem a rendező, így a színház iránti érdeklődésem egyre fokozódott. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy a Színművészeti Főiskolára – akkor még így hívták – szeretnék menni, és az érettségi után jelentkeztem is. Bár eljutottam az utolsó fordulóig, nem kerültem be, ezért az elkövetkezendő időszakban keresgéltem mindenféle lehetőséget, hogy a színház közelében legyek. Először a József Attila Színházhoz kerültem, ahol díszítőként, világosítóként, a rendezőasszisztens segítőjeként és az ügyelő asszisztenseként is dolgoztam, tehát szinte mindent a színpad körül, de a lényeg az volt: ezáltal lehetőségem nyílt arra, hogy beüljek és nézzem a próbákat” – mesélt a kezdetekről Marton László.

marton-laszlo

Marton László a Prima Primissima díjjal (Fotó: Kovács Tamás/MTI)

Édesanyja jobban szerette volna, ha valami biztosabb foglalkozást választ, épp ezért, mikor nem került be a Színművészetire, egy év múlva jelentkezett a jogi egyetemre. Fel is vették, egy évig járt oda. A rendező elmondta, nagyon érdekes évfolyam volt, egyrészt a mai jogi világ krémje járt oda akkor diákként, másrészt pedig olyan évfolyamtársai voltak, mint Adamis Anna vagy Halász Péter. “De azért nagyon örültem, amikor újra lehetett felvételizni a Színművészetire – akkor kétévenként indult rendező tanszak –, és hát a legnagyobb, leggyönyörtelibb meglepetésemre bekerültem Nádasdy Kálmán osztályába” – tette hozzá Marton László.

“Nagyon izgalmas időszak volt. Maga Nádasdy olyan különleges európai egyéniség volt, aki tizennyolc esztendősen lefordította Puccini három egyfelvonásosát, a Triptichont, ami által a nemzetközi érdeklődés középpontjába került és eljutott Torre del Lago városába Puccinihez. Puccini vendégül látta a saját házában, ezáltal pedig megismerkedett az európai zenei élet sok jelentős figurájával. Ezután visszajött Magyarországra, a Zeneakadémiára járt Kodály Zoltán osztályába, zeneszerzést tanult és fiatalon bekerült az Operaházba rendezőként. Tulajdonképpen az Operaház aranykora, ez a Nádasdy Kálmán, Oláh Gusztáv és Ferencsik János által jelzett korszak az ő nevéhez fűződik. Tehát az ő osztályába járni azt jelentette, hogy az ember úgy érezte, az európai kultúrába van bekötve. Ez az ő történeteiben, előadásaiban, a színházról való elemzéseiben mindig jelen volt, ezért az ember folyton érezte, hogy egy nagyobb rendszerben gondolkodó emberrel van dolga, és ezáltal mindannyiunkat arra sarkallt: megpróbáljuk tökéletesíteni önmagunkat” – emlékezett Marton László.

Hogyan került a Vígszínházhoz és lett később az intézmény igazgatója Marton László? Kiderül a kultura.hu interjújából.

 
 

Kapcsolódó anyagok