Czakó Julianna: “A My Fair Lady óta sokkal bátrabb vagyok a színpadon”

2016 december 12. hétfő, 16:42

Czakó Juliannát, a miskolci színház színésznőjét a Dionüszosz magazin kérdezte.A teljes interjú itt érhető el.

A kérdésre, mikortól érezte, hogy valóban színésznő, Czakó Julianna úgy válaszolt: “Ez a bizonyos pillanat Carlo Goldoni A chioggiai csetepaté című komédiájához köthető. Ez volt az a vizsga, amikor már nem mi írtuk a jeleneteket, hanem konkrét, írott szöveggel foglalkoztunk. Ezt a darabot próbáltuk éjjel-nappal Rusznyák Gábor rendezésében, és valahogy sohasem volt jó, mindig és mindig újra kellett kezdenünk, egészen a nulláról. Azonban később, amikor már közönség elé került és pozitív visszajelzéseket kaptunk, először éreztem meg igazán a színjátszás feltétlen örömét”.

A színésznő arról is beszélt, Kaposváron, mesterétől, Rusznyák Gábortól azt tanulta, semmi mással nem szabad foglalkozni egy próbafolyamat alatt, csak a darabbal. “Nem szabad panaszkodni vagy méltatlankodni a külső körülmények miatt, hanem neked kell odatenned magad százszázalékosan, és akkor már nagy baj nem érhet. Az első hallásra ez nem tűnik nagy dolognak, de mostanában kezdem érteni, hogy mégis mennyire fontos” – nyilatozta Czakó Julianna, aki arról számolt be, jelenleg Eliza Doolittle az egyik legfontosabb szerepe.

“Negyedik éve játsszuk a My Fair Lady-t, és túl vagyunk már a hetvenedik előadáson. Ez a produkció azért fontos számomra, mert át tudtam lépni a saját színészi korlátaimat. Eliza miatt kezdtem el komolyabban foglalkozni az énekléssel, és szoktam le a dohányzásról. Közösen alakítottuk ki a darab szövegét, amely így sokkal erősebben szól napjainkról, miközben a szórakoztató jellege sem veszett el, amelyet a magas előadásszám is jelez. A szerep óta sokkal bátrabb vagyok a színpadon” – vallotta a színésznő.

Arról, más-e vidéken színésznek lenni, mint a fővárosban, úgy vélekedett: “Tizenhét bemutatónk lesz ebben az évadban, ami azért mindennek mondható, de kevésnek nem. Játszani fogok, és már játszom bohózatban, kortárs magyar színműben, és görög drámában egyaránt. Ez a tempó a szezon végére azért eléggé lestrapálja fizikailag, lelkileg és mentálisan a színészt. Nehéz koncentrálni egy előadásra, ha a héten már a negyedikfélét játszod. Ez az elkerülhetetlen velejárója a vidéki színészi létnek, ahogy az is, hogy miután lement a függöny nem sietünk sokfelé, hanem általában együtt maradunk, ami azért jó”.

A teljes interjú itt érhető el.

 
 

Kapcsolódó anyagok