Jordán Tamás: “Felkavartak a régi emlékek”

2016 december 12. hétfő, 8:00

Démonikus öregasszonyt játszik a szombathelyi színházban, amelyet 2008 óta igazgat és jövőre újból megpályázza a direktori széket. Jordán Tamást a Szabad Föld kérdezte.

A Szabad Föld cikkéből:

“Pályám során többször játszottam már nőt. Például Kaposváron, ahol Lázár Kati rendezte a Bernarda Alba háza című drámát, én voltam a címszereplő. Női ruhában, smink nélkül. Műsoron van a Budapesti Operettszínházban az Én és a kisöcsém, melyben Zolestyák nyomozót személyesítem meg, aki női ruhába bújva álcázza magát. És most Szombathelyen itt A Dédi. Roberto Cossa tragikomédiájában egy farkaséhségű matróna lehetek, aki szó szerint kieszi a vagyonából a családját” – mesélte Jordán Tamás a december elején bemutatott A Dédi című előadásról.

A Dédi c. előadásban (fotó: Mészáros Zsolt)

Szinte a premierrel egy időben jelent meg Hátrametszés című könyve. “Visszagondolva a 73 évemre, eltűnődtem azon, hogy mennyi mindent a szőnyeg alá söpörtem. Szinte púposodik az a szőnyeg! Most elérkezettnek láttam az időt, hogy alánézzek és szembesüljek a problémáimmal. Nem akartam életrajzi adatokat ismételgetni, arra ott a Wikipédia, inkább az engem ért hatásokról mesélek. Legnagyobb próbatétel elé a magánéleti vonatkozású részletek állítottak. Három anyától van négy gyermekem, fontosnak tartottam, hogy írjak róluk, bár eléggé felkavartak a régi emlékek. Ami a színházművészetet illeti, véleményt alkotok például a POSZT-ról, a kritikusokról, és a politikát sem kerülöm ki, hiszen az tette megosztottá a mi szakmánkat is” – mutatott rá Jordán Tamás.

A direktor elmondta, neki nincs szüksége rivaldafényre, de a szombathelyi társulat megérdemelné a figyelmet. “Amióta én vagyok az igazgató, innen senkinek nem adtak állami díjat, pedig mindenkor felterjesztjük az arra érdemes kollégákat, sőt lobbizni is szoktam miattuk. De valamiért nem megy a dolog. Szomorú, hogy elfogytak a színházi újságok, nincsenek színházi közvetítések, ritkán járnak vidéken a kritikusok. A nyolcvanas években még többet tudtunk egymásról, mostanra alább hagyott az érdeklődés, mindenki teszi a maga dolgát”.

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok