“Forgassák fel fenekestül ezt a rendszert” – Anger Zsolt filmről, színházról

2016 december 18. vasárnap, 7:30

Anger Zsoltot filmes és színházi pályafutásáról kérdezte a Cinematrix interjújában Kovács Bálint.

A Cinematrix interjújából:

A kérdésre, miért olvasni sok filmes interjúban, hogy mennyire jó dolog az Angerrel forgatni, a színész úgy felelt: “Csak annyit tudok válaszolni, hogy szerencsés vagyok: az elmúlt években olyan munkákban vehettem részt, olyan rendezőkkel találkozhattam – néhány kivételtől eltekintve –, amiket és akiket nagyon szerettem. Szerintem azzal könnyű dolgozni, aki szereti, amit csinál”. Saját bevallása szerint sokat köszönhet egykori tanárának, Herskó Jánosnak is. “Egy gondolkodásmódot tanultam meg a Herskótól, és azt, hogy hogyan kell a legkifejezőbben jelen lenni a kamera előtt, úgy, hogy minden egy képkivágásba koncentrálódjon, mert ez mindent felülír” – fejtette ki Anger Zsolt, aki arról is beszámolt be, bővíteni készül filmszínészkurzusait.

“Szeretnék az A. M. Filmszínész Stúdióban egy még nagyobb szabású tanfolyamot beindítani. A Magyar Nemzeti Filmalap támogatja a filmszakmai utánpótlás-nevelést, előbb-utóbb a filmszínészképzés is terítékre kerül. Nem titkolom, elmondtam a vízióimat egy nemzetközi filmszínész-iskola felépítéséről. 2017. februárban egy 92 órás alapozó filmszínész kurzust indítok, a későbbiekben egy 300 órás szemesztert szeretnék felépíteni, ahol a résztvevők elég komoly alapokat kapnának ahhoz, hogy megtalálják helyüket a filmszínészi pályán, nemzetközi szinten is. A tanfolyamom neve Herskó Acting Course lesz” – árulta el Anger Zsolt.

Arról is beszélt, hogy idén 30 éve játszott először kőszínházban, a Szegedi Nemzeti Színházban, aztán 1988-ban ment Kaposvárra évadszerződéssel. “És ott azért nagy emberek voltak: Kulka János, Csákányi Eszter, Jordán Tamás, Pogány Judit, Molnár Piroska, Ascher Tamás, Babarczy László, Gothár Péter, Eörsi István, Spiró György. Hát tőlük azért lehetett tanulni, és akkor még az egész rendszer vonzó volt, mert erősek voltak a színházak. Aztán ahogy egyre kevésbé lett fontos a színház, feltalálták az internetet, megjelentek a kereskedelmi televíziók, kinyílt a világ, a kőszínházi monstrumok megragadtak ott, ahol voltak. (…) Mintha még mindig egy gombostűnyi lyukon néznénk a világra, és közben jön egy csomó tehetséges, lelkes fiatal, akiket ezek a (…) nagy intézmények ledarálnak és észrevétlenné tesznek. Nem véletlen, hogy nem igazán kötődöm egyik színházhoz sem, de a magyar filmezésnek most lehetne egy aranykora, mivel még a hollywoodi filmek nagy részének is van valami köze Magyarországhoz. (…) Amikor Babarczyék megkapták a kaposvári színházat, harminc-egynéhány évesek voltak. Ma nem tudsz mondani egy harmincas színházigazgatót sem. Az egész ebben gyökerezik. A rendszer meg van csontosodva, és a fiatalok is inkább betagozódtak, mint hogy azt mondták volna, mi majd forradalmian máshogy csináljuk, mint ahogy harminc éve volt” – nyilatkozta Anger Zsolt.

A kérdésre, a fiatalok fel fogják-e forgatni a színházi rendszert, azt felelte: “Forgassák fel fenekestül! De nem is a felforgatás a lényeg, hanem a fejlesztés. Van egy nagyon érdekes szó: improvizáció. Ezt mindenki azzal azonosítja, hogy na, majd találomra kaszabaszálunk valamit, pedig az „improve” szó jelentése: fejleszteni, javítani. Na ezt kezdjék el! (…) Megnéztem például a #sohavégetnemérős című filmet: hát erről dumálok! (…) Nemcsak egy film, de egy szög a falban is lehet művészet. Az a feladata, hogy elragadja az embereket, új gondolatokat indítson el, de legfőképp új kérdéseket tegyen fel” – összegzett Anger Zsolt.

A teljes interjú itt olvasható.