Molnár Piroska: “Számomra akkor van karácsony, amikor akarom”

2016 december 25. vasárnap, 7:24

Molnár Piroskát a Pótszékfoglaló kérdezte.

A kérdésre, mit gondol, miért megy nekünk a szolidaritás, az együttérzés ennyire nehezen mostanság, a Nemzet Színésze úgy felelt: „Ezen éppen tegnap gondolkoztam el, amikor a MASZK, az Országos Színészegyesület közgyűlésén voltam. Nem merem megmondani, hogy hányan voltunk, mert elsírom magam. Az, hogy ennyire érdektelenné váltunk egymás iránt – ez valami lehetetlenül szívfájdító. Ennyire nem érdeklődni egymás iránt… Amikor szabad estém van – bár húszakat játszom egy hónapban – akkor megyek megnézni a volt tanítványaimat, a kollégákat, mert kíváncsi vagyok rájuk. Persze megértem a többieket is: családjuk van, sokat játszanak és magukra is kell néha egy-egy szabad este. Én persze könnyen beszélek – független vagyok, nem tartozom felelősséggel senkinek. Ám valahogy mégis többet lehetne érdeklődni egymás iránt… Ez miért alakult így? Talán a pénzhajhászás – csúnya szóval. Pontosabban: nem is hajhásszák az emberek a pénzt, csak egyszerűen meg kell keresniük, hogy eltartsák a családjukat, hogy művelődjenek és egyről a kettőre jussanak” – fejtette ki Molnár Piroska.

Molnár Piroska

A kérdésre, szerinte miért fontosabb nekünk inkább a széthúzás, mint a művészetben rejlő, közösséget összekovácsoló erő, úgy felelt: “Nézd, a világ nagyot változott, és nem a párbeszéd felé halad. Mintha a gondolkodás kiment volna a divatból. Egyre inkább azt látom, hogy hasraütés-szerűen ötletelünk – amit épp kiöklendezünk magunkból, azt már meg is csináljuk. Ahelyett, hogy elgondolkoznánk vagy megbeszélnék és megvárnánk, hátha a másik jobbat tud mondani, aminek esetleg egy részével magam is egyetérthetek és fel tudom használni. (…) A Halleluja – Oratorium balbulum című, Eötvös Péterrel közös oratórium szövegében van egy régebbi darabjából való mondata Esterházynak: “fölhígult Európa húslevese”. A kulturálatlanság, az egyre inkább előretörő ököljog elgondolhatatlanul rosszat tesz. Az a bizonyos meg nem gondolt gondolat, az most nagyon rossz felé visz… És amikor ehhez néha még a színház is odateszi az előre megrágott politikai ideológiát, akkor mindez nemhogy nem tompít, hanem csak tovább erősíti az ökölütést”.

Arról, a szükségen és a belső motiváción túl mi diktálta, hogy mecénásként felkaroljon helyzeteket, embereket, Molnár Piroska úgy felelt: „Amikor az a tiszteletteljes dolog ért, hogy a Nemzet Színészévé választottak, akkor úgy éreztem, hogy azt az összeget, ami ezzel jár, azt én vissza fogom forgatni a magyar színházművészetbe. Amíg dolgozni tudok, keresek annyit, hogy ne legyen arra az összegre égető szükségem. Arra használom, hogy segítsem akár a fiatalokat, akár egy-egy társulatot. Mert hát nem vágyom egy cukrászdát, vendéglőt megenni – ahogy Kosztolányi mondja: “csak az élet örök kincsébe hinni/ s a semmiség előtt még újra lenni”– nagyon szép sor, nem?”.

Molnár Piroska az ünnepekről is szó ejtett: „Karácsony? A színésznek az ünnepek dupla előadást jelentenek. Nagyon sokan csak karácsonykor mennek színházba, egymásnak színházjegyet adva ajándékba. Így nekünk általában az ünnep dupla előadást jelent, a szenteste kivételével. Számomra akkor van karácsony, amikor akarom. Ha kijelölök egy napot, hogy nekem ma van karácsony, akkor számomra akkor van karácsony. A szilveszterrel is ugyanígy vagyok, akkor lazítok, amikor az ember ráér. Viccesen azt szoktam mondani: a profi akkor beteg, amikor ráér” – fogalmazott Molnár Piroska.

A teljes interjút itt olvashatja.