Ónodi Eszter: “Dívának lenni egy külön munkahely”

2016 december 27. kedd, 8:37

Ónodi Eszter saját életéről és új szerepéről is beszélt friss interjúiban. Ezekből adunk szemlét.

“A magánéletemben rejtőzködő típus vagyok, nem vágyom feltűnésre. Szerintem engem csak a túlzottan illedelmes pincérek és portások hívnak művésznőnek, mert a hétköznapokon nincs bennem semmi színésznős. Nem igazán törődöm a tökéletes megjelenéssel, praktikus és egyszerű ruhákat hordok. Nagyjából ugyanolyan anyuka vagyok, mint bármelyik más nő. Fél 7-kor kelek, elkészítem a negyedik osztályos fiamnak a reggelit, majd irány az iskola! Miután Zsigmondot kitettem a suli előtt, hazamegyek, és ha nem próbálok a színházban, általában főzök” – mesélte Ónodi Eszter a Meglepetés interjújában.

Ónodi Eszter és Fekete Ernő/ Fotó: Horváth Judit

A színésznő úgy vélekedett, dívának lenni egy külön munkahely. “Vannak, akiknek ösztönösen jól áll ez a szerep, de én inkább élek a hétköznapi, szürke életemben, ami bulvárszempontból rettenetesen unalmas, hiszen nincs benne semmi szenzációs és döbbenetes. A legdurvább, hogy kakasfejet ettem, de azt is csak egy szerep kedvéért, az Aglaja című filmben. Az igazsághoz tartozik, hogy nagyon nehezemre esett legyőzni az undoromat, és akkor tényleg azt gondoltam, hogy visszaadom a diplomámat, mert én ezt nem tudom megcsinálni. Végül a rendező, Deák Kriszta meggyőzött, hogy az is a színészet része, hogy feszegetjük a határainkat, és olyan dolgokat is bevállalunk, amiket a saját életünkben sosem tennénk. Az HBO-n és az HBO GO-n futó Aranyélet című sorozatot is épp ezért szerettem forgatni. Egyrészt tényleg mozifilm minőséget adtunk ki a kezünkből, másrészt Janka karaktere nagyon távol áll tőlem, de jó volt egy olyan nő bőrébe bújni, akivel a való életben sosem barátkoznék. Janka számító és céltudatos, én még mindig túlságosan gyermeteg vagyok” – árulta el Ónodi Eszter.

Legújabb szerepéről, Ibsen Nórájáról szólva a Fidelionak elmondta: “A társadalom mindig komoly béklyót fon az emberek köré. Nóra a darab elején úgy áll előttünk, mintha a Született feleségekből lépett volna elő: tökéletes feleség és szerető családanya. Minden tekintetben megfelel annak a szerepnek, amit a férje előléptetésével hirtelen keletkező társadalmi státusz megkövetel. Aztán bekopogtat az ajtón a végzet, és Nóra – a fojtogató körülmények ellenére – végül letépi magáról a bilincset”.

A színésznő hozzátette: “Manapság a női egyenjogúságról beszélni nem akkora arculcsapás a társadalomnak, mint Ibsen idejében volt, hiszen ma már mindenhol találkozunk ezzel. A nőknek lehetőségük van az önmegvalósításra, és hogy döntést hozzanak a saját életükről. Az előadásban mi inkább arra fókuszálunk, mi történik akkor, ha egy hazugságokra épülő házasság annyira meginog, hogy tovább már nem tartható fenn, és lehullik a lepel.”

Ónodi Eszter a 168 órának arról is beszélt, abban mindannyian egyetértettek a rendezővel, Székely Krisztával, hogy nem lesz sem babaház, sem gügyögés, csak a tények. “Elég egy, a rózsaszín lufiba szúrt tű, és a tökéletesnek gondolt család, boldognak hitt házasság illúziója kidurran. (…) Nyilván mindig lesznek hullámhegyek-völgyek egy hosszú kapcsolatban, de itt az ősbűn egy hét éve őrizgetett titok, amit Nóra próbál meg nem történtté tenni, mert meggyőződése, hogy ez családja megmentésének titka. És nem is igazán a lebukás okozza a bonyodalmakat, hanem a lelepleződés mellékterméke: az, hogy egészen más embernek hitte a társát, mint amilyen az valójában. Egyetlen pillanat alatt szembesül azzal, és ki is mondja azonnal, hogy egy idegen emberrel él együtt és három gyereke van tőle” – magyarázta a színésznő.

A 168 óra arról is kérdezte, milyen a találkozás Székely Krisztával, akivel első alkalommal dolgoznak együtt. “Ebben a színházban más szokott lenni a szereposztás. Általában férfiak rendeznek férfiakról szóló vagy férfiakat középpontba helyező előadásokat, Kriszta női sorsokat boncolgat. Nagyon érzékenyen kezeli a karaktereket. A férfiakét is. Helmer figurája az előadás elején már-már súrolja a macsó sztereotípiát, a pasik kicsit karikatúraszerűek, de közben mindegyikük esendően emberi, olykor sírógörcs kíséretében bizony ott tudják hagyni a fogukat egy-egy szituációban” – számolt be Ónodi Eszter.

Forrás: Meglepetés, 168 óra,  Fidelio

 
 

Kapcsolódó anyagok