“Sok dolgom lenne még” – Rudolf Péter válaszolt

2016 december 30. péntek, 8:16

A színészt a Szabad Föld kérdezte. Lapszemle.

A Szabadföld.hu cikkéből:

“Az idővel kapcsolatban zavarok vannak a fejemben. Még ma is úgy érzem: csak minap léptük át az ezredfordulót. Az eltelt időszak talán sűrűsége miatt is összetöpörödött. Feleségemmel, Nagy-Kálózy Eszter színésznővel együtt igyekeztünk a szakmánknak, szülői feladatainknak is intenzíven megfelelni. Ott voltunk minden szülői értekezleten, gitárvizsgán és táncbemutatón. Az gyanús, hogy a gyerekeim felnőttek közben, de én alig érzékeltem az évek pergését. Saját korommal kapcsolatban káosz van bennem. Néha öregembernek érzem magam, máskor fiatalabbakat engedek magam elé az ajtóban” – mondta az 57 esztendős Rudolf Péter.

Fotó: Németh András Péter, szabadfold.hu

A színész-rendező arról számolt be, az Üvegtigris újabb folytatása jelenleg nincs terítéken, de sok más terve van. “Érzeteim szerint bajban van a nyugati civilizáció. Apaként nem engedhetem meg, hogy végjátéknak lássam. De nagy kérdés, hogy miként reagáljak a körülöttünk zajló eseményekre. A humorom nem veszteném el, ha lehetséges, de a reakcióim lehetnek karcosabbak. Az írás nagyon vonz, most része az életemnek. Sok dolgom lenne még. Megijeszt, ha arra gondolok: Kapás Dezső alig múlt ötven, amikor elment. Kosztolányit, Karinthyt is túléltem. Ostobaság volna zsenikhez mérni magam, de nehéz nem belegondolni, mennyi időt tékozoltam el. Alapvetően lusta vagyok. Kapás Dezső kapcsán bűntudatom is van. A Dühöngő ifjúságot rendeztem, ő megnézte a főpróbát, és nem sokkal később odaadta nekem két novelláját, hogy kezdjek velük valamit a színpadon. Nem volt ötletem, de még az sem tűnt fel, micsoda megtiszteltetés, hogy megosztotta velem az írásait. Roppant szemérmes ember volt. Én pedig felületes és ostoba. Agyalnom kellett volna és megfejteni, miért adta – mert ő biztosan tudta. Nem fogadkozom, csak reménykedem, hogy még megtalálom a novellákhoz az utat” – számolt be Rudolf Péter.

A művész szerint ma egy alkotó ember nehezebb helyzetben van, mint amikor ő indult a pályán. “Furcsa, de az átkos diktatúra idején fontosabb volt a kultúra, még akkor is, ha csak azért, mert kellett a kirakatba. Ma nagyobb a kenyérharc, kevesebb a támogatás. Mégsem mondhatom a gyerekeimnek, hogy forduljanak más hivatás irányába, mint amerre ők szeretnék megtalálni a boldogságot. Ráadásul, miközben a saját utammal kapcsolatosan is vannak bennem olykor kétségek, józan ésszel tudom: nincs nagyobb mázli annál, mint ha valaki művészettel foglalkozhat. Ősidőktől fogva erőt, hitet ad másoknak, amikor ezt valaki képességgel csinálja. Kezdetektől az volt a legszerencsésebb fickó, aki táncolhatott vagy a dobot verhette a tűz körül, és aki odafestett egy megkapó ábrát a barlang falára” – mondta Rudolf Péter.