Petrik Andrea: “Csodás szerepeket fogok eljátszani”

2016 december 31. szombat, 7:30

A színésznő többek közt a Radnótiból való távozásáról is mesélt a Színház folyóiratnak.

A Színház cikkéből:

“Sokan látni vélik a döntésem mögött az igazgatóváltozást, de nem most fogalmazódott meg bennem először, hogy elmegyek. Két évvel ezelőtt volt egy olyan évadom, amikor lényegében nem kaptam szerepet. Nincs szó semmiféle mögöttes történetről, egyszerűen így jött ki, én pedig színész vagyok, kikészültem, szenvedtem tőle. Az járt a fejemben, hogy fiatal vagyok, most kellene, bla, bla, bla. Erős késztetést éreztem a szakításra, de akkor jött a Kincsem-felkérés, a féléves forgatás, és kiadtak. Ami a csalódottságnál fontosabb, hogy meg is ijedtem. Abban az évadban játszottam egy pici, pár mondatos szerepet, a szobalányt a Buborékokban, meg bekerültem az argoszi asszonykarba, az Oresztészbe. Aztán a következő évben jött a Turandot, egy hatalmas szerep a nagy kihagyás után. Rettegtem, hogy fogok ennyi idő után Térey-monológokkal kiállni, versben beszélni. Halálfélelmem volt. De ez sem az igazi magyarázat. Vannak, akik nagyon jól tudnak társulatban létezni, most úgy érzem, nekem egy idő után nem feltétlenül tesz jót, hogy mindig ugyanaz az apám, a férjem, a szeretőm… Nem a Radnótiban nem hiszek, hanem en bloc a társulati létezésben. Most sokkal jobban tudok hinni egy-egy ügyben, projektben, ott oda tudom adni magam teljesen. Valójában a döntés totál rólam szól. Félek, hogy elmúlik az élet” – mondta Petrik Andrea, aki hét év után hagyta el a Radnóti Színházat, és lett szabadúszó.

Iván, a rettenet – olvasópróba a Radnótiban (fotó: Dömölky Dániel)

A színésznő hangsúlyozta, ahhoz, hogy az ember egy ilyen lépést megtegyen, szerencse is kell; nyilván nem lép, ha nem kap annyiféle izgalmas ajánlatot. “Csodás szerepeket fogok eljátszani: Székesfehérváron a Három nővér Natasáját Szikora Jánosnál, Carment Horváth Csaba rendezésében, lesz Szerelmes Shakespeare Szirtes Tamassal, és benne vagyok Pass Andrea új munkájában, akivel nagyon jó élmény volt a találkozás a tavalyi darabjában, a Napraforgóban – ezekre nem is lehet nemet mondani” – sorolta.

Petrik Andrea Zsótér Sándorral közös munkáiról is mesélt. “Ő az a rendező, aki soha nem visz el az erdőbe. Pontos kottát és elemzést ad, olvasni kell a kottát, ugyanazokat a hangokat kell leütni, végre kell hajtani, amit kér, de attól kezdve, hogy tudod, a monológ miről szól, hogyan értelmezd, hangsúlyozd, őt nem érdekli, hogy sírva mondod el vagy nevetve, milyen tempóban. Ez óriási szabadság, és olyasfajta biztonság, amilyet színészként alig-alig él meg az ember. Szeretem az előadásai érzelmességét. Alapvetően az érzelmeket szeretem, az érzelmes előadásokat. Nem köt le annyira az intellektualizálás, a koncepció, a képi világ, a vizualitás, az ötletbomba, a gegparádé. Az ember érdekel, hogy vele mi van, az esendősége, a gyengesége, hogy magamat látom-e benne vagy a környezetemből valakit” – fogalmazott a színésznő.

A teljes interjú itt olvasható.