Fiatal rendezők a színházban – Székely Kriszta, Kovács D. Dániel, ifj. Vidnyánszky Attila és Fehér Balázs Benő válaszolt

2017 január 03. kedd, 8:32

Székely Kriszta és Kovács D. Dániel a Székely Gábor–Bodó Viktor vezette rendezőosztályban végeztek, míg ifj. Vidnyánszky Attila és Fehér Balázs Benő színészszakon. A fiatal alkotókat a Színház folyóirat kérdezte.

A Színház cikkéből:

“Nehéz elcsípni azt a pillanatot, amikor bekövetkezett az a bizonyos egyszer csak. Ez nálunk az egyetemen szép lassan és fokozatosan alakult, ahogy a kis jelenetektől a felvonásokon keresztül eljutottunk a teljes előadásokig, s közben mindig újabb és újabb, számunkra ismeretlen színészekkel is kellett dolgoznunk. Ehhez a folyamathoz képest nem akkora váltás az, hogy akár egy befogadó szervezetnél, akár egy kőszínháznál kell előadást készítenünk” – mondta Kovács D. Dániel.

Székely Kriszta szerint az egyetem sok szempontból védett hely. “Ha gyakran nézik is munkáinkat színházigazgatók, hallgatóként mégsem a teljes szakma és a kritika előtt mérettetünk meg, ‘csak’ a tanáraink előtt, akik szigorúan, de elítélés nélkül néztek ránk. Elsősorban arra figyeltek, hogy mi szolgálja a szakmai fejlődésünket. Másfelől az egyetemen dolgozni sokkal nehezebb is tud lenni, mint a színházakban, ahol biztos háttér áll mögötted a műszaktól a társulatig. Az viszont hatalmas felismerés volt, amikor először megéltem, hogy a színház tényleg csak akkor működik, ha jelen idejű, ha reflektál az életre, és ezt alkotóként élesben lehetett igazán átélni. Az ugyanis vajmi kevés, hogy szakmailag ügyesen lebonyolítok egy nekem tetsző darabot” – hangsúlyozta a Katona rendezője.

Ifj. Vidnyánszky Attila elmondta, kisgyerek korától színházi közegben élt, szinte magától értetődően alakult, hogya  színházi pályát választja. “Rendező szerettem volna lenni, de édesapám tanácsára színésznek jelentkeztem, hogy így tanuljam meg a mesterség alapjait. Osztályfőnököm, Marton László már a kezdet kezdetén hangsúlyozta, hogy nem elsősorban színészeket akarnak nevelni belőlünk, hanem színházi embereket, és biztatott is bennünket, akikben látszott a rendezői ambíció. Bár a Karnyónénál már úgy szerepel a nevem a plakáton mint rendező, azt inkább összerendezésnek, szcenírozásnak tartom, hiszen az Kovács Adrián zeneszerző diplomamunkája volt, s az osztályommal igyekeztünk a darabot színszerűvé tenni. Az első igazi rendezésemnek az egyetemi Athéni Timont tekintem. Tehát nálam is érvényesült a fokozatosság, a vizsgákon való rendezői közreműködéstől a Karnyónén keresztül az Athéniig. Ez utóbbiban Hegedűs D. Géza tanár úr játszotta a főszerepet, és az ő nyitottsága sokat segített abban, hogy biztonságban érezzük magunkat” – mesélte az alkotó.

Fehér Balázs Benő elárulta, nem akart rendező lenni. “A Bűn és bűnhődéssel szerettem volna foglalkozni. Sikerült rávennem az osztálytársaim egy részét és néhány felsőbb évest, hogy vasárnaponként és esténként próbáljunk. Fél évig dolgoztunk kíváncsiságból és örömmel, anélkül a teher nélkül, hogy valamikor be kell mutatnunk. Ilyen körülmények között született még két előadás, aztán az egyetem után adódott a lehetőség, hogy az Átriumban megrendezhetem a Sirályt. Nagy váltás. Már nem az osztálytársaimat és a barátaimat kellett instruálnom, hanem olyan tapasztalt színészeket, akiket többségében csak nézőként ismertem. Azt éreztem, hogy nem vagyok szabad, nem tudok annyira örömből dolgozni, mint előtte, és akkor el is gondolkodtam, kell-e ezt csinálnom. Tavaly a Katonában már nyugodtabban kezdtem munkához. Ezt Máté Gábornak is köszönhetem, mert végig éreztem a bizalmát” – hangsúlyozta a rendező.

A teljes interjú itt olvasható.