Balla Eszter: “Már nehéz volt állandóan visszamenni az időben tíz évet”

2017 január 06. péntek, 8:00

A színésznőt az Origo kérdezte.
Az Origo cikkéből:

Az Orlai Produkció Párterápia című előadásában egy olyan asszonyt alakít, aki férjével a válságba jutott házasságuk megmentésén fáradozik, de a terápiás ülés váratlan fordulatot vesz. A kérdésre, hogyan viszonyul a szerepéhez, Balla Eszter így felelt: “Nagyon jó, hogy mostanában ilyen jellegű szerepek találnak meg. Vízválasztónak bizonyult, amikor a harmadik gyerekünk születése után visszamentem dolgozni. De ez nem tudatosan, hanem sorsszerűen alakult így. Azelőtt mindig 20-25 év körüli lányokat játszottam, most pedig minden felkérésem 30 év fölötti nők szerepére szól, és ez most rendkívül jólesik.
Bevallom, már nehéz volt állandóan visszamenni az időben tíz évet! Rengeteg fiatalnaiva-szerepem volt, és kivétel nélkül mindegyiket nagyon szerettem, de már nagyobb öröm érettebb nőt alakítani. Én szeretem a koromat, és most sokkal jobban foglalkoztat ez az életkor, a harmincon túliak életének problematikája. Azt hiszem, véget ért egy korszak, de hála Istennek, egyelőre úgy tűnik, zökkenőmentesen. Van, akinek nehezebb a szerepkörváltás, akad, aki ezt színésznőként fájdalommal éli meg. Nem tudom, később hogy alakul, de én pillanatnyilag remekül állok ehhez.”

Fotó: wmn.hu

A Madách Színház Ügyes kis hazugságok című előadásában szintén olyan nőt játszik, akinek krízisben van a házassága. Balla eszter szerint abból a szempontból mindenképpen van egy érdekes párhuzam, hogy több olyan darabban is szerepel, ahol házassággal vagy párkapcsolatokkal kapcsolatos kérdések,
egy hosszú házasságban adódó konfliktusok és azok kezelése köré fonódik az egész előadás. “Próbáltam keresni a személyes érintettséget, és valóban volt miből táplálkoznom, amikor megfogalmaztam ezt a szerepet. Nem túl távoli és nagyon ismerős nekem az érzés, amikor egy nő teljesen beszűkül, mert kisbabája van, és a világ nem létezik, csak ő és a gyerek. Itt is hasonló történik: a nő ugyan próbálja az eseményeket irányítani, de közben kicsúszik minden a kezéből, és valahogy kezelni kell az ebből származó problémát” – tette hozzá.

Az interjúban Balla Eszter a Színművészetis évekről is mesélt. “Leginkább az volt a nehéz, hogy hiába volt már valamilyenfajta színpadi rutinom, még ha nem is kőszínházi, de mégiscsak 17 éves voltam. Sok lány éretten gondolkodik, és tudatos döntéseket tud hozni már ebben a korban, de nekem úgymond nem volt még agyam a Színművészetihez. Túl korán vettek fel, ebben az életkorban két-három év még rengeteget számít. Szuper volt 21 évesen elindulni a pályán, és így több munkalehetőségem adódott, de ha most járnék oda, vagy csak egy pár évvel később, akkor sokkal okosabban használnám ki a Színművészeti adta lehetőségeket. Így inkább sodródtam, sok mindenre nem figyeltem eléggé. Ezt viszont csak később ismertem fel: amíg odajártam, igazán jól éreztem magam, és nagyon vigyáztak rám. (…) Iszonyúan sok minden történt ezek alatt az évek alatt: elkezdtünk tanulni egy szakmát, 0 órától 24 óráig benn voltunk, nem ettünk, nem aludtunk, csak melóztunk, dolgoztunk. Ez nyilván teljesen szétszedi atomjaira az embert, tehát ilyen tapasztalatom is volt. Eközben viszont vidékiként kollégiumban kellett laknom, ahol rendező szakosok is laktak: sok időt töltöttünk együtt, a fejükben voltam, és elkezdtek hívni vizsgákba. Így sokkal többen láttak, mint amennyien az operett–musical szakos vizsgákon láttak volna, és így kerültem be egy nagyszerű közegbe. Ott kezdtem el például Schilling Árpáddal dolgozni, bekerültem a Krétakör produkcióiba, és ezért is alakulhatott úgy az életem, hogy a főiskola után egyből a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz kerültem, amit szintén óriási dologként éltem meg” – emlékezett Balla Eszter.

Az Origo cikkéből:

 
 

Kapcsolódó anyagok