Stohl András: “A szakmai életemben parton vagyok”

2017 január 10. kedd, 8:30

Kora tavasszal Júdást alakítja az Alföldi Róbert rendezte Passióban. Tél végén tölti be az ötvenet. Közelgő születésnapja kapcsán kérdezte a Jászai-díjas színészt a Origo. Lapszemle.

A riporter, Sztankay Ádám felvetésére, miszerint alighanem színészetén túli dolgokon múlik, hogy Jézust aligha alakíthatja már az életében, Stohl András úgy reagált: “De jó embert még igen. Amilyen például John Proctor A salemi boszorkányok-ban, amely darab Istenítélet címmel fut a Vígben. Proctor tisztességes figura, ám amikor botlik egyet, annak jól megissza a levét. Alapvetően én is jó ember vagyok, csak gyarló, és olyasmit is megteszek, amit nem kéne. Ami másokkal ugyancsak előfordul, de rólam ki is derül. Sokszor magamtól mondom el, hogy elkerüljem a félreértéseket. De hogy a felvetését se hagyjam szó nélkül: biztos, hogy a Megváltó karakterét még Alföldi Róbert sem merné rám osztani” – mondta a színész, aki azt is hozzátette, akármeddig jutott is a pályán, van benne egy állandó, zaklató bizonyítási kényszer.

Stohl András az Istenítéletben

“Szeretem a csapatot, közösséget. Annak tagjaként sosem „akad össze” a lábam, botlásaim mindig más terepen estek. Vicces fiú voltam a suliban, de része a közösségnek. A társulati lét is fontos. A színházban is mindig igyekszem alkalmazkodni, precíz vagyok a melóban (…) Az első mesterségórán betörőt alakítottam egy helyzetgyakorlatban: eljátszottam az ablakot, függönyt, páncélszekrényt. Zsámbéki Gábor (Stohl András egykori osztályfőnöke) azt mondta: remek, de őt a mutatós külsőségek nem érdeklik. Akkor elkezdtem melózni, és rájöttem: kell képesség a hivatáshoz, de a többi az meló, meló, meló” – fejtette ki Stohl András, aki éveket töltött aztán Zsámbéki társulatában, a Katonánál.

Amikor tévézni is elkezdett, direktora választás elé állította: vagy a puritán élettel járó színházi jelenlét, vagy az egyebek. Amikor anyagi megfontolásból a tévézést választotta, Zsámbéki azt mondta: “ön kívül-belül rothad”. Arról, belefér-e egy ilyen diagnózis a normál emberi viszonylatokba, Stohl András úgy felelt: “Akkor lényegében már apa-fiú viszony volt közöttünk, amelynek keserű szakaszába simán belefér. Más kérdés, hogy máig próbálom azt is bizonyítani: téves volt a diagnózisa”.

Arról, a Nemzeti után hogy illeszkedett be a Vígszínház csapatába, elmondta: “Az elején nemigen fogadtak el. De ott is igyekeztem megfelelni, alkalmazkodni. Előadásról előadásra érzékeltem is, hogy megszeretnek. Az Istenítélet kapcsán pedig egyértelmű lett: befogadtak. Szakmai életemben parton vagyok, egyéb hullámokból pedig kijutok” – szögezte le Stohl András.

A TELJES INTERJÚ ITT OLVASHATÓ.

 

 
 

Kapcsolódó anyagok