Színész lesz belőle! – Ismerjék meg Nagy Katicát

2017 január 11. szerda, 7:00

Mindig színésznő akart lenni. Négy éves volt, amikor a szülei megkérdezték, mi szeretne lenni, erre azt felelte színésznő, bár még nem is tudta pontosan mi az. Rendszeresem járt versmondó versenyekre. A gimnázium utolsó két évében átjelentkezett a Vörösmarty Gimnáziumba, drámatagozatra. Itt eljátszhatta élete első főszerepét A vágóhidak Szent Johannájában. A darabbeli monológgal vették fel a Színház- és Filmművészeti Egyetemre.

Nagy Katica / Fotó: Éder Vera

A gátlásokról:

„Sokáig nagyon gátlásos voltam. Az egyetemen sikerült sokat levetkőznöm, de nem mondom, hogy már nincsenek gátlásaim. Sokat küszködtem azzal, hogy merjem megmutatni magam. Azt hiszem második év második félévében tudtam áttörni egy nagyobb gátat magamban. Valahogy akkor tudatosult bennem, hogy ha bátor vagyok, és hagyom magam belefeledkezni a játékba ahelyett, hogy kívülről kamerázzam magam, akkor saját magamról is sokkal többet megtudhatok. Közelebb kerülhetek magamhoz. Ma már van olyan, hogy állok előadás előtt és azt érzem: na, ez most süvíteni fog. Mert érzem, hogy tele vagyok energiával, és nem érdekel, ki mit fog gondolni vagy mondani, csak azt az örömöt érzem, hogy ott vagyok a színpadon. Ezért az érzésért megéri csinálni.

 

Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Az egyetemről:

„Ez nem csak egy mesterségbeli, hanem egy emberi iskola is. Szorosan össze vagy zárva tíz másik emberrel, akiket nem te választasz ki. Meg kell tanulnod együttműködni sok nagyon különböző emberrel. Így meg tudsz ismerkedni nem csak a saját, hanem mások gyengeségeivel és erényeivel is. Megtanulod, hogyan kell kezelni a közös problémákat. Nagyon szeretem figyelni az osztálytársaimat minden pillanatban.”

Fotó: Szkárossy Zsuzsa

A színészetről:

„Már egészen kiskoromban volt bennem egy belső égés, egy tűz. Talán az önkifejezés, a kibeszélés iránti vágy miatt tetszett a színészet. Persze nem tudatosan. Aztán a gimnáziumban picit talán túlagyaltam az egészet. Megpróbáltam mindent megfogni és megfejteni. Azt hiszem, ezért is voltak megakadásaim, valahogy rágörcsöltem a dologra. Egy színésznek ismernie kell saját érzelmi eszköztárát. Ez az ismerkedés már elég korán elkezdődött, de persze nem ment azonnal önmagam feltérképezése, és az ösztöneim irányítása. Türelmetlen voltam. Most már nyugodtabb vagyok, mert látom, hogy ha lassan is, de eredményesen haladok ebben. Most már nem félek attól sem, hogy ha belenézek a tükörbe, nem feltétlenül csupa szépet fogok látni. Kényszerű kapcsolat önmagaddal. Az a csodálatos, hogy szinte a végletekig el lehet menni. Büntetlenül szerethetsz, gyűlölhetsz, akár még ölhetsz is.

Fotó: Szkárossy Zsuzsa

A próbáról:

„Nekem nagyon világos és érthető, amit Szilágyi Bálint mondani szeretne ezzel a darabbal. Könnyű követni az instrukcióit és együttműködni vele. Zsótérban is az volt a jó, hogy ha pszichológiailag szerettem volna megérteni a szerepet, ő el tudta magyarázni, hogy mit, miért csinál a karakter, miért az történik, ami. Bálint ugyanilyen.”

A szerepéről:

„Bertát játszom, egy tizenhét éves ártatlan, tiszta lányt, aki rácsodálkozik mindenre, akit még nem ért nagyobb sérülés. Korábban teljesen elutasítottam magamban ezt a szerepkört. Nem hittem el, hogy egy ilyen feladatot meg tudok csinálni. Most már tudom, hogy képes vagyok rá. Az előző félévben egy nagyon más típusú nőt kellett megformálnom az Élnek mint a disznókban. Kicsit olyan, mint az Ingolstadtiban Alma. Azt nagyon szerettem, és már az első pillanatban meg tudtam fogni. Bertával nehezebben ismerkedtem meg. De megértettem, milyen sokat lehet tanulni egy olyan szerepen, amit lehet, hogy először belülről elutasítanál. Idővel részeddé válik, természetesek lesznek számodra olyan emberi tulajdonságok, amiket előtte nem igazán értettél, magadtól nagyon távolinak éreztél.”

Fotó: Szkárossy Zsuzsa

A jövőről:

„Sok új dolgot szeretnék kipróbálni, rengeteget akarok tanulni, hogy minél többet tudjak. Több és gazdagabb ember szeretnék lenni. Az ember személyisége folyamatosan változik, így önmagáról mindig megtudhat új dolgokat. Nem beszélve arról, hogy ezt a szakmát soha sem lehet eléggé megtanulni. Szívesen utaznék mindenhova, ahol tanulni lehet. Annyi ország van a világon és mindenhol picit más a színház. Engem minden érdekel.”

Spilák Klára

Színház.org

 
 

Kapcsolódó anyagok