Bálint András: “Minőségi művészszínházat terveztem Budapest közepén”

2017 január 13. péntek, 7:32
Bálint András Veszprémbenl rendezi a My Fair Ladyt, többek között erről is kérdezte a 168 Óra.

A 168 óra cikkéből:

“Huszonöt évvel ezelőtt játszottam a Radnóti Színházban Higgins professzort, Kerekes Éva volt Liza Doolittle. Néhány évvel ezelőtt viszont Pickering ezredes voltam, Szervét Tibor és Petrik Andrea mellett. Amikor megkaptam ezt a felkérést, nem sokat haboztam. Noha nem vagyok ‘zenés’ rendező, jól ismerem és nagyon szeretem az eredetit. Igazából ez ugyanaz a darab, csak vannak benne csodálatos számok és egy kicsit megváltozott a vége. Kevésbé fanyar, kevésbé gonosz, mint Shaw, de én igyekszem az ő szellemét megőrizni” – mesélte Bálint András veszprémi rendezése kapcsán.

Fotó: Dömölky Dániel

 Egy éve, hogy leköszönt a Radnóti Színház igazgatói tisztségéről. A kérdése, milyen érzésekkel tekint vissza az elmúlt három évtizedre, Bálint András így felelt: “Úgy érzem, hogy azokat a célkitűzéseket, amelyeket az 1985-ös pályázatomban leírtam, megvalósítottam: egy minőségi művészszínházat terveztem Budapest közepén, hagyományos, polgári értékrenddel. Akkor a ‘polgári’ kifejezést még nem használtuk, ‘értelmiségi kamaraszínháznak’ neveztem. Benne volt ebben a harminc évben a magyar irodalom iránti elkötelezettségem, de a kísérletezés is. Mindig hívtam fiatal, tehetséges embereket, írókat, rendezőket. Zsótér Sándor például nálam kezdte Budapesten rendezői pályáját.”

Bálint András elmondta, e harminc év alatt több mint 150 bemutatót és számos irodalmi estet tartottak. “Hogy volt-e valami vezérfonal, nem tudom. Valószínűleg az én ízlésem, kíváncsiságom és érdeklődésem. Engem egyaránt érdekel Euripidész, Dosztojevszkij, Móricz, Ibsen, George Tábori, Molnár Ferenc… A világ drámairodalmát jelenítettük meg hat és fél méter széles színpadon, amelynek közepén ott van az a legendás oszlop. Ez alapvetően ‘kukucskaszínház’ 230 férőhellyel, és a negyedik fala a függöny. A tér bizonyos értelemben korlátokat jelentett, de ezeket is nagyon gyakran áthágtuk. Zsótér például rendezett egy Athéni Timónt úgy, hogy az előcsarnokban kezdődött a darab és a ruhatári pultokon játszottunk. Amikor az utolsó Radnóti-estemet csináltam, befedtük a nézőteret, és a nézők körbeültek. Ugyanezt megismételtük Ingmar Bergman Rítusánál. Valóságos istenkísértés volt Babel Alkony című darabja, rengeteg szereplővel, zenekarral a színpadon, Cserhalmi Gyurival a középpontban. Én is játszottam benne, Valló Péter rendezte, ez volt az egyik kedvenc előadásom” – számolt be a Radnóti Színház egykori igazgatója.
A teljes interjú a 168 Órában olvasható.