Fesztbaum Béla: “Személyessé kell tenni az ügyeinket”

2017 január 13. péntek, 13:19

Molnár Ferenc-estje, a “Szülőfalum, Pest” kapcsán mesélt a Vígszínház tagja.

A Színházhatás cikkéből:

“Itt nem valamiféle múltba révedő nosztalgiáról vagy múltba vágyódásról beszélünk. Azt az örömöt fedezem fel benne, hogy nagyon hatékonyan, személyesen és szenvedélyesen tudok fogalmazni a korszak anyagain keresztül. Könnyen, vagy legalábbis könnyebben tudok odaállni a gondolatok mögé, amelyeket ezek az alkotók magukénak vallottak. Az egyik legfontosabb dolog az előadó-művészetben és az életben is, hogy az ember személyessé tudja tenni azt az ügyet, amivel éppen foglalkozik. Számomra vonzóak a kor műfajai, például az akkor kialakuló, saját különleges magyar formáját megtaláló kabaré. Kosztolányi és Molnár is dolgozott kabaréban, Molnár rendezett és igazgatott is. Vonzanak a korszak színdarabjai is, illetve az a fajta elegáns precizitás, amivel a saját ügyeiket kezelték; ez az, amit mindenképpen követendőnek tartok” – mesélte Fesztbaum Béla.

fesztbaum

Fotó: Gál Bereniké

A színész elárulta, nagyon szereti a korszak alkotóiban, hogy érthetően írnak, nagyközönségnek szólnak az irodalmi és színházi ambícióik is. “Ha én értem őket, akkor nagy valószínűséggel át tudom adni őket, úgy, hogy a közönség is megértse. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy egyszerűsítenének, vagy ne lennének nyitottak egy emelkedettebb, differenciáltabb gondolkodásra. Azon a nyelven szólalnak meg, ami manapság is nagyon érthető, talán bizonyos szempontból érthetőbb, mint egy kortárs megszólalás. Eddig könnyebben találtam meg a hangot ezekkel az alkotókkal, mint a kortárs anyagokkal, amiket egyébként szintúgy figyelek” – tette hozzá.

“Molnár a vígjátékaiban a magánélet látszatairól és hazugságairól beszél, erre építi dramaturgiájának alapját, ez szervezi a bonyodalmat, ebből bomlanak ki a vígjátéki helyzetek. Számomra az teszi különlegesség és figyelemreméltóvá, hogy ő ugyanilyen nyitott és érzékeny volt társadalmi és közéleti szintű problémákra is. A monarchia első évtizedeiben, ebben a fejlődő és felnövő világvárosban egyszerre viharos és rohamos a fejlődés: gyorsan élnek, gyorsan szeretnek, gyorsan alakul ki a lüktető nagyváros. Sok a társadalmi feszültség, egyenlőtlenség. A közélet és a nagypolitika kisemberre gyakorolt, nem feltétlenül pozitív hatásai épp annyira jelen vannak, mint a látványos fejlődés. A díszes, felnövő város kellékei mögött sok ellentmondás és feszültség húzódik meg. Úgy érzem, Molnár nagyon éles szemmel hatol ezen jelenségek mögé és próbálja őket fölfejteni. Külön érdekes, hogy ő nemcsak újságíró, hanem színházi ember is. Azzal is játszom ebben az előadásban, hogy ez a színházi ember hogyan ír újságot, és az újságírás hogy találkozik a színházzal” – avatott be a Vígszínház művésze.

A teljes interjú itt található.

 
 

Kapcsolódó anyagok