“A bábod te vagy” – Spiegl Anna válaszolt

2017 január 16. hétfő, 7:35

A Budapest Bábszínház társulatának tagját a Szimpatika.hu kérdezte.

Spiegl Anna 2013-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Már 2011/2012-től a Budapest Bábszínházban játszott, s mindössze négy év alatt begyűjtött két pályakezdőknek járó díjat (Gundel-díj; Soós Imre-díj) és két jelölést.

Kabaré / Fotó: Éder Vera

A szimpatika.hu cikkéből:

Arra a kérdésre, hol kezdődik és hol ér véget ma a bábműfaj, Spiegl Anna így felelt: “Én is szoktam ezen gondolkodni. Most láttam Kecskeméten egy ‘bábelőadást’, abban egy darab báb volt: az aranyhal. Ha beül rá egy gyerek, hogy bábokat lásson, na, ott nincsenek. Nálunk a Csillagszemű juhász szintén élőszereplős, két nagy bábjelenettel (a vérsünös meg a medvés), de a színészek báb- vagy rajzfilmfigura-szerűen viselkednek, és a díszlettel való játék, a jelmez is bábszínházba való. A nem realista színjátszás különböző formái illenek a bábszínházhoz, mert itt legyőzhetők bizonyos fizikai korlátok, ami, ugye a mesében külön praktikus. Lásd vérsünök, medvék.”

A csillagszemű juhász

“A lényeg a bábos gondolkodás. Hogy ha szomorú vagyok, nem leülök és sírok, hanem beúszik fölém egy kartonfelhő, és elkezd esni az eső. Külön izgalmas, hogy egy előadásban valaki miért báb vagy nem báb, mozgatják-e őket, látszanak-e a mozgatók… Ebben rengeteg a lehetőség. A Semmi című darabban pl. bábokkal kezdünk játszani, de minden szereplőt ér egy bizonyos trauma – akkor ember lesz. Nagyon működik. Van gyerekelőadásunk, ahol minden bábmozgató színész látszik. Amikor a közönség hátrajöhetett megnézni, hogyan működik, sok gyerek akkor szembesült a mozgatók jelenlétével – holott végig látszottak!” – mesélte Spiegl Anna.

Semmi

Az interjúban azt is elárulta, miért lett bábszínész. “Kecskeméten, még középiskolásként jártam diákszínjátszó körbe, imádtam, de fel sem merült bennem, hogy színész lehetek. Nevezhetjük önbizalomhiánynak, bár nem jó szó. Azt képzeltem, a színészek annyira más lények, hogy az ő világuk külön világ, én meg normális ember vagyok. (Aztán rájöttem, hogy dehogyis mások.) Féltem. A bábszínháztól meg nem. (…) A bábod te vagy. Meg tudod mutatni, mi van benned, anélkül, hogy nagyon kitennéd magad. Volt bennem exhibicionizmus, de nagyon lenyomva. Diákszínjátszó társaim már színésznek készültek, én meg csak szórakoztam. Fogalmam sem volt, mi legyek. Gimiben az irodalom érdekelt, a rajz meg a zene, viszont egyikben sem voltam kiugróan tehetséges. Szegedre mentem esztétika szakra, de elveszettnek éreztem magam: hiányzott a színjátszás, a barátaim, akik mind színjátszósok voltak. Rájöttem, hogy csak a színházon keresztül történnek velem a fontos dolgok. A szegedi ismerőseimmel csak iszogatni tudtam esténként, én meg arra vágytam volna, hogy együtt hozzunk létre valamit. Pánikba estem. Ezért mertem felvételizni: előre menekültem” – mondta Spiegl Anna.

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok