Schmied Zoltán: “A komédia titka az, hogy véresen komolyan kell felfogni”

2017 január 29. vasárnap, 8:16

Évek óta egyik vezető színésze a Centrálnak, a teátrum kilenc darabjában szerepel. Nemrégiben vehette át a társulat tagjai által titkosan megszavazott Plomba Díjat. Schmied Zoltánt a Doinüszosz Magazin kérdezte.

A Dionüszosz Magazin cikkéből:

Sokszor dolgozott már együtt Puskás Tamással, a Centrál Színház igazgatójával. A kérdésre, hogy mi jellemzi a direktor rendezői stílusát, Schmied Zoltán így felelt: “Nem könnyű a válasz, mert ma már szinte természetes, hogy együtt dolgozunk. De talán azért megy annyira a közös munka, mert nyitottak vagyunk egymás gondolataira, magyarul nagyon sokszor vagyunk egy hullámhosszon. De hogy a kérdésedre válaszoljak: Tamás előadásaiban a szituációk mindig hajszálpontosan kidolgozottak, ráadásul színészcentrikus rendező, mert mindig vevő az ötleteinkre a próbafolyamat egy bizonyos pontjáig. De természetesen a végén mindig ő dönt egyik vagy másik változat mellett.”

Fotó: Centrál Színház

Arra a kérdésre, hogy a drámaian éles helyzetek vagy a vígjátéki szerepek állnak közelebb hozzá, a színész elmondta, ezt nem tudja eldönteni egyértelműen, mert az aktuális társulattól nagyban függ, hogy az ember mit játszik. Igazából az az optimális, ha a dráma és a humor egyszerre, egy időben van jelen, de ez aránylag kevésszer sikerül. “Nagyon szeretem a humort a színpadon, mert a legdrámaibb helyzetet is feloldhatja, és egészen más perspektívából láttathatja a sztori egészét. A komédia titka éppen az, hogy véresen komolyan kell felfogni, hiszen attól még humorosabb lesz, és a nézők még jobban élvezik” – tette hozzá.

Schmied Zoltán 2004 és 2009 között a Nemzeti Színház tagja volt. Az interjúban azt is elárulta, mennyiben más a Centrál Színház társulata. “A Nemzeti már a méreteiből is adódóan jobban hasonlított számomra az üzemszerű működéshez, mennyiségileg és minőségileg is nagy társulat volt. Többszínű színház, sokféle hangulatú előadással, ráadásul mindig az érdeklődés előterében voltunk. De ez az érdeklődés nem mindig volt esztétikai jellegű, inkább társadalmi, rosszabb esetben politikai színezetet öltött. A Centrál jóval kisebb, és éppen ezért sok a vendégművészünk, de ezzel együtt mégis családiasabb, valahogy közelebb van mindenki mindenkihez, ráadásul nagyszerű kollégákkal dolgozhatok.”

A teljes interjú itt olvasható.