Haumann Péter: “Hiszem, hogy a szünetnek ereje és értéke van”

2017 február 07. kedd, 7:42

A színészet legértékesebb részének a csend lélektanát tartom – mondta a Vasárnap Reggelnek adott interjújában Haumann Péter. 

22 év után tavaly végleg eljött a Katona József Színházból, most A fösvény című darabban tér vissza; lányával és fiával fog együtt játszani a Pesti Magyar Színházban. A kérdésre, hiányzott-e a színpad, Haumann Péter így válaszolt: “Élvezem a munkát, egy pillanatra sem fáradok el. Végre egy olyan feladat, amit igazán szívből és szívesen csinálok. (…) Tudja, a legmélyebb titkok egyike: az idő megérzése. Mindennek megvan a maga ideje. Kell tudni szünetet tartani. Gondolja el, életemben először a nyár végén nem kellett bemennem a társulati ülésre, elutazhattam a tengerre. Feltöltött ez a szabadság. Eperjes Károly volt az ötletgazda, ő keresett meg, hogy mi lenne, ha A fösvény című darabot a két gyermekemmel, Petrával és Mátéval játszanánk el. Úgy gondoltam, ez egy kiváló alkalom arra, hogy végre mi hárman egy színpadon lehessünk. Külön-külön már dolgoztam velük, a fiammal legutóbb egy nagyjátékfilmben, az Emeletben, a lányommal meg évekkel ezelőtt A velencei kalmárban fogtuk egymás kezét. Rögtön éreztem ennek a hármas felállásnak az egyediségét, különlegességét. A folytonosságot egyébként is fontosnak tartom. Ilyenkor apám jut eszembe, aki szeretett volna színész lenni. Rákosi Szidi színiiskolájába járt, de nem bírta fizetni. Ezt mindaddig titkolta előttem, amíg nem látta a sikereimet. Aztán kinyitotta azt a titokzatos ládafiát, amelyben a régi plakátjait őrizgette. Soha nem felejtem el azt a pillanatot” – számolt be a nemzet színésze.

Haumann Petra, Haumann Péter, Haumann Máté

Arról, milyen érzés a gyerekeivel együtt próbálni, elmondta: “Ha a színpadon vagyunk, akkor Petra nem a lányom és Máté nem a fiam. Kollégák vagyunk, kizárólag három színészről van szó. A gondolataimat soha nem erőltetem rájuk, nem adok nekik tanácsokat. Inkább csak ötleteket mondok. A színészet különben is egy nagyon finom, törékeny szakma, nem lehet csupán egy általam jónak tartott séma szerint működni. Mindkettejüknél egész fiatalon megmutatkozott a szereplés iránti vágy, és amikor jelentkeztek a főiskolára, akkor sem adtam nekik semmilyen atyai tanácsot. Tudtam, kitapossák maguknak a saját útjukat”.

Haumann Péter arról is beszél, hány szituációt tud felidézni a pályájáról, amivel elégedett. “Emlékezetes volt az Állítsátok meg Arturo Uit címszerepe, a Sok hűhó semmiért Benedekje, a Hamlet Claudiusa és a Szókratész védőbeszéde, amit 29 évesen adtam elő és gyakorlatilag végigkísérte a pályámat. A színészet legértékesebb részének a csend lélektanát tartom. Én hiszem, hogy a szünetnek ereje és értéke van, és ez a szünet csak akkor él, ha aznap jó vagyok, felkészült, kondicionált. A nézőben pedig megmaradhat egy-egy ilyen katartikus színházi élmény emléke, a tudata mélyén nyomot hagyhat, és ettől talán változhat is. Erről jut eszembe, múltkor megállított egy férfi az utcán, közben rám mutatott az ujjával. “Ne segítsen! Várjon, tudom ki maga. Hogy is hívják?” “Haumann!”- feleltem. “Jaj, tudtam! Nagyon szeretjük magát a feleségemmel, mindig mondom neki, hogy jöjjön be a konyhából mert itt a Haumann. Múltkor is bejött valami ajtón, és sírtam a röhögéstől.” “De miben látott?” – kérdeztem. “Várjon, azt már nem tudom. De ahogy megállt!” Ha több nem is, de ennyi szerintem megmaradt belőlem ebben az emberben. Ennyi marad egy színészből” – fejtette ki Haumann Péter.

A teljes interjú a Vasárnap reggelben olvasható.