“A színház mindig is közel volt a költészethez” – Mácsai Pál válaszolt

2017 február 08. szerda, 10:02

Az Anyám tyúkja 2-ben a magyar irodalom klasszikussá vált költeményei hangzanak el. Az Örkény Színház igazgatóját a Magyar Hírlap kérdezte.

A Magyar Hírlap cikkéből:

A magyar irodalom „kötelező” verseit ismét rendhagyó módon mutatja be az Örkény Színház Anyám tyúkja 2 című előadása. A nagy sikerű első rész folytatásában hosszabb versekkel, több zenével és közéletiséggel találkoznak a nézők.

“Először sok időt kell tölteni egy–egy szöveggel, hogy ne a patinát, a reflexből ismertet, hanem magát a verset lássuk, olyan frissen, mintha ma írták volna. Az Anyám tyúkja első részének bemutatója után közönségtalálkozót tartottunk, ahol megkérdeztük a nézőktől, miért tetszik nekik. Azt mondták, leginkább azért, mert ‘más’, mint a megszokott. Ez a más sem más, mint az a rég ismert közelítés, hogy versmondáskor a színész a költő, és ezek tulajdonképpen monológok. Az is fontos színházi hatás, hogy mivel ezek a versek benne vannak a fülekben, a közös emlékezetben, a friss olvasat összeütközik a régi reflexekkel, és nagyobbat lobban, néha provokál. A szerkezetben is van színháziasság, párbeszédszerűség” – mondta Mácsai Pál.

Mácsai Pál az Anyám tyúkja 2-ben (Örkény Színház) Fotó: Gordon Eszter

A direktor hangsúlyozta, nem „új” jelentést keresnek, hanem az eredetit. “Azt fedte el a modorosság, a felületes olvasatok, maga az idő. Az eredeti költői szándék hat ma is frissen. Ilyen előadás előkészítéséhez elengedhetetlen, hogy a költők életútját is ismerjük, a költészetük csomópontjait így lehet felismerni. Az sem árt, ha ismerjük akár a beszédhangjukat vagy mások leírásait arról, ahogy a saját verseiket mondták. Természetesen a célunk úgy mondani el a verseket, hogy a jelenkor is bennük legyen. De ez magától történik, ha jól értjük a szöveget. Egyébként nem elsődlegesen oktatási dolog ez, az Anyám tyúkja 2 egyenesen tizenhat éven felülieknek ajánlott előadás, de ha sok iskolás jön, nem bánjuk” – tette hozzá.

“A színház mindig is közel volt a költészethez, egylényegű vele, az első leírt színházi szövegek is mind verses szövegek, és ez így is maradt évezredeken keresztül. Esetleg egy darabon belül váltakozott a vers a prózával, de a tisztán prózai színművek megjelenése nagyon új jelenség, talán néhány száz éves. A kortárs költőket azért kértem fel arra, hogy írjanak nekünk, mert lelkiismeret-furdalásom volt, amiért csak a múlt szövegeivel foglalkozunk. Minden szöveg kortárs volt egyszer, de a mai szöveg jobban szól rólunk és nekünk. Ez látszik is az Élő költők társasága videóinak internetes számain. Jóval egymillió fölött van a nézettsége, és szíven ütött minket, hogy félmillió azok száma, akik biztosan megnéztek legalább egy verset. Sokunk számára a nyelv a legfontosabb identitásképző, és ma is páratlanul sokat ad és jelent a magyar líra” – vallja Mácsai Pál.

A teljes interjú itt olvasható.