“Ez egy hosszú, sok buktatóval teli pálya” – Vidnyánszky Attila a színészképzésről

2017 február 10. péntek, 8:38

A rendező a Kaposvári Egyetemen folyó színészképzésről mesélt az Origónak.

Az Origo cikkéből:

“A kaposvári képzés egyik legfontosabb eleme, kuriozitása, hogy minden induló osztályt már az első évben ‘összekötünk’ egy-egy vidéki színházzal, harmadéven pedig a Nemzeti Színházzal. Így az oktatás több mint fele a kaposvári színházi intézet falain kívül valósul meg. Együttműködünk a kecskeméti, a székesfehérvári, a debreceni, a veszprémi színházzal annak érdekében, hogy a diákok a színészi munkát a mindennapi működésben minél hamarabb megtapasztalhassák” – számolt be az intézmény művészeti rektorhelyettese.

Vidnyánszky Attila (fotó: Eöri Szabó Zsolt)

A képzés további fejlesztéséről szólva kiemelte, szorosabbra fűzik a kapcsolatot a pedagógiai karral annak érdekében, hogy a színészosztályok hallgatói drámapedagógiai képzésben is részesüljenek. “Nemcsak azért, hogy ezzel is nagyobb rálátásuk lesz a saját szakmájukra, hanem azért is, hogy – hivatalosan fogalmazva – növeljük a munkaerőpiaci esélyeiket. Lassan megteremtődik annak a feltétele is, hogy úgynevezett komplex osztályokat indítsunk. Ez azt jelenti, hogy a leendő rendezők, dramaturgok, díszlet- és jelmeztervezők és színészek együtt tanulhatnak. Ez Magyarországon újdonság lesz, ám máshol, például Oroszországban vagy Franciaországban jól bevált gyakorlat. Fontos, hogy olyan fiatal művészek kerüljenek ki az iskolából, akik jó szakemberek a maguk területén, de komplex látásmóddal is rendelkeznek” – tette hozzá.

Vidnyánszky Attila elmondta, a fiatalok meglehetősen zavaros álmokkal és elképzelésekkel érkeznek a felvételikre, úgyhogy “ezt is helyre kell tenni már az elején”. Úgy véli, később éppen azért hagyják el sokan a pályát, mert nem szembesülnek időben a valósággal. “Ha valakiben nincs meg az elkötelezettség, a rajongás, a szenvedély a színház iránt, ami egyben egy életforma is, akkor nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tudja végigcsinálni. Minden este ki kell állnia a színpadra a színésznek, és meg kell mutatni a lelkét, bele kell bújni egy szerepbe, ki kell tárulkozni – akármi is történt aznap. Ez nagyon nehéz feladat. És nemcsak játszani kell este, hanem napközben próbák is folynak. A családoktól is rendkívüli áldozatot követel mindez” – hangsúlyozta.

A kérdésre, hogy mi kell ahhoz, hogy egy diplomás színészből megbecsült, jó színész legyen, a Nemzeti direktora így felelt: “Ez egy hosszú, sok buktatóval teli pálya. Ezzel persze nem akarok elriasztani senkit, csak hangsúlyozni szeretném, hogy minden sikerért nagyon meg kell küzdeni. Az biztos, hogy a színész varázslatos világban éli az életét, egy semmihez sem hasonlítható sziget lakója. Egy jó társulatban pedig közös, nagy szenvedéllyé válhat a munka. Azok a színészek, akik velem együtt jöttek Beregszászról, mind kiváló, élvonalbeli művészekké váltak. Sok mindent tudnak az alázatról, és arról, hogy ez egy szolgálat. Ez talán az egyik legfontosabb, és ezt szeretném a tanítványaim szívébe is ültetni.”

A teljes interjú itt olvasható.