Mészáros Piroska: “Szeretnék egy alkotói közösséghez tartozni”

2017 február 10. péntek, 7:48

Amióta elszerződött a Nemzetiből, függetlenként dolgozik, nemzedéke egyik legkarakteresebb színésznője. Mészáros Piroskát kérdezte a Magyar Narancs. Lapszemle.

A kérdésre, milyen érzés volt a Nemzetiben betörni a pályára, úgy válaszolt: “Amikor befejeztem a főiskolát, valami kirobbanást éreztem, hogy nincs több kötöttség és megfelelés, ennek vége. Pedig tulajdonképen soha nem lesz vége, csak kicsit változik, hogy milyen keretek közt játszunk. Időben kell érkezni a próbára, meg kell tanulni egy előadást végigcsinálni, és így tovább. Fontos a szakmai felelősség, és ma már nagy kincsnek látom, hogy erre a Nemzeti felkészített. Tele volt a társulat jó színészekkel, lépést kellett tartani velük. Alföldi összehívta a fiatalokat, akiket leszerződtetett, és mondta, hogy ő olyanokat akar, akik harapnak. Nagyon tetszett ez az indítás, de nem volt könnyű. Visszanézve az akkori lányra, sok büszkeség volt bennem, önfejűség…” – vallotta a színésznő.

Mészáros Piroska / Csehov: Három nővér / A Nemzeti Színházban

Miután nem hosszabította meg a szerződését Vidnyánszky Attila, játszott a Krétakörrel, a Katonában, Budaörsön, a Jurányiban, de utána hirtelen nem jött semmi. “Tavaly például kocsmatúrákat meg városnézéseket vezettem külföldieknek, és egy rövidfilmfesztiválon dolgoztam Szófiában a European Voluntary Service egyik programjában. (…) Szeretnék egy alkotói közösséghez tartozni. A Nemzeti után nagyon élveztem a szabadságot. Most megint azt érzem, hogy valami lezárul, és szívesen mennék társulathoz. Hiányzik, hogy volt egy öltözőm, súgó, műszak, ezek olyan nehézségeket vesznek le a színész válláról, ami lehetővé teszi, hogy csak a saját munkájára kelljen figyelnie. Szeretem a színházi közeget, mindannyian formáljuk egymást, és hatással vagyunk egymásra” – fejtette ki Mészáros Piroska.

Arról, megfordult-e a fejében, hogy külföldön próbáljon szerencsét, azt válaszolta: “Hiszek abban, hogy a színészet önkifejezés, és félek, hogy hosszú távon nem tudnék olyan felszabadultan játszani idegen nyelven, mint magyarul. De persze nagy kihívás lenne, egy-egy munkára szívesen kimennék. (…) Szeretem a külföldieket, az idegen kultúrákat, olyan jó lenne képesnek lenni mindenkit megérteni és beszélni velük. Egyébként a szerepeimben is foglalkoztatnak a kommunikációs és érzelmi nehézségek. A mai világban hajlamosak vagyunk elbagatellizálni annak a fontosságát, hogy hogyan kell kifejezni a gondolatainkat, az érzelmeinket egymás felé. Sok színdarab mutatja be azt a lavinát, amit egy-egy ilyen helyzet elindít. Megfeledkezünk arról, hogy amit mondunk vagy nem mondunk, annak sokdimenziós hatása van a másik emberre. Ez a szemtől szembe történő akció-reakció érdekel a színházban is”.

A teljes interjút itt olvashatja.