Hámori Gabriella: “Valami különös rokonságot éreztem Gyarmati Fannival”

2017 február 12. vasárnap, 11:02

Gyarmati Fanni 1935 és 1946 között írt naplójának megjelenése után Hámori Gabriellában megfogalmazódott, hogy szeretne belőle előadást csinálni. A színésznőt a Mandiner kérdezte.

A Mandiner cikkéből:

A FILC (Fischer Iván Lakásszínháza) saját produkcióját először 2015. december 15-én láthatta a közönség Seres Tamás szerkesztésében és rendezésében. A darab azóta több, mint 50 teltházas előadást élt meg, bemutatták több fesztiválon és játszóhelyen. Február 6-án este a Várkert Bazárban láthatta a közönség, a Várkert Irodalom sorozat harmadik előadásaként.

Hámori Gabriella (fotó: Földházi Árpád/Mandiner)

“Valami különös rokonságot éreztem Gyarmati Fannival miközben olvastam őt, illetve egyszerre megdöbbentett és lenyűgözött mindaz, ami a Radnóti házaspárral történt. A történelmi események részletes leírása, a kor irodalompolitikai közegének Fanni szemszögéből való bemutatása gondolkodásra késztettek. Egyre fontosabbnak éreztem ezt a kordokumentumot, nem tudtam tőle szabadulni, pedig akkor még nem is olvastam olyan figyelmesen, mint másodjára. Nagyon hiszek ebben a naplóban, felbecsülhetetlen kordokumentum, az előadásokon pedig tisztán érezhető mennyire fontos az embereknek az a sok minden, amiről szó van benne: szerelem, család, megélhetés, kultúra, politika, identitáskeresés, vészkorszak, zsidóság, kereszténység, halál. Mindez a mindennapok részleteivel együtt bonyolult rendszert képez” – fejtette ki Hámori Gabriella.

A színésznő hangsúlyozta, ez számára nem egy eljátszandó szerep. “A napló nem szerkesztett és kidolgozott szöveg, hanem élő anyag. Az a legnagyobb ereje, hogy az egyik legnagyobb magyar költő életét olvashatjuk a felsége feljegyzésein keresztül. Ezekben a feljegyzésekben pedig mindig jelen van az aznapi események hatása, a kor, az idegrendszerek állapota. 1935-ös az első bejegyzés, és Gyarmati Fanni tizenegy éven át precízen beszámol mindenről, az évek során pedig egyre letisztultabbá válik a stílusa. A naplóban 1946 az utolsó évszám, addigra egy írónőt olvashatunk, aki megtalálta a saját hangját. Amikor a két kötet megjelent, az érdeklődők, az olvasók tisztában voltak vele, hogy amibe végre bepillanthatnak az egy leplezetlenül nyers és őszinte dokumentum. Mikor elolvastam a naplót, azt éreztem, hogy értem ezt a nőt, és nem tudom elengedni, szeretnék még több időt tölteni a világában. Tökéletesen értem a mindennapi küzdelmeit, az önmagával való vívódásait” – mondta Hámori Gabriella.

A teljes interjú itt olvasható.