Kubik Anna: “Azért játszom, hogy hitet adjak”

2017 február 15. szerda, 8:35

A nemrég 60. születésnapját ünneplő Kossuth-díjas színművészt a HajduPress kérdezte.

A hajdupress.hu cikkéből:

“Úgy kerültem a Nemzetibe, hogy egy hiányzó generációt próbáltunk ott jó néhányan pótolni, illetve betölteni, s ‘hiánypótlóként’ a magyar és világirodalom legszebb szerepeit azonnal meg is kaptam: Júliát, Melindát, Tündét. Ráadásul Vámos Lászlónak itt az volt az elve, hogy teher alatt nő a pálma, ezért rakta is ránk sorban a nehezebbnél nehezebb feladatokat. S jött az Advent a Hargitán, amelynek minden előadása tüntetéssé nemesedett: hisz végre meg merte mutatni, ki merte mondani, hogy határainkon túl is élnek magyarok. Tehát abban az időben valóban volt társadalmi küldetése is a színháznak, amit, sajnos, ma már nem érzek, mert a kereskedelmi média és a politika túlzott jelenléte, minden szférába való betolakodása teljesen más irányba vitte világunkat” – mesélte Kubik Anna.

Kubik Anna

A színésznő elmondta, próbálja távol tartani magát a bulvárvilágtól, vagy olyan műsoroktól, ahol leginkább magáról kellene beszélnie, mert ezek nem érdeklik. Úgy érzi, valahol ez a magatartás őt igazolja. Érez némi tiszteletet emiatt, talán, mert nem „használódott el” a bulvármédiának „köszönhetően”.

Kubik Anna azt is elárulta, miért nem szereti a szövegtanulást. “Amíg nincs pontról pontra a fejemben, az az időszak rettenetesen aggasztó számomra, borzasztóan idegesít. Szeretnék haladni, de nem tudok, mert még nem állt össze a fejemben a kép. Az egészet úgy képzelem el, mint egy nyomozati anyagot: ki kell nyomozni, hogy az illető, akit megpróbálok felvázolni, hogyan jár, hogyan öltözködik, gondolkodik, beszél, reagál, s ez a teljes szöveg birtoklása nélkül nehezen megy. Százharminc körüli az eddig eljátszott szerepeim száma, s egyik szövegkönyvem se volt kevesebb hetven-nyolcvan oldalnál, sőt, volt olyan, ami száznegyven oldalas volt. De nem a mennyiség miatt nem szeretem ezt a fázisát a munkámnak, hanem az említett ok miatt… Addig például a próbán se tudok jó lenni, s ez ingerültté tesz. De egyébként nagyon szeretem az anyanyelvemet, boldoggá tesz naponta, hogy ezen a gyönyörű és bonyolult nyelven játszhatok. Most rendkívüli öröm számomra, hogy az M5 csatornán Pölcz Ádám nyelvésszel minden héten alkalmunk van egy rövid nyelvművelő műsorral jelentkezni, ahol azt ‘játszom’, hogy egy-egy nyelvi problémával nem tudok mit kezdeni, s ezért azt a nyelvész elmagyarázza, helyre teszi. Szerencsére népszerű, egyre népszerűbb ez a sorozatunk” – számolt be a Csokonai Színház tagja.

A színésznő hozzátette: “Mindenféle ki- és elfáradás ellenére nagyon szép hivatás ez. Ezzel kapcsolatban mindig Ady Endre egyik verse jut eszembe, a Jóság síró vágya: „Még az álmokat se hazudni, / Mégis víg hitet adni másnak, / Kisérő sírást a sírásnak.” Úgy gondolom, ez a pár sor mindent összefoglal a pályámról: azért csinálom, hogy hitet adjak, vidámságot, erőt, vagy épp megríkassak valakit egy olyan pillanatban, amikor sírnia kellene, de magától nem tud”.

A teljes interjú itt olvasható.