“Most vagy soha!” – Oberfrank Pál a Veszprémi Kulturális Negyedről

2017 február 17. péntek, 12:09

A Veszprémi Petőfi Színház igazgatója a Pesti Srácoknak mesélt.

A pestisracok.hu cikkéből:

“Amikor hallottam Veszprém kulturális felújítási terveiről, amelyek sorában megújult a Kossuth utca, megépült a Hangvilla, akkor gondoltam arra, hogy a Petőfi Színház és környezete ezek folytatásában egy kulturális negyed lehet. Veszprém kulturális központjának a szíve a színház, melynek felújítása önmagában annyira drága, hogy csak akkor valósítható meg, ha van mögötte kormányzati elhatározás. Szerencsére úgy alakult, hogy Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár meghirdette a vidéki színházak felújítási programjának folytatását, amelynek első két állomása Debrecen és Kaposvár, mi pedig bekerültünk harmadiknak. Ezért nem keveset kellett küzdeni, egyeztetni, de megkaptuk a lehetőséget. Ehhez kapcsolódik a Modern Városok Program. A jelenlegi hármas szándék, vagyis a színház felújítása, a kulturális negyed beruházás második üteme, illetve a Modern Városok Program annyira egybe vág, hogy azt éreztem: vagy most, vagy soha!” – jelentette ki Oberfrank Pál.

Oberfrank Pál (fotó: Mészáros Péter/Pesti Srácok)

A Veszprémi Petőfi Színház direktora elmondta, a fenntartó, vagyis az önkormányzat szándéka is az, hogy visszaállítsa a Színházkertet valamilyen élhető formában, olyan kulturális parkká, amely az európai nagyvárosokra jellemző. Ehhez ritkítani kell a növényzetet, elvinni a tájidegen növényeket. Egységes kulturális park lesz így a Színházkert, a Kálvária domb, az Erzsébet liget és az Erzsébet sétány.

“Ennek az elképzelt parknak most útjában van a színházhoz 1984-85-ben hozzáépített úgynevezett lepényépület. Ez az üzemépület bár meglehetősen csúnya, a funkcióját kiszolgálja. Itt kaptak helyet az irodák mellett az öltözők, a fodrásztárak, a műhelyek, a kelléktár. Innen tápláljuk be a föld alatt a díszleteket. Amikor Medgyaszay István megtervezte ezt a színházat, egy többfunkciós épületet kellett terveznie, amely egyszerre színház, bálterem, mozi és közösségi tér. Ennek alapján a méretei sem nagyok. Önmagában a színház főépületét a teátrum már nagyon régen kinőtte, vagyis külön kiszolgáló épületre mindenképpen szüksége van. A tervek szerint az építkezéssel a belváros felé indulunk. A Hungária étterem feletti rész lesz az öltözőbázis, a kettő közötti egykori épületet vissza kell építeni. Most ott egy elég rossz állapotú terasz áll, egy számítástechnikai bolttal. Ez a terület egy olyan logisztikai tér lesz, ahonnan a díszletelemeket, bútorokat be lehet vinni a színpadra az előadásokhoz. Szemben a régi zeneiskola most üresen kong, mögötte egy kis telekkel és a régi Gamesz épületével. Odavihetjük a jelmezgyártást, próbatermeket, üzemeltetést, karbantartást újra élettel megtöltve a most csak pusztuló épületeket. Nagy raktárkapacitásra van szükségünk a kellékeinkhez, díszleteinkhez, jelmezekhez, ez megfelelő hely a feladatok megoldására. Szükség van próbateremre is, melyet összeköthetünk egy hangstúdióval, ahol akár zenekarok, együttesek is felvehetik műveiket. A negyed ezen részén – a színházfelújítást és az új kiszolgáló épület létrehozását tovább gondolva -, ahogy haladunk előre a kulturális célra épült régi önkormányzati épületek sorában, következik a belvárosi mozi, melyet több funkcióval lehet megtölteni. Kamaraszínházunk, a Latinovits-Bujtor Játékszín épülete gyakorlatilag a volt Színészházhoz tartozik. Így indokolt azt átköltöztetni a Színház közelébe, a volt belvárosi moziba, több funkcióval. Lehet Latinovits Játékszín és Bujtor Mozi, egyben táncterem, közösségi tér, próbaterem, és a színházi titkárság és gazdasági részleg is itt kaphat helyet. Így jöhet létre egy olyan egység, amely hosszú távon, az elkövetkező 30 évre jelentős előrelépés nem csak a veszprémiek számára, hanem az egész térség kulturális életében is” – fejtette ki Oberfrank Pál.

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok