Haumann Péter: “Külön öröm, hogy a gyermekeimmel játszhatom”

2017 február 19. vasárnap, 9:41

A fösvényt február 24-én mutatják be a Pesti Magyar Színházban Haumann Péterrel a címszerepben. A Kossuth-díjas színművészt és Lengyel Ferenc rendezőt kérdezte a 168 Óra.


A 168 óra cikkéből:

Haumann Péter 20 évvel ezelőtt már játszotta Harpagont. Arra a kérdésre, hogy másként viszonyul-e most a szerephez, mint akkor, így felelt: “Persze. Egyrészt a sokéves gyakorlat nyilvánvalóan formálja a színészi játékot. Emellett más a helyszín és a rendező is. De mindez nem jelenti azt, hogy a mostani jobb vagy rosszabb az előzőnél. Nagyon élvezem a próbákat, mert tetszik ez a fajta commedia dell’artés megközelítés. Remek jelmezeink vannak, amelyek egyszerre utalnak erre a műfajra és XIV. Lajos korára, játékosan lebegnek, akárcsak a díszlet. A lendületesebb, nagyobb sodratú első előadás után most részletekig menő, aprólékosabb, sok oldalirányba kitekintő játékra nyílhat lehetőségünk.”

Haumann Petra, Haumann Péter és Haumann Máté A fösvény olvasópróbáján a Pesti Magyar Színházban (fotó: Fotó: Zsigmond László)

A fösvény két gyermekét a színész saját gyermekei, Petra és Máté alakítják. Arra a kérésre, hogyan jelentkezik a szülő-gyermek viszony, amikor színpadra lépnek, Haumann Péter így felelt: “Sehogy. Három színészről van szó. Mindannyian tanultunk és még fogunk is tanulni. Ha valami gondunk van egymással, soha nem vágjuk a másik fejéhez, elég egy fél mondat, egy utalás, és biztosak lehetünk benne, hogy a másik megértette. De amúgy külön öröm, hogy a gyermekeimmel játszhatom. A próbákon rendre feltűnik előttem apám arca. Máté fiam nagyon hasonlít rá, és ő is színész szeretett volna lenni. Nagyon jóleső érzés benne látni apám megvalósuló álmát.”

Lengyel Ferencnek ez a harmadik rendezése a Pesti Magyar Színházban Arnold Wesker A konyha és Dobozy Imre A tizedes meg a többiek című darabjai után. “A legrégibb konfliktushelyzetek egyikéről van szó. Azóta létezik, amióta az emberek közötti cserekereskedelem helyett megjelent a pénz, vele a mohóság, a gyűjtögetés, a kizsákmányolás. Főhősünk monomániá­­san rakja élére a garast, tehát szenvedélybeteg, ami ugyancsak jellemző korunkra. A pénz hajszolásának szenvedélybetegsége nagyon sok más mindenben is megjelenhet. Harpagon az én megfogalmazásomban beteg ember, aki tönkrezúzza a családját, átgázol mindenkin, hogy érvényesíte az akaratát, miközben átél egy utolsó szerelmi fellángolást” – mutatott rá a rendező.

A teljes interjú itt olvasható.